Nem ússzuk meg szárazon? Meddig tarthat az éjszakai bepisilés?

gyerek,alvás,ágy,éjszaka,plüssmackó Forrás: pexels.com
Az öt és fél éves Marci már rég nem hord pelenkát. A nappalokkal továbbra sincs probléma, de újabban éjszaka bepisil. Mi lehet a gond? És mi a megoldás?

Ez a cikk az Éva egy korábbi lapszámában jelent meg.

A szakirodalom úgy fogalmazna, hogy Marci szobatiszta, de nem ágytiszta. Azaz nappal már tudja szabályozni a vizeletürítését, de éjszaka még nem. Mint dr. Bíró Kinga, a Heim Pál Kórház gyermeknefrológusa mondja, ezt a jelenséget nevezik éjszakai akaratlan bepisilésnek, vagyis enurézis nokturnának. Ha a gyerek még sohasem volt hat hónapnál tovább ágytiszta, akkor primer formáról beszélünk, ha azonban korábban már elérte a tartós ágytisztaságot, de visszaesett, akkor szekunder formáról van szó. Ha a jelenség ötéves kor körül (még mindig) fennáll, érdemes szakemberhez fordulni.

Kérdések sora

Ez a szakember első körben többnyire a házi gyermekorvos. Ő kikérdezi a szülőket: milyenek a gyerek étkezési és ivási szokásai? (Gyakran már ennek végiggondolása és megváltoztatása megoldja a problémát.) Mikor és mennyit pisil? Mi a helyzet a székletürítéssel? (A krónikus székrekedés is lehet oka az enurézisnek.) A doktor megkéri a szülőket, hogy két napig vezessenek folyadéknaplót: írják le, hogy mikor mennyit iszik és pisil a gyermek. Az a legjobb, ha a gyermeknefrológushoz (akihez a gyermekorvos irányítja beutalóval a családot) már ezekkel az adatokkal érkeznek. Ha mégsem, az enurézis szakrendelésen (a gyermeknefrológiai osztályokon előjegyzéssel működik) az asszisztensek úgyis részletes kikérdezéssel kezdik. Mindez azért is jó, mert a gyereket még semmilyen vizsgálatnak nem tették ki, de sok minden már ekkor kiderülhet. Például az, hogy a gyerek napközben, az óvodában-iskolában alig iszik valamit, este, otthon viszont bőségesen pótolja a mulasztást. Vagy hogy túl sok kakaót fogyaszt (a kakaóban ugyanis sok a kalcium és az oxalát, aminek túlzott bevitele enurézist okozhat), vagy túl sok teát iszik (ami húgyhajtó hatású). Ezek olyan életmódbeli tényezők, amelyeken könnyű változtatni, és az éjszakai bepisilés akár meg is szűnik.

Ám a legtöbb esetben nem ilyen egyszerű a helyzet. A bepisilés hátterében nagyon gyakran az úgynevezett érési késés áll, ami azt jelenti, hogy a hólyag és az agykéreg közötti reflexkör később alakul ki vagy később stabilizálódik: az agy nem érzékeli a hólyag telítettségét, így a gyerek nem érez kényszert arra, hogy kimenjen pisilni.

A bepisilést gyakran húgyúti vagy nőgyógyászati fertőzés, bélférgesség vagy székrekedés okozza.

Máskor anatómiai rendellenesség áll a háttérben: például tág üregrendszer vagy vizelet-visszafolyás a hólyagból a vesék felé.

Esetleg a hólyag kis tárolókapacitása vagy nem megfelelő működése okozza a problémát. Cukorbetegség tünete is lehet a bepisilés. Az is előfordulhat, hogy az agyalapi mirigy nem termeli megfelelő mennyiségben az ADH nevű hormont, ami a vizeletkoncentráció emelkedéséért felelős, így ennek hiányában sok és híg vizelet ürül. A nagy orrmandulával rendelkező gyerekekre jellemző lehet az éjszakai apnoé (légzéskimaradás), ami szintén összefüggésben állhat a bepisiléssel.

És ezek még csak a lehetséges szervi okok...

fiú,játékbaba,hűtőszekrény,fabútor,tej,tejesüveg
Forrás: pixabay.com

Vizsgálatok

A gyermeknefrológussal való első találkozáskor nagyon részletesen kikérdezik a szülőt még a szülés körülményeiről is, a gyerek korábbi betegségeiről, a szobatisztaságra szoktatásról, a mozgás- és beszédfejlődésről, a családban esetlegesen előforduló örökletes tényezőkről, a horkolásról és a magatartászavarokról is. (Jó tudni: a nagyon aktív gyerekekre jellemző, hogy estére teljesen kifáradnak, éjszaka pedig „mindenüket elengedik”.) Megbeszélik a 2x24 órás folyadéknaplót, amit a szülő behozott. A nappali vizeletfrakciók mennyiségéből következtetni lehet a hólyag kapacitására, a hólyagdiszfunkcióra. Láthatóvá válik a tényleges napi folyadékfogyasztás.

