A valódi bőrről azt gondolhatnánk, hogy mivel természetes anyag, igazán környezetbarát dolog. Használták már barlanglakó őseink is, őket pedig még igazán nem lehetett azzal gyanúsítani, hogy ne éltek volna harmóniában a természettel. A műbőr viszont a modern kor találmánya, a petrokémiai ipar terméke, afféle olcsó utánzat. Ugyanakkor mellette szól, hogy nem kell arra a szegény jószágra gondolnunk, aki korábban viselte. De ha nemcsak az állatokat szeretnénk védeni, hanem a környezet egészét? Nem könnyű a válasz, mert valójában a bőripar is nagyon szennyező.

Az eredeti bőr is csak addig természetes anyag, amíg le nem nyúzzák az állatról. Ezután különféle eljárások sorozatának vetik alá, amíg megfelelő táskaalapanyag válik belőle. Ha nem szárítanák, cserzenék és pácolnák hosszú időn keresztül, akkor egyszerűen szétrohadna. Megfelelően kiképezve tartós és esztétikus, könnyű a tisztítása, ha megfelelő szerekkel végezzük. Szeretjük a tapintását, ahajlékonyságát, értékeljük, hogy „lélegzik”, vagyis felszívja és átengedi a nedvességet. Azt viszont ne gondoljuk, hogy „természetes” bőrtáskánk hulladékká válva majd szétmállik és felszívódik: éppen azért kezelték mindenféle vegyi anyaggal, hogy ez ne történjen meg. De vajon ekológikus?

A bőr tartósítását, vagyis cserzését a régi időkben a társadalom kitaszítottai végezték távol a lakott területektől, mert a munkálat még középkori mértékkel mérve is rettenetes bűzzel járt. Főleg emberi vizeletben és állati trágyában áztatták-puhították az előzőleg kiszárított bőröket. Kevésbé orrfacsaró alternatívát jelentett a növényi alapú cserzőanyagok használata. Ma már az esetek túlnyomórészében – mintegy 95 százalékban – krómot használnak erre a célra. Hogy mennyire öko, vitatják máig, a Budapesti (főleg újpesti) bőrgyárak bezártak sorra a 80-as évek végén.

Ha bőrtáskát vagy bőrcipőt vásárolunk, szinte biztos, hogy azalapanyaga Kínában vagy Indiában készült. Ez többnyire akkor is így van, ha aterméket a címke szerint valahol közelebb, mondjuk Olaszországban állították össze. A króm vegyületei veszélyes hulladéknak számítanak. Ahol nincs megfelelő szűrés, acserzőlével sok más szennyező anyag is bejuthat a környező vizekbe.

Az állatok jogait védő PETA olyan videókat mutat be honlapján, amelyeket látva biztosan elmegy a kedvünk abőrtáskától. A szervezet szerint nemcsak az a probléma, ahogy az állatokkal bánnak, hanem az is, hogy a bőripar olyan kiterjedt negatív hatással jár a környezetre is, hogy jobb volna átváltani a műbőrre. Ezt már sokan megtették, köztük Madonna-kaliberű sztárok is. A divattervezők is dicsérik aműbőr előnyös tulajdonságait. Könnyebben kezelhető, mint az eredeti bőr, mert nagy tekercsekben gyártják. A minősége is megbízhatóbb, és esztétikai szempontból sem marad el abőr mögött.

Mielőtt azonban felmagasztalnánk a műbőrt, gyorsan mondjuk el róla, hogy jellemzően PVC és poliuretán keverékéből áll. A Greenpeace szerint a PVC a legkárosabb műanyag, amely életútja minden pontján (a gyártástól ahasználaton át a szemétégetőig) kifejti ártalmas hatását. Ebben akkor is igazuk van, ha a PVC szelídült valamelyest a technológia fejlődésével. Talán reménykedhetünk benne, hogy idővel megjelenik a piacon a növényi alapú műanyagból készült, biológiailag lebomló műbőr.

Addig is rajtunk múlik, mit választunk. Kereshetünk olyan eredeti bőrtáskát vagy bőrcipőt, amelynek gyártási körülményeiről tájékozódtunk. Vásárolhatunk PVC-mentes műbőr táskát is. Mióta sikk lett a környezetvédelem, ökotudatos táskákból is nagy a választék. Van iparművész,aki használt biciklibelsőkből, bőrkabátokból vagy akár rendszámtáblákból készít táskát.

Szöveg: Olchváry Dorottya.