„Amikor először mentem oda a henteshez egy csatos üveggel, hogy abba kérem a húst...” – Bea Johnson, a Zero Waste Home bloggere

Borítókép: „Amikor először mentem oda a henteshez egy csatos üveggel, hogy abba kérem a húst...” – Bea Johnson, a Zero Waste Home bloggere Forrás: Hámori Zsófia
A hulladékmentes életmód nagyasszonyának világszerte több százezer követője van, akiket egymaga inspirált arra, hogy iktassák ki a szemetest az otthonukból. A francia származású amerikai blogger 2008-ban kezdett bele a nulla hulladék projektbe; azt állítja, hogy ha ő meg tudta csinálni, akkor bárki képes rá. Most magyarul is megjelent a könyve, ez alkalomból járt újra Budapesten.

Bő éve nagy érdeklődéssel követem figyelemmel Bea Johnsont, a Zerowastehome.com bloggerét, aki a férje, a két gyereke és a kutyája társaságában él észak-kaliforniai otthonában, és így néz ki az összes szemét, amit az egész családja termelt 2017-ben:

Forrás: Hámori Zsófia

Amikor rákérdeztem, hogy mik azok a papírdarabok benne (elbizonytalanodva azt hittem, hogy rosszul emlékszem és már szelektív gyűjtőket sem tart otthon), Bea felvilágosított, hogy az laminált papír, ami nem újrahasznosítható. Néha a fiai hoznak haza ilyeneket az iskolából.

Azt hihetnénk, hogy erre csak valami hippi képes, ám Bea Johnson – a fotóin és élőben is – olyan nő látszatát kelti, aki nagyon is ebben a világban él. Elegáns blúz, magas sarkú, visszafogott smink. Látszik rajta, hogy igazat beszélt, amikor azt írta, hogy imádja a divatot (divattervezést tanult fiatalabb korában Londonban), még akkor is, ha a divat ma már nem azt jelenti számára, hogy minden évben le kell cserélnie a ruhatárát. A könyvéből és a blogjából már tudhatjuk, hogy a ruháit mind second hand boltokból szerzi, a sminkjét meg maga készíti kakaóporból, céklából és más konyhai alapanyagokból. (Ezt egyébként meg nem mondanám ránézésre.) Igazából ez teszi őt ilyen népszerűvé: hogy semmi fontosról nem mondott le. Sokan bírálják is amiatt, hogy olyan kompromisszumokat köt, amik szembemennek a fenntarthatósággal: hetente egyszer esznek otthon húst (mint az a címből is kiderül), sokat utazik repülőgéppel, és a gyerekeknek szabad időnként videójátékozniuk.

Mégis sikerült kiiktatnia a szemetest az otthonukból, és ezzel állítása szerint 40%-kal csökkentette a család éves anyagi kiadásait is. A módszere leegyszerűsítve annyi, hogy a zöld mozgalmakban jól ismert hármas jelszót: Reduce, Reuse, Recycle (csökkentsd, használd újra, hasznosítsd újra) kiegészítette ötre, így: Refuse, Reduce, Reuse, Recycle, Rot, vagyis

# Utasítsd vissza (például a csomagolóanyagot, ezért Bea amit csak lehet, kimérve vásárol),

# csökkentsd (ne vegyél többet, mint amennyire szükséged van, vásárolj tartós tárgyakat)

# használd újra (például ami elromlott, javítsd meg)

# hasznosítsd újra (amit nem tudsz visszautasítani, csökkenteni vagy tovább használni)

# rohaszd el (=komposztálj).

Ennek az öt R betűnek a szigorú betartása nem egyszerű, sok apró részletre kell odafigyelnie annak, aki Bea példáját szeretné követni, és pontosan erről szól a 376 oldal, amelyet a Tericum Kiadó most magyarul is megjelentetett.

Jól értem, hogy az elmúlt tíz évben, amióta elindultál ezen a Zero Waste-úton, nagyszámú közösség épült ki hozzád hasonlóan elkötelezett emberekből világszerte?

Úgy bizony! Világméretű mozgalom lett a Zero Waste-ből. Sokat utazom, ahogy most is, találkozom környezettudatos emberekkel, és újra és újra kiderül számomra, hogy a világ bármely pontján lehet szemeteskuka nélkül élni. Az 5 R közül az újrahasznosítás a legtrükkösebb olyan helyeken, mint Vietnám, ahol a városok önkormányzati szinten nem gyűjtik szelektíven a hulladékot, ezért az egyes háztartásoknak maguknak kell erről gondoskodniuk. De például a komposztálás mindenütt megoldható.

Forrás: Hámori Zsófia

Nálunk a visszautasítás tud trükkös lenni. Például ha megkapom a blokkot a vásárlás végén, azt inkább hazaviszem és bedobom a papírgyűjtőbe, mert az a gyanúm, hogy ha ott hagynám a boltban, akkor a szemeteskukában landolna.

Nekem az az álláspontom, hogy ilyenkor is érdemes visszautasítani ezeket a tárgyakat, mert minden fölösleges tárgy, amit hazaviszünk, arra ösztönzi az eladókat, gyártókat és forgalmazókat, hogy további hasonlókat állítsanak elő. Amikor vásárlunk, akkor szavazunk. Ha elfogadunk valamit, amire nincs szükségünk, legyen az egy doboz csokoládébonbon csomagóanyagostul, celofánostul vagy akár egy papírfecni, azzal valójában azt mondjuk: „gyártsatok ilyet még!” Ha azonban sokan és következetesen utasítjuk ezeket vissza, akkor előbb-utóbb hatunk a gyártókra. Az utóbbiak csak azt termelik meg, amire a vevőnek igénye van. A csomagolóanyag valójában nem ilyen, ezért az üzleteknek, főképp az élelmiszerboltoknak kimérve kellene forgalmazniuk a termékeiket. Nekünk, fogyasztóknak az a dolgunk, hogy mindenre hangosan és határozottan nemet mondjunk, amire nincs szükségünk, egészen addig, amíg a gyártók fel nem fogják ezt.

Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy minden nap aktivistaként kell viselkednünk a boltban?

Nem szeretem ezt a szót, túl agresszívnek hangzik a fülemnek. Minden alkalommal, amikor a visszautasítást gyakoroljuk, kedvesnek kell lennünk, semmiképp sem lekezelőnek. Nem szabad, hogy a másik fél azt higgye: meg akarjuk mondani neki, mit csináljon, hogyan élje az életét. Ellenkezőleg, azt kell elérnünk, hogy úgy érezze: jót tesz, szívességet tesz nekünk. Amikor először mentem oda a henteshez egy csatos üveggel, hogy abba kérem a húst, akkor nagyon furcsán nézett rám. Ugyanígy biciklizés közben megálltunk egy bárnál és megkértem a csaposlányt, hogy a kulacsomba csapolja a sört. Azt mondta, higiéniai okokból ezt nem teheti meg. De aztán elmagyaráztam neki, hogy nekem nincs otthon szemetesem, soha nem viszek haza csomagolóanyagot, és ugye nem akarja, hogy pont most szegjem meg ezt a fogadalmamat, akkor ráállt, és mégis beletette a sört a palackomba. A lényeg: ne érezzék úgy, hogy ítélkezel felettük. Nekem nem az a feladatom, hogy megmondjam másoknak, mit csináljanak a hulladékukkal. Legfeljebb tippeket tudok adni nekik. Azt viszont látni kell, hogy...

a nulla hulladék nem trend, hanem létszükséglet.
Forrás: Hámori Zsófia

Van olyan márka, amelyre hatott a blogod?

Nemrég megkeresett az Ikea, hogy véleményezzem a policyjüket.

A Zero Waste sok tekintetben átfedésben van a minimalista mozgalmakkal – te is így látod ezt?

Nagyon is. Persze a minimalizmus nem elsősorban fenntarthatósági okokból jött létre, hanem azért, mert akik létrehozták, a tárgyaik helyett a szabadidejüket és a szeretteik társaságát kívánták élvezni – hozzám hasonlóan. Amire szerintem a minimalista embereknek figyelniük kell, az az, hogy ne kezdjenek bele úgy, hogy nem figyelnek oda a hulladékcsökkentésre, mert csak maguknak okoznak vele fejtörést. Érdemes gyakorolni az öt R közül az első kettőt: a visszautasítást (mert különben komoly hulladék-elhelyezési problémájuk lesz nekik vagy a környezetüknek) és a csökkentést, ami az ő esetükben azt jelenti, hogy érdemes a second hand piac felé fordulniuk.

Készülsz új könyvvel?

Most egyezkedem erről az amerikai kiadómmal. Talán egy szép napon. Igazából szeretnék több időt tölteni a gyerekeimmel. Így is túl sokat utazom, a mostani könyvem megírása pedig elég nagy mennyiségű időt vett el tőlük. Már csak néhány évem van velük, mielőtt kirepülnének, szeretném addig is élvezni a társaságukat.