Ezt követően a sor egy általános vizeletvizsgálattal folytatódik. Ez fényt deríthet például egy húgyúti fertőzésre, vagy felvetheti a kezdődő cukorbetegség gyanúját. A vizelet emelkedett kalciumszintje is kóros lehet, a fajsúlyából pedig az esetleges ADH-hiány derülhet ki. Ez a vizsgálat annyi kényelmetlenséggel jár, hogy a családnak lesz egy nyűgös éjszakája: a gyereket (akinek este 7-kor vagy lefekvés előtt 2 órával szabad utoljára innia!) meg kell pisiltetni este kilenckor, éjfélkor, hajnali háromkor, majd reggel hatkor, hiszen a nefrológián külön kérik be elemzésre az egyes frakciókat. Amennyiben a frakciók mennyisége és fajsúlya kóros, az ADH-hiányra utalhat.

A hasi ultrahang alapján az esetleges fejlődési rendellenességek derülhetnek ki. Ha telt hólyaggal zajlik a vizsgálat, le lehet mérni, hogy hány milliliter folyadék van a hólyagban, ami a hólyagkapacitásra utal. Az is lényeges, hogy pisilés után marad-e vissza vizelet. Az ultrahang a hólyag falvastagságát is megmutatja: ha vastagabb, annak oka húgyúti fertőzés lehet.

Ha további vizsgálódásra van szükség, esetleg uroflowmetriát végeznek: a gyereket ráültetik egy műszerrel ellátott vécére és – egy paraván mögül – felszólítják, hogy végezze el a kisdolgát. A készülék sok mindent képes jelezni: például azt, hogy milyen mértékű hólyagtelítettségnél kezdődik a vizelés, milyen erővel érkezik a vizeletsugár, szakaszos-e vagy folyamatos, mennyi idő alatt mennyit pisil a gyerek. Mindebből hólyagdiszfunkcióra lehet következtetni.

Amennyiben a nefrológus szükségesnek látja, egyéb szakorvosok véleményét is kikérheti, például fül-orr-gégészeti vizsgálatot kérhet a megnagyobbodott orrmandula kizárására, nőgyógyászati vizsgálatot fertőzés miatt, és pszichológushoz vagy gyógytornászhoz is fordulhat segítségért.

A legtöbb probléma akár gyógyszer nélkül vagy gyógyszeresen kezelhető (például a hólyagdiszfunkció, a kis hólyagkapacitás vagy az ADH-hiány), de a gyógytornász is sokat segíthet az intimtorna megismertetésével, ugyanis a húgycső záróizmait is lehet erősíteni.

De mi a helyzet, ha a vizsgálatok nem vezettek eredményre?

Test és lélek

Ha a fizikális vizsgálatok nem mutatnak ki szervi okot, akkor érdemes felkeresni egy pszichológust. (Vagy akkor is, ha kimutatnak, hiszen lehet, hogy ez is, az is közrejátszik a bepisilés kialakulásában.) Pszichológiai szempontból különösen az enurézis szekunder formája az érdekes, vagyis amikor korábban már megvalósult a tartós ágytisztaság, a gyerek mégis „visszaesett”.

Mint Herczegh Tímea gyermekpszichológus mondja, az enurézis szorongásos tünet, a gyermekneurózisok közé tartozik. De hogy csak a gyerek problémája-e, azt pszichológiai kivizsgálás hivatott eldönteni. „Sokéves tapasztalatom alapján úgy látom, hogy a gyerek tünete nagyon sokszor a szülő tünete is, ezt azonban nem mindenki hallja szívesen. Gyakran előfordul, hogy a szülő elhozza a gyermekét, majd amikor a vizsgálati folyamat végén jelzem, hogy ő is érintett, ezt nem tudja elfogadni. Jobb esetben magába néz, és elkezd ő is dolgozni.” Hogy min? Sok szülő akarva-akaratlan olyan játszmákba vonja bele a gyermekét, amelyekhez neki nem volna semmi köze. Az első beszélgetésen például Marciról kiderült, hogy a szülei éppen válófélben vannak. Ez már önmagában is eléggé szorongást keltő. Ráadásul az anyuka éjszakára maga mellé vette a kisfiát a franciaágyba az apa helyére, aki már elköltözött. A kisfiú, bár szívesen bújik az anyukájához, tudattalanul is érzékeli, hogy olyan helyet foglal el, ami nem őt illeti. Hasonló helyzet az is, amikor anya azért szoktatja a hitvesi ágyba a gyereket, hogy így a férjével való szexnek még a lehetőségét is kizárja. („De hát most nem lehet, hiszen itt a gyerek!”) Ezek „övön aluli” helyzetek a gyerek számára, amelyeknek a megoldása meghaladja a pszichés erejét. Hasonló hatással lehet a kicsire az is, ha szexuális jelenetnek lesz a tanúja.

A bepisilés az én-határok szimbolikáját is érinti: meddig tartok én, és honnan kezdődik a külvilág? Ezt a problematikát is sokszor a szülői minta alapozza meg, például ha apuka túl domináns, és benyomul anyuka életterébe, ő pedig túlságosan alárendelődő és képtelen az önérvényesítésre. Vagy fordítva. A neurotikus gyerekeknél minden esetben tetten érhető az énerő hiánya, ami az egó erősítésével orvosolható.

Természetesen nem mindenért a szülő a hibás. A bepisilésnek számos más dolog is állhat a hátterében: például óvodai kiközösítés, megszégyenítés vagy túlzott megfelelési kényszer az iskolában, esetleg félelem a sötéttől. A kistestvér születése is sokszor megviseli a gyerekeket.

Herczegh Tímea a rendelőjében játékra biztatja a kicsiket, amiből sok minden kiderülhet és sok minden meg is oldódhat. És hogy milyen játékokról van szó? Hát vizes pancsolásról! Homokos terepasztalról, amelyre vizet lehet csorgatni, vagy tűzoltós jelenetekről. A dramatikus játékok is nagyon jók: a gyerekek többnyire azt játsszák, hogy vízi világban, vízi paradicsomban élnek… Mint a pszichológus mondja, a terápiás játék során sok esetben anélkül oldódik fel a probléma, hogy a konkrét kiváltó ok azonosítható lett volna. De ez nem baj.

Türelem

Marci érzi, hogy a bepisilése feszültséget okoz a családban, ezért szorong. De szerencsére a vizsgálatok nem veszik nagyon igénybe, a pszichológusnál pedig menő homokvárat épít, amit vizesárokkal vesz körül.

Dr. Bíró Kinga türelemre inti a Marcihoz hasonló helyzetben lévő gyerekek szüleit. Mint mondja, az enurézis alapvetően jól kezelhető probléma. A legtöbb gyerek így vagy úgy, kezeléssel vagy anélkül, de idővel kinövi. Ezt mutatják a statisztikai adatok is: egy nemzetközi felmérés szerint a hatéves gyerekek 10 százaléka bepisil. Tizenkét éves korban ez a szám 3 százalék, tizennyolc éves korban pedig egy százalék.

De ez nem jelenti azt, hogy a bepisilés minden esetben hamar megoldódik. Mint látjuk, az okok rendkívül sokfélék lehetnek, és gyakran összeadódnak, a megoldás tehát időbe kerül. Marci anyukája nagyon jól tette, hogy orvoshoz és pszichológushoz fordult a problémával, és nem várt további hónapokig, évekig. (Előfordul, hogy a gyerek még nyolcévesen is bepisil, és a szülők csak akkor keresnek fel szakembert.)

Marcinál érési késést állapítanak meg. A szakembereket is megosztó éjszakai ébresztgetést („Ébresztő! Menj ki, hátha tudsz pisilni!”) a mai szemlélet szerint már nem ajánlják, mert mind a szülő, mind a gyermek számára nagyon megterhelő, ráadásul nem vezet eredményre, hiszen a gyermek nem magától ébred fel, így nem fejleszti az esetlegesen késő reflexkör érését. Ugyanezért nem javasolják 5 év felett a pelenka viselését sem. A család inkább beszerzi az úgynevezett enurézis alarm nevű szerkezetet, amit a gyerek pizsamájára kell rögzíteni: az alarm érzékeli a nedvességet, és csengővel jelez, amint a kicsi bepisil. Persze az lenne a cél, hogy a gyerek még a csengő megszólalása előtt felébredjen, ezáltal az agy-hólyag közötti reflexkört kondicionálja.

A gyógytornásztól Marci azt kapja feladatul, hogy amikor kimegy a vécére, 5 számolásig próbálja visszatartani a vizeletét. Ha ez már jól megy, akkor 10-ig is elszámolhat majd. Így erősíti a záróizmait, és azt is megtanulja, hogyan lehet kontrollt gyakorolni felettük.

A pszichológus azt tanácsolja az anyukának, hogy ha lezajlik a válás és megnyugszanak a kedélyek, fokozatosan szoktassa vissza kisfiát a saját ágyába, és alakítsák úgy az esti rituálét, hogy a kellő mennyiségű mese és anyai puszi után Marci egyedül aludjon el. (Sok szülő nem is tudja, hogy a saját ágyban, önállóan történő elalvás milyen nagy mértékben hozzájárul a gyerek önbizalmának erősödéséhez!) Anya és Marci naplót is elkezdenek vezetni, amelybe napocskás matricát ragasztanak minden egyes száraz reggel után. Néhány hét múlva már érzékelhető a változás: egyre többet süt a nap.