Hány embert érinthet ma Magyarországon a mentális zavar?

Pszichiáterhez járni stigmatizáló, egész Európában az, de egy felmérésünk szerint, ez még inkább így van Magyarországon. Ezért olyan nehéz megbecsülni, hány embernek lenne szüksége pszichológusra és/vagy pszichiáterre. Olyan felmérés sem áll rendelkezésünkre, amely az összes mentális zavarban szenvedőt összevontan vizsgálta volna. De a depresszióra például léteznek részleges kutatások. A WHO szerint a depresszió a harmadik leggyakoribb munkaképességcsökkentő betegség, minden negyedik nő, és minden nyolcadik férfi az életében legalább egyszer megtapasztalja ezt a problémát.

Az inszomnia, vagyis az alvászavar – ami tényleg a 10 leggyakoribb orvosi panasz egyike –, a lakósság egyharmadánál alakul ki az élete során. Ma már ebben az esetben is az első ajánlható kezelés a pszichoterápia egyik formája, méghozzá egy igen rövid, egyszerű formája. A mentális zavarok gyakorisága tehát nagyon magas és akkor még nem is beszéltünk azokról pszichológiai problémákról, amelyeket szaknyelven úgy hívunk, hogy transzdiagnosztikus problémák. Akit ezek érintenek, annak nincs mentális zavara, se pánikbetegsége, se szociális szorongása, belekerül viszont egy olyan élethelyzetbe, amelyben nagyon nagy feszültséget él át, és tehetetlennek érzi magát. Nem tudja például eldönteni, hogy egy kapcsolatban benne maradjon-e vagy sem, vagy olyan munkát kell végeznie, amivel nem ért egyet, vagy erkölcsileg nem képes befogadni azt, de nem talál másikat, viszont szüksége van a pénzre, hogy eltartsa a családját. Ezek a dilemmák komoly feszültséget jelentenek, és aki egyedül nem találja a megoldást, annak amelyben egyedül nem találja a megoldást, annak hatékony segítséget jelenthet a pszichológiai támogatás.

A stigmatizáción kívül nem lehet a pénznek is komoly szerepe abban, hogy az emberek nem fordulnak pszichológushoz, pszichiáterhez? Egy ülés ára ma 7 és 12 000 forint között van...

Azt látjuk, hogy a magánellátásban nő a pszichiáterhez és pszichológushoz fordulók aránya, tehát valójában egyre több ember megy szakemberhez, csak még mindig nem elegen. A magánellátás drága, és ez valóban egy komoly korlát, az államilag finanszírozott ellátás pedig finoman szólva is elég szűk. Komoly várólistákkal kell számolni, még a gyógyszeres kezeléseknél is szűk a keresztmetszet. Hozzáteszem, hogy sok pszichiátriai zavar gyógyszeres kezelését elvileg már a családorvos is megkezdheti. De szeretném hozzátenni, hogy ez nemcsak Magyarországon van így, az uniós államok többségében a pszichoterápia csak korlátozottan hozzáférhető, tehát a kapacitást biztosan növelni kellene.

Úgy fogalmaztál, hogy a 21 század népbetegsége a depresszió. Mi lehet ennek az oka?

Sok elmélet van, de az biztos, hogy az egyik okozója részben a stressz. Korábban a sötétség egy természetes korlátot jelentett az emberi tevékenységekben, de amióta létezik mesterséges világítás sokkal túlterheltebbek vagyunk. Többet dolgozunk, és sokkal kevesebb a szabadidőnk. A másik stresszforrás az információs társadalom: egyre nagyobb mennyiségű adattal, hírrel kell megbirkóznunk, egyre többet kell tanulnunk, és nemcsak a felnőtté válásig. Mivel a technológiák folyamatosan fejlődnek, és 3-5 évente újulnak meg, ezért állandóan képeznünk kell magunkat még akkor is, ha csak a telefonunkat akarjuk használni, pláne, ha munkáról van szó. Ez óriási nyomás az emberen.

Fontos tényező a mozgáshiányos életmód. A mozgás az egyetlen valódi csodaszer az orvoslásban, és a lelki betegségeket ugyanúgy segít megelőzni, mint a fizikaiakat. Tudjuk, hogy a táplálkozásnak is van szerepe a lelki egészségben.

A többség számára a maximálisan elérhető cél, ha fedél van a feje felett, vannak gyerekei, akiknek diplomát vagy munkát ad a kezükbe, és csendben eléldegél a házastársával. Ez a fajta élet azonban már nem egy kívánatos cél egy fiatal ember számára. Ma már mindenki gazdag, sikeres és híres akar lenni, és legfőképpen fiatal, ami egy nonszensz. Aki elérhetetlen vágyak és álmok mentén próbálja élni az életét, az frusztrálttá válik.

Azon is el kell gondolkoznunk, hogy a társadalmunk csúcsértéke a biztonság és a jóllét, erre építjük az életünket. Nem kizárt, hogy mindezért akkora árat fizetünk, ami a lelki és a testi egészségünk rovására megy. Nemcsak a depresszió népbetegség, hanem a szívbetegségek is, illetve ma már az elhízás és a kettes típusú cukorbetegség is. Ez a négyes – illetve ötös, ha az inszomniát is hozzávesszük –, riasztóan növekedést mutat a 21.század elejére.

Melyek a depresszió tünetei, hogyan veheti észre egy laikus, hogy a közvetlen környezetében depressziós ember él?

A depressziót sokan a szomorúsággal azonosítják, de ez hiba. A depressziós ember valóban lehet szomorú, de a legfontosabb jele ennek a betegségnek az örömérzet elvesztése. Amikor a mindennapi örömökre elvesztem a fogékonyságomat, akkor nem ízlik a reggeli kávém, nem örülök a szeretteim jelenlétének, nem érdekel a hobbim, állandóan nyomott a hangulatom. Csökken a motivációm, nem tudok döntéseket hozni, nem is igazán akarok – ezek is fontos tünetek. Aztán ott vannak a negatív gondolkodás tünetei, a depressziós ember egy negatív szemüvegen keresztül nézi a világot, mindenben a rosszat látja, magában is, mindenért bűntudata van, mindenért magát tartja felelősnek, hibásnak. A depressziónak testi tünetei is vannak: csökkenhet az étvágya, de nőhet is, az alvás is megváltozik. Alhat többet is a kedélybeteg ember, de ez csak egy felszínes alvás, tartalmatlan szendergés, a többség, a hetven százalék inkább inszomniás. Végső esetben felmerülhet az öngyilkosság gondolata is.

A társadalmi helyzetünk is befolyásolja az egészségünket?

Nagy- Britanniában született egy tanulmány, a neve Black Report, arra a kérdésre keresték benne a választ, hogy mi határozza meg, hogy az ember milyen hosszú ideig él. Egy Jonathan Black nevű ember készítette, és az a végeredménye, hogy az életkilátásaidat az határozza meg, hogy mennyi pénzed van. Vagyis, tovább élsz, ha gazdag vagy, mint a szegények. Kopp Mária pedig hasonló és hasonlóan nemzetközi szinten is elismert vizsgálatokat csinált, amelyből kiderült: a társadalmi és gazdasági helyzet összefügg a betegségek gyakoriságával. Régebben ezt megpróbálták annyival elintézni, hogy a szegényebb és képzetlen néprétegben azért több a betegség, mert egészségtelenebb életet élnek, de ezt statisztikai módszerekkel ki lehet kontrollálni, és az derült ki, hogy nem. Vagyis önmagában a szegénység és a képzetlenség növeli a betegségek kockázatát.

Az utolsó ilyen felmérés 2015-ben azt mutatta, hogy a 8 osztályt, vagy annál kevesebbet végzett magyar férfiak átlagéletkora akkora volt, mint a harmincas években, ezzel szemben pedig az értelmiségi férfiak átlagéletkora akkora volt, mint az európai átlag. Egy rossz európai átlag, de mégiscsak európai. A nők sokkal védettebbek, nem tudjuk pontosan, hogy miért, illetve vannak ötleteink, de ebbe most ne menjünk bele. És mindez igaz a mentális betegségekre is, egyszerűen azért, mert a mentális és a testi betegség nem választható el egymástól. Egy kezeletlen mentális betegséggel élő ember 10 évvel rövidebb ideig él, mint egy átlagember. Egy mentális betegség alatt ugyanis olyan hormonális és immunológiai változások indulnak meg a szervezetben, amelyek növelik egy csomó más betegség kockázatát.

Hogyan és hol kellene élnünk, hogy mindezt elkerüljük?

Teljesen új szempont a tudományban az, hogy a világ, amit magunk köré építettünk, ahol a jóllét és a biztonság a csúcsérték, nagyon eltávolít minket a természetes környezetünktől. Kiszakadtunk abból a valóságból, abból a környezetből, amibe az ember evolúciósan belefejlődött. A növényekkel, az állatokkal való mindennapi kapcsolat, az egészséges mozgás és táplálkozás, az egészséges biológiai ritmus. A biológiai ritmusunkkal kapcsolatosan végzett kutatásokért Nobel-díjat adtak, nem véletlenül, ha ezt felborítjuk, az számos testi és lelki betegséghez vezet. Nagyon fontos tiszteletben tartani azokat a korlátokat, amit az idő, és az idő ritmusa ad, ha mindezt felborítom, akkor cukorbeteg lehetek, szívbeteg, kövér, depressziós és mindezek mellett még nem fogok tudni aludni sem.

