Az illat sorsot dönthet – beszélgetés Lipovszky Csenge illatesztétával azokról az illatokról, amelyek mindenhol, mindenben, és mindenkiben ott vannak

Borítókép: Az illat sorsot dönthet – beszélgetés Lipovszky Csenge illatesztétával azokról az illatokról, amelyek mindenhol, mindenben, és mindenkiben ott vannak Forrás: Klara Fowler
Az illatok körülvesznek bennünket. Jelen vannak az italunkban, az ételünkben, az ételünkben, sőt, az otthon- és még akár a párválasztás során is. Csak nem mindig tudatosítjuk magunkban, hogy használni kell az orrunkat.

Lipovszky Csenge nevével és szakmájával egy idei sajtótájékoztatón találkoztunk először. A citromfű-, kamilla-, barack- és hibiszkuszízű FUZETEA jegesteák bevezetésekor az illatok ízekben való szerepéről is beszélt a Scent Poetry illatesztétája, akit később tovább kérdezgettünk a hazánkban egyedülálló munkásságáról, illattanulásról, valamint illatok és sorsok alakulásáról.

Mit csinál pontosan egy illatesztéta és mennyire kifejlett szakma ez ma Magyarországon?

Sokszor összekeverik a két szakmát, de érdemes tudni, hogy a parfümőr az, aki készíti az illatokat, az illatesztéta pedig beszél róluk. Az “aisthesis” görög eredetű szó azt jelenti, a szépség tudománya. Magyarországon ezt leginkább a vizuális oldalról, vagy irodalom szempontjából közelítik meg a képzés terén. Nemhogy itthon, de még a világban sem tudok olyanról, hogy az illatok oldaláról képeznék a szakembereket – azokat, akik az embereknek megtanítják, milyen szépségek rejlenek az illatokban és magát az illat-értelmezés tudományát továbbtaníthassák. Itthon egyedülálló módon foglalkozom ezzel a szakmával, de igazából Közép-Európában sem ismerek más illatesztétát. Lengyelországban él egy hölgy, aki magát a sommelier-k mintájára senselier-nek hívja, de ő leginkább a design és az illatok kapcsolatával foglalkozik. Számomra a legfontosabb az illatoknak a neurobiológiai, a lélektani és az esztétikai oldala. Vagyis szeretem tudatosítani, hogy mi történik bennünk akkor, miközben szagolunk, illetve amikor megpróbáljuk verbalizálni, szavakba önteni azokat az érzéseket, amelyek ösztönösen felmerülnek. Én ezt a tudatos szagást szeretném megtanítani az embereknek.

Lipovszky Csenge
Forrás: Klara Fowler
Lipovszky Csenge

Hogyan tanítható egy ilyen képesség?

Esztétaként én a befogadói oldalról szemlélek mindent és a parfümökre műalkotásokként tekintek. Tanítani tehát egyfajta befogadói szemléletet lehet. Bármilyen megnyilvánulás, amely az érzékekre hat, - így a parfümök, illatok, szagok is - párbeszédet indíthatnak, csak legyünk rá nyitottak. Hogy ez az illatoknál hogyan működik, én autodidakta módon, mentori rendszerben sajátítottam el, és a mai napig képzem magam olyan társterületek szakértőivel, akikkel együtt dolgozom. Beleértve parfümőrök, aromaterapeuták, aromakológusok, olfaktorikus képzőművészek segítségét is. Ez utóbbi az illatokkal foglalkozik és a tapasztalatait az alkotásaiban úgy használja fel, hogy a közönségnek az orrára kell hagyatkoznia a szeme mellett. Szakmai anyagok szinte kizárólag angolul érhetők el, de a szaglás tudománya igazából még gyerekcipőben jár az egész világon. Ezt jól mutatja az is, hogy a szaglás felfedezését csak 2004-ben jutalmazták Nobel-díjjal, míg az összes más érzékszervünkkel kapcsolatos ilyen jellegű értékelés már megtörtént a XX. század legvégéig. Mindenesetre elindult már egy olfaktorikus forradalom, Svédországban például már alakulnak olyan egyetemek, ahol a szaglást kutatják neurobiológiai vonatkozásban, és olyan design egyetemek is léteznek, ahol például illatokkal kapcsolatos kreatív írást oktatnak. Szóval ha hosszú is az út, már van út.

Magyarországon is látod már ennek a fejlődésnek a hatásait és szerepét?

