2018. február 14-én kora délután egy 19 éves férfi lövéseket adott le a floridai Parkland egyik középiskolájában. 17-en meghaltak, diákok és iskolai dolgozók egyaránt, s 15-en kerültek kórházba. Ez volt a 465. iskolai lövöldözésből eredő tragédia az Egyesült Államok történetében, és mind ez ideig szinte minden esetben újra fellángolt a tiltakozás a fegyvertartással kapcsolatos szabályok szigorítása érdekében. A gun control igen érdekes és vitatott téma a világ legnagyobb hatalmú országában, de ezt talán még senki sem ragadta meg ilyen érzékletesen, mint egy végzős gimnazista lány az egyik tüntetésen, aki hol a zokogástól elcsukló hangon, hol pedig dühében tombolva követelte a politikusoktól, hogy nézzenek szembe a tetteik vagy a hanyagságuk következményeivel.

A 18 éves Emma González jelen volt a lövöldözéskor – és túlélte. És most dühös, rendkívül érthető módon. A beszéde egy szenvedélyes, ugyanakkor nagyon intelligensen felépített, nagyon hatásos szónoklat volt, olyan, amilyenért egy profi politikus is megnyalná mind a tíz ujját. Benne a megfelelő arányban keveredtek az érvek és az érzelmekre ható szlogenek.

Ha megnézitek a videót,

láthatjátok, miért vált Emmából percek alatt nemzeti hős, és miért követelik annyian a közösségi oldalakon, hogy induljon a következő elnökválasztáson (amit 35 éves koráig nem tehet meg).

Emma González a mi kiválasztottunk – írja egy twittelő, utalva az Éhezők viadala című fantasy-sorozatra, amelynek hősnője, aki végül a lázadók élére állt, szintén tizenéves. A lány egyik tanára pedig azzal dicsekedett a Twitteren, hogy átélte a pillanatot, amikor a kedvenc tanítványa nemzeti hőssé vált.

És persze Hollywood sem maradt csendben, Mark Hamill például megjegyezte, hogy „a gyerekeink úgy viselkednek, mint a vezetők, míg a vezetőink úgy, mint a gyerekek”. Zendaya is megköszönte Emmának a bátorságát, Demi Lovato pedig felhívta a lányt telefonon.

Íme, az Emma González-beszéd veleje – ajánljuk, hogy jegyezzétek meg a nevét!

Minden egyes embernek, aki most itt van, otthon kellene gyászolnia. Mégis muszáj itt állnunk együtt, mert ha a kormányunk és az elnökünk nem tud többet tenni, mint hogy ránk gondol és imádkozik értünk, akkor nekünk, áldozatoknak kell lennünk a változás motorjának, amit látni szeretnénk a világban. Az alapító atyák... és az alkotmány második kiegészítése óta a fegyverek olyan mértékben fejlődtek, hogy beleszédülök. A fegyverek változtak, de a törvények nem.

Egyszerűen nem értjük, miért nehezebb megtervezni a barátainkkal egy hétvégét, mint megvásárolni egy automata vagy félautomata fegyvert. Floridában még engedélyre sincs szükség erre, sőt, még regisztrálni sem kell a fegyvert, miután megvásároltad… Annyi fegyvert vásárolhatsz egyszerre, amennyit akarsz.

Ausztráliában egyetlen tömeglövöldözésre került sor 1999-ben, és ezután szigorúan szabályozták a fegyvertartást, s nem fordult elő több hasonló eset... Kanadában háromszor, az Egyesült Királyságban egyszer volt ilyen, ezután mindkét országban szigorították a fegyvertartást.

...Ha valamit megtanultunk mi, diákok, az ez: ha nem tanulsz, elbuksz. Ebben az esetben ha nem teszel valamit, emberek halnak meg. Szóval ideje tenni valamit.

Mi leszünk azok a gyerekek, akikről a történelemkönyvekben lehet majd olvasni. Nem azért, mert egy újabb statisztikai adat leszünk a tömeglövöldözések kapcsán, hanem azért, mert mi leszünk az utolsó iskolai lövöldözés áldozatai...! Meg fogjuk változtatni a törvényt. Az iskolánk neve szerepelni fog a történelemkönyvekben, és mindez az iskolaszék, a tanári kar, a családtagok és a sok diák fáradhatatlan munkájának lesz köszönhető. Azoknak a diákoknak is, akik már meghaltak, akik még kórházban vannak, akik most PTSD-ben szenvednek, akik pánikrohamot éltek át a virrasztás alatt, amikor a helikopterek szüntelenül köröztek az iskola fölött.

...Számtalan jel mutat arra, hogy a lövöldöző mentálisan sérült volt, és rossz magaviselete miatt rúgták ki az iskolából. A szomszédok és az osztálytársak tudták, hogy problémás gyerek. Az ilyen eseteket újra és újra jelenteni kell a hatóságoknak. Mi megtettük, újra és újra… Tudjuk, mentális problémákról van szó. Én nem vagyok pszichológus, de tisztában kell lennünk azzal, hogy ez nem csak egy elmebeteg emberről szól. Nem tudott volna ennyi embert bántani, ha csak egy kés van nála.
És mi lenne, ha nem hibáztatnánk tovább az áldozatokat azért, ami az elkövető hibája volt, meg azoknak az embereknek a hibája, akik hagyták, hogy megvegye azokat a fegyvereket…, akik biztatták, hogy vegyen olyan kellékeket a fegyvereihez, amelyek teljesen automatává változtatták azokat, meg azoknak az embereknek a hibája volt, akik nem vették el tőle a fegyvereit, amikor nyíltan gyilkos szándékokat fogalmazott meg – és most nem az FBI-ról beszélek. Azokról az emberekről beszélek, akik együtt éltek vele. A szomszédairól beszélek, akik látták az utcán fegyverekkel a kezében.

Ha az elnök odajön hozzám és a szemembe mondja, hogy milyen borzalmas tragédia ez, és sosem lett volna szabad megtörténnie…, boldogan neki fogom szegezni a kérdést, hogy mennyi pénzt kapott a Nemzeti Fegyverszövetségtől.
De tudjátok mit? Nem számít, mert már most tudom a választ. Harmincmillió dollárt. Ha elosztjuk ezt az összeget azon emberek számával, akik lőfegyver áldozatai lettek az Egyesült Államokban csak 2018 eddig eltelt másfél hónapjában, akkor 5800 dollár jön ki fejenként. Ennyit érnek neked ezek az emberek, Trump?...

Politikusok, akik támogatást fogadtok el a fegyverszövetségtől, szégyelljétek magatokat! (A tömeg skandálva visszhangozza ezeket a szavakat.)
Egy évvel ezelőtt, 2017 februárjában Trump elnök visszavont egy korábbi, az Obama-kormányzat hozta intézkedést, amelynek révén nehezebben lehetett fegyvert eladni bizonyos mentális betegségekkel küzdő embereknek... Amikor ezt a beszédet írtam, még nem tudtam, hogy az elkövetőnél diagnosztizálták is valamilyen betegséget. De nem kell pszichológusnak lennem ahhoz, hogy visszavonni egy ilyen szabályozást egyszerűen ostobaság.
A kormány tagjai, akik a szavazatok révén hatalomra kerültek, hazudnak nekünk. Úgy látszik, mi, gyerekek vagyunk az egyetlenek, akik ezt észreveszik..., és akik azt mondjuk: kamu! Társaságok, amelyek karikatúrát próbálnak csinálni tizenévesekből, mondván, hogy önző divatmajmok vagyunk… készek vagyunk az arcukba kiáltani, hogy kamu! Politikusok, akik aranyozott parlamenti és szenátusi székben ülnek, amit a fegyverszövetség finanszírozott, és akik azt mondják, ezt semmivel sem lehetett volna megelőzni, azt mondjuk, kamu! Ők azt mondják, a szigorúbb fegyvertartási szabályozás nem csökkenti a fegyveres erőszakot. Mi azt mondjuk: kamu! Ők azt mondják, a fegyveres jófiúk megállíthatják a fegyveres rosszfiúkat. Mi azt mondjuk: kamu! Ők azt mondják, a fegyver csak eszköz, és nem veszélyesebb, mint az autó. Mi azt mondjuk: kamu! Ők azt mondják: mi csak gyerekek vagyunk, nem tudjuk, miről beszélünk, túl fiatalok vagyunk, hogy megértsük, hogyan működik a kormány. Mi azt mondjuk: kamu!