Elképedve jöttem ki a moziból – Avagy ezért nézd meg az Én, Tonyát!

Borítókép: Elképedve jöttem ki a moziból – Avagy ezért nézd meg az Én, Tonyát! Forrás: imdb.com
Kamaszlány, élsportoló, lecsúszott feleség, ünnepelt sztár, botrányhős. Tonya Harding története tele van ellentmondásokkal.

Be kell valljam, nem sokat tudok a műkorcsolyáról, sosem követtem igazán, mi is történik ebben a sportban. Mindösszesen annyi az élményem vele kapcsolatban, hogy telente sokszor a sportcsatornára kapcsolva maradt a tévénk, így volt, hogy órákig néztem a művészi mozdulatokat, ahogyan nők és férfiak siklottak a jégen. Tonya Harding akkor volt sztár, amikor én még javában kisgyerek, így fogalmam sem volt az őt övező botrányról, ahogyan arról sem, hogy ő volt az első nő, akinek megvolt az esélye, hogy megugorja a tripla axelt az olimpián.

Így szinte teljesen felkészületlenül indultam neki a Margot Robbie főszereplésével készült mozifilmnek, amely az egykori műkorcsolyázónő életének bizonyos szakaszát dolgozza fel.

Amikor pedig kijöttem a moziból, úgy éreztem, ismeretlen film még talán sosem okozott nekem ilyen pozitív csalódást. A következőkben spoilerezés nélkül mesélem el, hogy miért fogott meg ennyire ez a mozi, és miért ajánlom mindenkinek, hogy legalább egyszer nézze meg.

Forrás: imdb

Margot Robbiet már jó pár filmben láttam azelőtt, így például a Wall Street farkasában, A Suicide Squadban vagy az Időről időre című romantikus moziban. Úgy érzem, mindegyik esetében elmondható, hogy igencsak hangsúlyozzák a színésznő megnyerő külsejét, és ez talán nem is minden esetben tett jót a színészi játékának. Az Én, Tonyában sem sikerül éppen „csúnyácskára” maszkírozni a sztárt, inkább úgy mondanám, hogy csak annyira átlagosra, hogy a nézők képesek legyenek még inkább azonosulni a karakterrel.

Mert hát ki ne tudná egy 15-23 éves tapasztalatlan, naiv, lázadó fiatal lányka helyébe képzelni magát, aki sorra kapja a pofonokat az élettől, miközben mindent saját magának kell kiharcolnia.
Forrás: imdb

És ha már a gyakori pofonoknál tartunk, kiemelkedő szerepet kap a filmben a Tonyát gyakran ért abúzus, ami visszaköszön a korcsolyázólány anyjának elnyomó viselkedésében, a sporttársak lenéző, kirekesztő hozzáállásában és a lány bántalmazó párkapcsolathoz való ragaszkodásában. Tonya Harding nem csoda, hogy sosem találta igazán önmagát, hiszen soha senki nem biztosított erre neki lehetőségeket. Gyerekkorától kezdve az otthoni terror volt neki a természetes, amit sikerült tetéznie azzal, hogy „hozzáment az első idiótához, aki csinosnak nevezte” – hogy anyjának egyik elhangzott mondatát idézzem.

Kissé groteszk, hogy az ennyi intenzíven bemutatott szenvedés ellenére szinte végig kacagást, nevetgélést, sokszor hahotázást lehetett hallani a moziban.

De végül is miért ne nevettünk volna azon a huszonéves suttyókból verbuválódott isten csapása bandán, amelynek tagjai a fejükbe vették, hogy valamilyen módon kiiktatják a játékból Tonya akkori legnagyobb riválisát, Nancy Kerrigant. Hiszem, hogy az egész terv és szervezkedés nemcsak ennyi év távlatában tűnik banálisnak, hanem az akkori kor embere is a fejét verte a falba a sztori hallatán.

Forrás: imdb

Az áldokumentumfilm-keretbe helyezett történet egyébként nemcsak a botrány miatt volt érdekes számomra, hanem a jelenleg is nagyon aktuális mondanivalója miatt. Már-már fájdalmas volt nézni egy eltökélt fiatal lány teljesen hiábavaló harcát azért, hogy a pályán ne a neveltetéséből fakadó elfuserált személyiségét és az elit sport által nem kívánatosnak bélyegzett családi hátterét lássák a bírák, hanem a küzdeni akarását, a kemény munkáját, a valós eredményeit. Azt látni, hogy a megkülönböztetés miként tehet tönkre életeket, hogyan törhet le addig elérhetőnek hitt álmokat és hogy miként taszíthat a csúcsról olyan mélyre, amelyről nem is sejtetted, hogy létezik.

Aki hosszú órák műkorcsolya-bemutatóját várja a filmtől, az csalódni fog. Persze van jó néhány látványos pörgés-forgás és esés is bőven, de ezeknél jóval többet ér, ahogyan a film készítői apránként mutatják meg a versenysport világának árnyoldalait és egy kislányból lett nő sanyarú életének legfőbb állomásait.