A körülmények

A telefonhívást egy Messenger üzenet előzte meg, amiben egy osztálytárs anyukája elkérte a számomat, hogy Mátéról tudjunk beszélni. Őszintén szólva megijedtem. Nincsenek jó tapasztalataim arról, amikor szülők felhívnak, hogy megbeszéljünk valamit a gyerekeinkkel kapcsolatban. Már az is gyanús, hogy ez általában péntek este szokott megtörténni – hogy miért, azt nem egészen értem. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy amikor egy hosszú, melós hét után az apák szembesülnek azzal, hogy előttük áll egy egész hétvége a családjukkal, és valahogy ki kell ereszteniük a gőzt. Ezért aztán más gyereke miatt anyáznak. Vagy valami ilyesmi. Viszont most hétfő volt, és egy anya keresett meg. Ráadásul Máté jó gyerek, de hát senki nem szent, most már vele is gond van? Mondjuk nem lett volna meglepő, amilyen idők jártak ránk akkoriban, ha ő meg azzal vezette volna le a feszültséget, hogy valakit piszkál.

A hívás

Aztán kiderült, hogy kár volt aggódnom. Legalábbis amiatt, hogy Mátéval gond lenne. Sőt, inkább az ellenkezőjéről volt szó. Az osztálytárs anyukája előadta, hogy Kitti lánya annyira szerelmes a fiamba, és annyira, de annyira vágyik rá, hogy a fiam viszonozza. Nem tudnék-e ebben segíteni? – tette fel a kérdést. – Tudom-e, hogy a fiamnak tetszik-e most valaki, szerelmes-e valakibe? Ő már próbált információkat szerezni ezügyben, és egy harmadik osztálytárstól azt tudta meg, hogy Máténak Kira tetszik. De hát az hogy lehet? Most őszintén, a Kira? Hát nem is egy helyes lány! Tudjam már meg, hogy ennek van-e valóságalapja. De reméli, hogy nincs. És segíthetnék abban, hogy próbálom biztatni Mátét: töltsön minél több időt Kittivel, járjanak együtt haza, sétálgassanak együtt délután meg ilyesmi.

A reakcióm

Hát ez nagyon szórakoztató. Ez volt az első gondolatom. A második meg ez: a Mrs. Bennetek ma is köztünk élnek. Nem küldtem el a fenébe, és ennek alapvetően két oka volt. Nem voltam olyan helyen, ahol ezt fesztelenül megtehettem volna. És nem vagyok az a típus, aki embereket küld el a fenébe. Persze ha egy apa azzal fenyegetőzik telefonon, hogy bevágja a gyerekemet az árokba, akkor elküldöm a búsba. De most csak annyit mondtam, hogy Máté az utóbbi időben nem számol be nekem a korábban igencsak mozgalmas szerelmi életéről. Hogy ez azért van, mert a szerelmi élete mostanában nem olyan mozgalmas már, vagy csak úgy érzi, hogy ezt nem kell az anyja orrára kötnie, azt magam sem tudom. De bármelyik verzióról legyen is szó, azt teljes lelki nyugalommal fogadom. Mert ugyan jó érzés, hogy a fiam bízik bennem, azt is teljesen természetesnek tartom, hogy lehet olyan, amikor inkább nem osztja meg velem ezeket az érzéseit. Ez az ő döntése, én meg elfogadom. Azt meg ugye mindketten tudjuk, hogy az érzelmeknek és az ízlésnek nem lehet parancsolni.

Elszólás

Egy darabig nem beszéltem Máténak a telefonhívásról. De aztán nem bírtam ki, és csak megkérdeztem, hogy próbálkozik-e Kitti és családja más vonalon is. Még a végén elrabolják a gyereket, miközben hazafelé tart az iskolából, és kényszerítik, hogy elvegye a lányukat. Nem lehet az ember elég óvatos. Ja, mert ezt nem is mondtam: a történet idején 12 éves gyerekekről van szó...

Utóirat

Kitti és családja csak néhány hónap múlva próbálkozott újra. Az eset nagyon tanulságos volt – mármint számukra tanulságos. Történt ugyanis, hogy Kittiék az iskolai farsangi bálon felvásároltak egy csomó szavazócédulát, amivel a bálkirálnyőre és a bálkirályra lehet szavazni. Így sikerült elérniük, hogy Kitti és Máté nyerjék el a kitüntető címeket. Csakhogy Máté hazajött a bálból, mire az eredményt kihirdették, és Viberen tudta meg az osztálytársaitól, hogy távollétében Kittinek egy másik fiúval kellett volna a bálkirálynői táncot járnia – ám ő ehelyett sírva a lányvécébe menekült.

Mátétól távol állt, hogy kárörvendő legyen (mondtam, hogy jó gyerek). Társaságban sokat lógott együtt Kittivel, de csak haverként tekintett rá. Aztán egyszer csak olyanokat hallottam tőle, hogy a péntek délutáni bandázásokban Kitti "palija" is részt vesz. – Van barátja? – örültem meg. – Hol ismerte meg? – Instagramon lőtte – jött a válasz Mátétól.

Lenyűgöző, ahogy a mai fiatalok a szerelmi életüket intézik! De ez már egy másik történet.

És hogy hogy töltötték gyerekként az idejüket a mai felnőttek? Íme: