Mire tanít a négyéves lányom?

Felnőtt fejjel azt hisszük, hogy mindent tudunk a világról, amit tudni érdemes. Aztán rádöbbenünk, hogy pont azt felejtettük el, ami igazán fontos.

Címkék: létkérdés család gyerek 2012. január Horváth Zsuzsa Europress

A káosz értelme
Soha nem lehetett azzal vádolni, hogy rendmániás volnék. Kamasz koromban életfilozófiámként vallottam, hogy a nagy szellemek a káoszban is kiismerik magukat, így semmi szükség rá, hogy az íróasztalukon átlátható rend uralkodjon. Felnőtt fejjel azonban az ember észrevétlenül átveszi a társadalomban elvárt magatartást, beilleszkedik és mindent a helyére tesz. Tökéletesen elégedett voltam én is az eredménnyel, egészen addig, amíg anya nem lettem. Eleinte még nem látszott komoly baj. A gyerek kicsi volt és magatehetetlen, azzal játszott, amit megkapott, a többi ment vissza a dobozba. Később azonban elszabadult a pokol. Lehetetlen volt fenntartani a rend illúzió­ját, csak lábujjhegyen lehetett közlekedni az egész lakásban a ten­gernyi szétszórt játék között. Nagy szellemek ide vagy oda, nehezen viseltem a káoszt, a humorérzékemet pedig tel­jesen elvesztettem. Egyszer négyéves kislányom kirántotta a ke­zemből a nehezen összerakott kockahalmot, és kacagva kiáltotta: „Földrengés!” Egy pillanat alatt elöntött a méreg, és már éppen kiabálásba kezdtem volna, amikor megláttam örömtől sugárzó tekintetét. Kacagása átragadt rám, és meg­értettem, hogy játszani csak így lehet. Örömmel, gátlások és kényszer nélkül. Ha földrengés, akkor rendetlenség és káosz. A rendrakás pedig megvár, senki sem fogja számon kérni rajtam a trehányságomat. Vagy mégis? Önfeledten ugráltunk a kockák között, amikor belépett a szomszéd, és megjegyezte, hogy milyen alaposan belakjuk a lakást. Elnéző mosollyal néztem rá. Ő ezt nem értheti, hiszen csak egy felnőtt…

Álmos elégedettség
Melyik szülő ne ismerné azt az érzést, amikor a sorozatosan átvirrasztott éjszakák után karikás szemmel és kába fejjel kell helytállnia a kis gézengúzok mellett. Nem is beszélve a mun­kahelyről, ahol remek tanácsokat tudnak adni sokat tapasztalt kollégák, miként kell rendszerhez és saját ágyhoz szoktatni csemetéinket. Különösen igaz ez a gyermektelen jóakarókra. Ők már csak tudják! Fura, hogy az ember képes és bedől nekik. Az örökös fáradtság lelkiismeret-furdalást ébreszt bennünk, azt hisszük, hogy valamit nagyon elrontottunk, és hiába próbál­juk helyrehozni, kísérleteink reménytelennek bizonyulnak. Két fiammal a legkülönfélébb aludni tanító technikákat próbáltam ki, sikertelenül. A lányom azonban rávezetett a titok nyitjára. Sajnálom, de nem a tuti módszert fogom ismertetni, amitől gyermekünk egyik napról a másikra zavartalanul átalussza az éjszakát. Ellenkezőleg. Ha kedve szottyant mellém bújni, az el­ső perctől hagytam, legfeljebb nekem kellett megtanulnom ki­sebb helyen is elférni. Négyévesen egyik éjjel a hasamra feküdt és azt mondta: „Jó a lét a hasadon.” És akkor megértettem a lényeget. Kevés jobb dolog van az ő testének közelségénél, miért ne élvezném ki, amíg lehet?

A cikk még nem ért véget. A folytatáshoz lapozz!
következő oldal »

2012. 01. 27. 14:14:23 | Frissítve: 2012. 01. 27. 14:14:56

« vissza

Kommentek

Család

Spanyolországban tanulni?

Márciusi számunkban írunk az angol és német nyelvterületen tanulás lehetőségeiről. A spanyol ...
elolvasom

Társadalom

Mégis kinek a gyereke?

Az alábbi történetből csak egyetlen szó a képzelet szüleménye. A cikk második felét pedig az élet ...
elolvasom

Család

Játszóházak

Összegyűjtöttük a budapesti játszóházakat. Ha kell egy kreatív, vidám helyszín a gyerek szülinapi ...
elolvasom

Test és lélek

Horkolás és alvásvizsgálat

A horkolással két baj van: a horkoló nem kap rendesen levegőt, a többieket pedig idegesíti. Számos ...
elolvasom

Család

Családi napközi: a megoldás?

„Olyan helyet próbáltunk keresni, amely legjobban hasonlít otthonunk légköréhez…”
elolvasom