Elég a negatív gondolatok elhessegetéséből! Így birtokold és használd a nehéz érzelmeket is!
Manapság rengetegen ostorozzák magukat azért, ha negatív érzéseik támadnak. Olyan alapvető érzések miatt szégyenkeznek, mint például a szomorúság, a harag vagy akár a gyász. Sokan egyszerűen elzárkóznak, ellökik maguktól ezeket az érzelmeket, mintha sosem léteztek volna. Pedig ezzel csak hamis pozitív érzelmeket kreálnak maguknak.
A mai világban, ahol folyamatosan teljesíteni kell és elsőnek lenni, roppant nehéz elfogadni, hogy rossz dolgok is történhetnek velünk. Épp ezért sokszor a szőnyeg alá söpörjük a gondokat, a kimondatlan félelmeinket, a rossz érzéseinket. Nemcsak magunkkal tesszük ezt, hanem gyakran a közvetlen környezetünkkel, a szeretteinkkel is. Vegyük például a gyerekeket: hányszor sugalljuk akarva-akaratlanul is nekik, hogy ne sírjanak, mert nem éri meg, nem is illik, s mert sírni szégyen. Sajnos még mindig sokan kapnak ilyen neveltetést.
Susan David pszichológus – az érzelmi élet kutatásának elismert szakértője –, TED-előadásában arra próbál ösztökélni, hogy igenis engedjük közel magunkhoz a negatív érzelmeinket is. Íme néhány, a beszéde inspirálta tanács, ait érdemes megfogadnunk, ha jól akarunk egyensúlyozni az érzelmek világában.
# Ne címkézzük az érzelmeinket!
Folyton normális, természetes érzelmeket bélyegzünk meg jónak vagy rossznak. De ha félretesszük a természetes, ám negatív érzelmeinket és mindenáron a hamis pozitivitást éltetjük, könnyen előfordulhat, hogy azon képességeink fejlesztéséről mondunk le, amelyek hozzásegíthetnének bennünket a való világban való jobb boldoguláshoz.
# Ne vágyjunk csak a jó dolgokra és ne féljük a rosszabbakat!
Persze én megértem, de ezek csak halott emberek céljai lehetnek – mondtam mindig. Hiszen csak a halottaknak nincsenek nem kívánatos vagy kellemetlen érzései. Csak a halottak azok, akik sosem stresszelnek, akiknek nem törik össze a szívük, s akik sosem élik át a hibáikból adódó csalódottságot
# Birtokoljuk és tanuljuk meg használni a nehéz érzelmeket is!
A nehéz érzelmek is az életünkkel kötött szerződés részét képezik, épp ezért tudnunk kell a helyükön kezelni őket. Fogadjuk el, hogy egyszerűen nem lehet jelentőségteljes karrierünk, nem alapíthatunk családot vagy tehetjük jobbá a világot anélkül, hogy mindez kellemetlenség vagy bármilyen stressz nélkül járna. A kellemetlenség érzése az értelmes élethez váltható belépő ára. A sebezhetőség is része az emberségünknek, ne akarjuk épp ezt a kiváltságot eldobni magunktól.
# Tanuljunk a bonyolult, nehéz érzelmekből, fordítsuk a javunkra őket!
Ha egy nehéz érzés kerít bennünket a hatalmába, figyeljük meg ezt és tegyük fel magunknak a kérdést: mit mond, mit jelent számunkra ez az érzés! Miért tapasztaljuk azt, amit? Fogalmazzuk meg, ne fojtsuk el, mondjuk ki az érzelmeinket. Például: „félelmet érzek” vagy „idegességet tapasztalok magamon”. Nézzük meg, honnan erednek az érzelmeink, fogadjuk el őket, hagyjuk, hogy megtörténjen velünk a dolgok, majd ha már lehet, engedjünk el mindent. Mindezt ne akarjuk elnyomni, hiszen attól még nem fog elmúlni, s nem fog megoldódni semmi. Hagyjuk, hogy az érzelmeink befolyásolják, irányítsák a döntéseinket!
# Ne hagyjuk, hogy hamis célok irányítsanak minket!
Ha hagyjuk, hogy a negatív érzelmek – mint például a félelem, a kétségek vagy a harag – rossz irányba tereljenek bennünket, mert akkor szem elől tévesztjük a legfontosabb céljainkat, értékeinket. Az érzelmeink rugalmas kezelése arról szól, hogy megtanulunk velük szembenézni, nyitottan hozzáállni a „hozadékukhoz”, és ezzel jó irányba terelni önmagunkat! Csak így őrizhetjük meg a számunkra fontos és hasznos értékeket, hogy kiegyensúlyozott életet élhessünk.