Mi komoly magazinszerkesztők vagyunk, sokat olvasunk, színházba is járunk, sőt néhanapján még klasszikus zenét is szoktunk hallgatni. Azt, hogy „csajos" tévésorozatokat is nézünk, amelyek kizárólag divatról, szerelemről és koktélokról szólnak, nem szívesen valljuk be.

Legalábbis mostanáig így volt.

Megkockáztatjuk ugyanis, hogy a Szex és New York elő-sorozata több egyszerű bűnös szenvedélynél. A SATC, azt gondoljuk, nem volt több ennél (upsz, igen, láttuk az összes részt). De a 17 éves Carrie naplójából rengeteg minden kiderül, ami a 34 éves Ms Bradshaw cikkeiből nem.

Nézzük, miért jobb (szerintünk) a Carrie naplója, mint a Szex és New York:

1. A nyolcvanas évek miliője elképesztően hiteles.

A Carrie naplója 1984-ben kezdődik. Tényleg mindenki válltömést hord, a zöld és a sárga hajmeresztő árnyalatairól nem is beszélve. Na és a férfi szereplők! Mikor láttunk utoljára így hátrazselézett hajat? Hát persze, hogy a 80-as években, amikor mi is tizenévesek, esetleg kisgyerekek vagy áltisisek (nem kívánt rész törlendő) voltunk. Azt kell mondanunk, hogy a Carrie naplója egy időutazás, és óriási elégtétel azoknak, akik (mivel mégiscsak a vasfüggöny mögött éltünk) csak rossz minőségű körömlakkhoz juthattak hozzá.

2. A 17 éves Carrie egyszerűen jobb fej, mint a harmincas.

Ha másért nem, legalább azért, mert kevésbé zavaró, ha egy tinédzsert csak a cipők és a fiúk érdeklik, mint ha egy érett, felnőtt nő pörög kizárólag ugyanezeken. Innen nézve a Szex és New Yorkot, Carrie mintha egyszerűen nem nőtt volna fel!

3. Az egész sorozat meglepően önironikus.
A Szex és New Yorkkal ellentétben a Carrie naplója képes körberöhögni saját magát.Egy kicsit csipkelődik még Carrie rovására is, akiről kiderül, hogy egyáltalán nincs például zenei ízlése, ellentétben a húgával. Az is szórakoztató, hogy a gimis haverok a szabadidejüket ugyanabban a gyorsbüfében töltik, ahol kizárólag sült krumplit és rántott sajtot esznek. A mai tizenéves baseballjátékosoknál és barátnőiknél legfeljebb a léböjtkúra jöhetne szóba.

4. A szereplők személyisége háromdimenziós és kevesebb a klisé.
Az egyik kedvencünk Carrie legjobb barátnője, Maggie, aki szegény, ugyanakkor szigorúan katolikus hátterét igyekszik flegma férfifalással leplezni. A meleg szál erősebb – és kevésbé közhelyes – a Carrie naplójában, mint a Szex és New Yorkban: végigkövethetjük, ahogy a connecticuti fiúnak a saját mássága után Manhattan szivárványszínű meleg közösségét is el kell fogadnia. A sorozat készítői feltehetőleg tudták, hogy nem csak a női nézők fogják kajolni az epizódokat.

5. Mindenki röhög a plasztikáztatáson.

Ebben az időben még senki sem kapott nagyobb melleket a 18. születésnapjára. Az idősebb szereplők arcán nyoma sincs a botoxnak. Másfelől azt sem hallgathatjuk el, hogy a Carrie naplójábana harminc fölötti nők sminkje borzalmas. A maszkszerű alapozóknak nincs természetes hatása – ahogy a 80-as években sem volt.

6. És a zenék!

Csak a mi fülünknek volt sokkal jobb, élvezhetőbb és hallgathatóbb a 80-as évek diszkója, mint a mostani? Vagy ennyire öregek vagyunk? És akkor még nem beszéltünk a kor punk rock irányzatairól, amelyekkel Carrie „alternatív ízlésű" húga, Dorrit ismertet meg bennünket. Minden epizódban legalább két ismerős örökzöldbe hallgathatunk bele, amelyek természetesen a cselekményt is híven kísérik.

Nektek mi a véleményetek? Szerintetek is jobb a Carrie naplója, mint a Szex és New York? Írjátok meg a gondolataitokat emailben vagy kommentben.

Fotók: Facebook