A borok kóstolási sorrendje
A szín
Amikor kóstolási sorrendet állítunk fel, a legelső, amit figyelembe kell vennünk, a borok színe, tehát, hogy az adott bor fehér, rozé vagy vörös-e. Ez még azonban korántsem elegendő a megfelelő besoroláshoz, hiszen például a fehér- és vörösborokon belül is léteznek merőben eltérő stílusok, sőt, a fehérborok stílusa mozog a legszélesebb skálán. Mindenesetre jó kiindulási pont, ha szétválogatjuk először a fehér-, a rozé-, valamint a vörösborokat, illetve – ha van a tervezett borsorban –, a buborékos tételeket.
A buborékos tételektől és a fehérboroktól kezdve haladjunk a vörösborok, az egyes színeken belül pedig mindig a „vékonyabb” boroktól induljunk a testesebb, nagyobb beltartalmúak felé. A fiatalabb borok színe eltérő a fehérborok és a vörösborok esetében: míg a fehérborok árnyalata az idő múlásával sötétedik és mélyül, addig a vörösborok esetében pontosan fordítva van, vagyis a fiatal vörösek mély tónusúak és élénk színűek, az idősebbek pedig világosodnak, „fakulnak” koruk előrehaladtával.
Száraztól az édesig
Ahogy például az ételek elfogyasztását sem a desszerttel kezdjük – hiszen egyrészt az édes íz teljesen „letompítaná” az ízlelőbimbóinkat minden más, további íz befogadására, másrészt el is telítene –, úgy a borok kóstolási sorrendjében is minden esetben a száraztól az édes felé haladjunk. Ha nem vagyunk birtokában a bor analitikai adatainak, tehát, nem tudjuk pontosan, hogy mennyi a maradékcukor-tartalma, semmi gond, a címkén minden esetben feltüntetik, hogy az adott bor száraz, félszáraz, félédes vagy édes-e.