2017 januárjában a Föld legnagyobb könyvesboltja, az amazon.com arról adott hírt, hogy felvásárolták a készletéből az 1984 című regény példányait. (Persze a papír kiadásra gondoltak, hiszen elektronikus változatban korlátlanul letölthető George Orwell hátborzongató disztópiája). Azzal magyarázták ezt a jelenséget, hogy Trump sokkoló elnökválasztási győzelme óta egyre nagyobb az érdeklődés a totalitárius rendszerek iránt. Aggódó hangok olyan alapműveket idéztek, mint Az ember a fellegvárban című Philip K. Dick-regény, amelynek cselekménye szerint a náci Németország nyerte meg a második világháborút. Ehhez hasonló „alternatív történelmi” forgatókönyvek bármikor megvalósulhatnak! – figyelmeztetnek olyan közkedvelt személyiségek, mint J. K. Rowling vagy George R. R. Martin, a Trónok harca-könyvek szerzője.

A disztópikus regények éppen azért ilyen hatásosak, mert többé-kevésbé tulajdonképpen a valóságban is megtörténhetnének – sőt, az Éhezők viadala két létező szisztéma, az ókori római gladiátorjátékok és a 21. századi valóságshow-k torzszülöttje. De az sem véletlen, hogy A szolgálólány meséje című, a 80-as években keletkezett Margaret Atwood-regényből bő harminc évvel később, 2017-ben készítettek a fél világ által körülrajongott tévésorozatot; ebben a világban a szexuális erőszak bizonyos formája teljesen normálisnak számít, ami, ha teljesen más kontextusban is, de arról a világról is többé-kevésbé elmondható, amelyben élünk.

Következzen néhány kedvenc disztópikus regényünk, amely kirángat a mostani, kellőképpen kifacsart világunkból és áttessékel egy teljesen más szélsőséges helyre, hogy alaposan kiborzongjuk magunkat és időnként megkönnyebbülten sóhajtsunk fel, hogy milyen jó, hogy itt azért még nem tartunk:

A cikk írásában közreműködött Alberti Petra Bianka.