Ha egy nő egyedül nevel két, három gyereket, akkor az teljesen természetes, ha az apa csinálja ugyanezt, akkor az apa egy valóságos hős.

Vagy ti nem így látjátok? De kisebb léptékben is ugyanez a helyzet...

Egy gyereket általában ketten vállalnak: egy nő és egy férfi, ők lesznek később az anya és az apa. Aztán, amint jönnek a terhek, valahogy több marad az anyákra. És itt nem az éjszakai felkelésekre, vagy a szoptatásra gondolok, hiszen az egyértelműen az anya dolga, az apa nem tud szoptatni. Viszont később már egy csomó házimunkába besegíthetne az apuka, akár kérés nélkül is. Illetve rosszul fogalmaztam: kötelessége és jól felfogott érdeke lenne, hogy segítsen, mert akkor minden könnyebben, gyorsabban és simábban menne. És mindenki boldogabb lenne.

Miben fáradtál el, mikor egész nap itthon voltál?

Na, ez a kérdés az, amit a legtöbb pasi feltesz, amikor esetleg élete párja panaszkodik, hogy hulla. Mert otthon van egy-két-három kicsi gyerekkel, és egész éjjel meg egész nap melózik. Nem, nem a körmét reszelgeti, hanem az életéért küzd, hogy sikerüljön fölöltöznie és vécére mennie, miközben a kicsiket és a piciket ellátja. Bevásárol, főz, mos, takarít, és hetente egyszer örömtáncot jár, ha a fürdőszobában egyedül lehet egy fél óráig, és sikerül hajat mosnia. És közben imádja a gyerekeit, mert a gyerekek édesek, csak sok a meló velük, de ez sem baj, egyszerűen csak ne kérdezze meg apa, hogy miben fáradt el. Az az apa, aki reggel felöltözik, fogat most, felnőtt ruhát vesz fel, amit nem köp le senki előtte és szobatiszta felnőttek között tölti a napjait.

Két főállásod van, és az egyikért nem kapsz fizetést

Ma már az nem újdonság, hogy az otthoni munka egy második főállással felér, időben, energiában egész biztosan. És itt jönnek az apák a képbe, vagyis csak jönnének, mert a legtöbben igyekeznek ebből baromi elegánsan kihátrálni. Vegyünk egy átlagos családot, mama, papa, gyerekek, csodaszép szeretet. Apa és anya dolgozik, a gyerekek oviba és suliba járnak. Már nem kicsik, de azért meg kell csinálni a dolgok nagy részét helyettük, bár időnként már besegítenek. Munka után anya elrohan az oviba, aztán a suliba, hazamegy a gyerekekkel, és nekiáll leckét írni a naggyal, játszani a kicsivel, berak egy adag mosást, készít vacsit, elmosogat, aztán ráveszi a gyerekeket, hogy pakolják el a játékokat, mert nem lehet megmozdulni már tőlük a nappaliban, közben gyorsan kitereget, aztán megterít, és ha közben apa is befut, akkor vacsorázik a család. Ha apa nem ér haza hétre, akkor anya vacsorázik a gyerekekkel, aztán bepakolás a táskába, mert holnapi is suli, fürdés, fogmosás, meseolvasás, némi beszélgetés, aztán a gyerekek elalszanak. Na, akkor anya vesz egy baromi nagy levegőt és fúj egyet, végre csend van, csinálhatja nyugodtan a dolgait. Pakolászik csendben, kicsit készül a holnapi munkájára, kikészíti a gyerekek ruháit, aztán hulla fáradtan eldől. Ha élete párja is otthon van, akkor igyekszik egy kicsit beszélgetni vele, esetleg megnézni egy filmet, vagy olvasni kicsit. Aztán irány az ágy, remélhetőleg még éjfél előtt, mert reggel hatkor már kelni kell…

Apa a családfenntartó

És akkor nézzük, hogy mit csinál apa. A férfiak a családfenntartók, mondogattuk ezt évekig, pedig valójában a nők is dolgoznak, igaz általában kevesebbet keresnek, mint a férfiak, mert a nők keresete nálunk még mindig eleve alacsonyabb azért, mert az illető nő. Szóval azért a pasik többet keresnek általában, és tök oké, nevezzük őket a családfenntartónak. Éppen ezért az ő munkájuk fontos, ha apa dolgozik, akkor azt nyilván a családjáért teszi. Na, meg saját magáért, hiszen ő is pénzből él. De mi van akkor, ha apa végzett a munkájával? Hazajön vagy elmegy találkozni a barátaival? Esetleg sportol egy kicsit? Maradjunk annyiban, hogy előbb-utóbb hazaér, örül a gyerekeknek, kicsit játszik velük, vacsorázik, aztán mit is tesz? Pihen, hiszen egész nap robotolt a családjáért. Miközben anya megcsinálja azt, ami szükséges a vacsorához, a másnaphoz, az aznaphoz…

Már egy köszönöm is jól esne

Ne gondoljátok azt, hogy tévesen általánosítok. Szeretném hinni, hogy tömegesen élnek ezen a földön egész más típusú apák, és biztosan vannak is ilyenek. Az én férjem nem ilyen, és a barátnőimé sem. És közben tudom, hogy panaszkodni valahogy jobban szeret a többség, mint dicsérni, de itt közel sem arról van szó, hogy szidjuk a rendes férjeinket, mert jó dolgunkban nem tudunk már mit csinálni. Nem, egyszerűen csak azonos elbánást igényelne a nők nagy része, ugyanolyan otthoni munkabeosztást, a terhek közös és igazságos elosztását.

Vagyis: apa is főzzön, vásároljon, és etessen. Pakolja be a mosógépet, és utána teregessen ki. Tanuljon ő is a gyerekekkel, és játsszon is velük, természetesen utána pedig pakoljanak el együtt. A fürdetést, fektetést, meseolvasást is vállalja be, és nyugodtan fogja meg a porszívót kérés nélkül és kezdjen takarítani. Port törölgetni is lehet, még sosem hallottam olyasmiről, hogy egy férfi belehalt volna a házimunkába… Cserébe boldogan megígérem a nőtársaim nevében is, hogy gyakran dicsérjük majd, az egekig magasztaljuk apát, és boldogan pihegünk a karjaiban, ha mindezt megteszi. De, talán nem árulok el nagy titkot, hogy akkor is bepisilünk már a boldogságtól, ha ennek a töredékét megcsinálja a gyerekeink apja! Sőt, azt hiszem a legtöbben már azzal is elégedettek lennénk, ha néha megkérdezné, mit segíthetne, és időnként azt mondaná, hogy köszönöm, hogy itthon mindig, minden rendben van…

Szerinted a férfiak beszállnak a házimunkába? Nálatok ki vállal többet az otthoni teendőből?