Te odafigyelsz a ritmusodra?

Igen, nagyon tudatosan törekszem erre, a biológiai ritmusomnak megfelelően élek, egészségesen táplálkozom, minden nap mozgok legalább 45 percet, ha másképp nem, akkor biciklivel megyek dolgozni, igyekszem minél több időt a természetben tölteni a családommal, amelynek állat „családtagjai” is vannak, nálam mindez abszolút prioritást élvez. És nem is lennék hiteles, ha nem csinálnám így. És a másik okom arra, hogy így éljek, a saját egészségem megőrzésén túl az, hogy ezt a példát akarom mutatni a gyerekeimnek is, mert a saját életemen kívül az ő életükért, az ő egészségükért is felelősnek tartom magam. Vagyis mindnyájunk felelőssége, hogy milyen világot adunk a gyerekeinknek, ezt mondják a környezetvédők, de én hozzátenném, hogy az is fontos, hogy milyen életmódot adunk tovább a gyerekeinknek, amivel biztonságosan, egészségesen és sokáig tudnak élni.

Tehát más környezetben kéne élnünk. Szerinted ez megvalósítható?

Nem, egyértelműen nem, nincs visszaút. A civilizációt nem felejthetjük el, és nem vonulhatunk vissza az erdőbe. De élhetünk egy sokkal ritmustudatosabb és egy sokkal ökotudatosabb életmódot. Figyelnünk kellene a belső biológiai ritmusunkra, nem szabad mozgásszegény életmódot élni, ezt évtizedek óta szajkózza az orvostudomány, de nem figyelnek rá eléggé, mert a mozgás az egyik ritmusadónk. Figyelnünk kell az örömet adó társas kapcsolatainkra, a táplálkozásunknak is kell lennie egy ritmusának, vagyis nemcsak az nem mindegy, hogy mit eszünk, hanem az sem mindegy, hogy mikor. Reggeli, ebéd, vacsora, legjobb, ha mindig ugyanabban az időpontban és a legeslegjobb az, ha tízórai és uzsonna is van. És végül, de nem utolsó sorban az alvás ritmusának a kiegyensúlyozottságát is fenn kell tartani. Ez jelenti a ritmustudatos életmódot, és már ennek a betartása nagyon sokat jelent a testi és lelki egészség megőrzésében. És nagyon sokat jelent az ökotudatos életmód is, azok az emberek, akiknek fontos a zöld környezettel való kapcsolat, illetve van társállatuk, azok sokkal jobb testi és lelki állapotban vannak, mert jobban bírják a stresszt, és a stressznek kevesebb következménye lesz rájuk nézve hosszabb távon.

Van erre vonatkozó kutatás?

Van egy ikervizsgálat, ami azt figyelte, hogy hogyan hat a stressz az emberre a zöld környezetben, illetve hogyan hat egy városi környezetben. Egypetéjű ikreket vizsgáltak, akik genetikailag ugyanolyan állománnyal születtek, vagyis a lehető leginkább hasonlóak. Az ikerpár egyik tagja hozzá tudott férni a zöld környezethez, sokat járt parkba, erdőbe, tehát nem kellett ehhez egy erdőben élnie, az ikerpár másik tagja viszont nem tudott, vagy nem akart zöld környezethez hozzáférni. Mindketten ugyanolyan stresszesek voltak, hiszen a világ stresszes, de akik hozzáfértek a környezethez, azok közül sokkal kevesebben lettek depressziósak, mint a zöld környezethez hozzá nem férő ikerpárok, pedig a stressz-szintjük ugyanakkora volt.

Gyakorló pszichiáterként nem tartasz a kiégéstől? Hiszen naponta nehéz élethelyzetben lévő, illetve beteg emberekkel találkozol.

Az a szép a pszichoterápiában, hogyha eléggé kíváncsi ember vagy, és valóban segíteni szeretnél, akkor sosem fogsz kiégni, mert soha nem találkozol két teljesen egyforma problémával. Az emberek ugyanis nagyon különbözőek, még az egypetéjű ikrek is, akik genetikailag egyformák ugyan, mégsem ugyanolyan válaszokat adnak bizonyos helyzetekre. Vagyis a terapeuta mindig új és új helyzetekkel találja szemben magát. Két ugyanolyan jellegű tünettel találkozunk ugyan, mert, ha egy embernek lesz egy mentális panasza, pánikbeteg lesz, vagy anorexiás, akkor egész egyszerűen csökken az egyedisége, a pánikosok, vagy az anorexiások nagyon hasonlítanak egymásra, de a gyógyulás során visszanyerik a saját, egyéni színüket.