Igen, és bízom abban, hogy a gasztro forradalom kibontakozása az illatok, szagok szerepének erősödését is maga után fogja vonni. A rendezvényszervezők és különleges programokat szervező szakemberek már felfedezték, hogy a közönségüknek az illatokkal való foglalkozás is érdekes – és hiánypótló – lehet. Hiszen minden ember érintett az illatok világában, és a szaglással gyakorlatilag minden más érzékelésünknél erőteljesebb érzelmi reakciók is kiválthatók. Ha ennek tudatában vagyunk, sokkal emlékezetesebbé és élménydúsabbá tehetünk minden eseményt. Emellett érdekes tény, hogy a szaglás közvetlen kapcsolatban áll az ösztönökkel. Ma abban a világban élünk, amikor a racionalitásunk uralta életünkben apránként kezdünk újra visszatalálni az ösztöneink, megérzéseink felé, és ebben az orrunk a legbölcsebb vezetőnkké válhat – már ha merünk hagyatkozni rá.

Hogyan engedhetjük át az orrunknak az irányítást?

Például, hogy mindfulness gyakorlatnak éljük meg a szagolgatást. A tudatos jelenlét a szagláson keresztül erőteljesen fejleszthető, hiszen egy belső elcsendesedésen megyünk keresztül, nem csinálunk semmit, csak a jelenben vagyunk, sőt, tán még be is csukjuk a szemünket - tudatosan szagolunk. Egy, a verbalitást akár teljesen kizáró módszertan ez, egyszerre kellemes és szinte önműködő, mely segítségével az ember az illatokkal találhatja meg a középpontját és élheti meg az adott pillanatot.

És hogyan fejleszthetjük mindezt tovább?

Nagyon fontos az edukáció, igazából azt kellene megtanítani az embereknek, hogy újra elkezdjék használni az orrukat. Az utóbbi pár évtizedben nagyon elbutítottuk a szaglásunkat a minket körülvevő sok szintetikus illattal. A mentolos papírzsebkendőtől az eperillatú tintán és gyöngyvirágillatú fertőtlenítőszeren át a konnektorba dugható szintetikus szobaparfümig számos mesterséges szagú használati tárgy vesz körül minket. Ezek használata helyett inkább a természetbe kellene kimennünk, és hagyatkoznunk az orrunk által nyert információkra. Az illatokat érdemes befogadni, tudatában lenni annak, hogy éppen a szaglás képességét műveljük, és próbáljuk meg verbalizálni azt, amit épp szagolunk. A frissen nyírt fű, a nyári zápor illata, az épp nyíló virágok éppúgy “elmesélhetők”, mint egy szakértő által összeállított illat. A parfüm éppúgy körülírható szavakkal, mint ahogy például egy sommelier egy bort elemez. Bármit érzünk az orrukkal, próbáljuk meg az élményeinket, érzéseinket szavakba önteni. Mi az, amire emlékeztet minket, mi jut róla eszünkbe.

Hazánkban erre mekkora a nyitottság?

Egyrészt egyre több magánszemély fordul hozzám, hogy segítsek megtalálni az ő saját parfümjét. Ezenkívül ahogy említettem, rendszeresen keresnek meg vállalatok, hogy az általuk szervezett esemény az illatok szerepét is bevonja a programokba. Négyszemközt a legtöbb ember szívesen megosztja velem az illatos gondolatait, emlékeit, de a nagy nyilvánosság sokakat riaszt. Magyarországon – talán a pedagógiai rendszer miatt - nem szeretünk megnyilvánulni, nem szeretjük nagyközönség előtt vállalni a véleményünket, főleg ha általa sebezhetőnek, “meztelen” érezzük magunkat, ami az illatos emlékeink és érzelmeink kiadása révén - valljuk be -, sokszor előfordul. Az illatkóstoltatásnál is arra bátorítom az embereket, hogy ne szégyelljék, ha teljesen más is a véleményük, mint a többieknek. Nincs jó vagy rossz válasz, nem baj, vagy jó pont, ha valaki felismer egy adott összetevőt.

Parfümválasztáskor mit érdemes figyelembe vennünk?

Sokan nem hisznek az orruknak és inkább az alapján választanak, hogy maga a parfümmárka mit jelent számukra, vagy milyen influenszerek reklámozzák az adott márkát, és nem figyelnek arra, hogy amúgy az illat jó-e nekik, vagy sem. Pedig a saját szaglásukra kellene bízniuk a döntést. Az már más kérdés, hogy illatesztétaként a kiválasztott illatuk alapján el tudom mondani, hogy az adott választásuk mit mond el az illetőről.

Madarat tolláról, embert parfümjéről?

Így van, az illatunk sokat elárul rólunk. A személyiséget, az élethelyzetet illetően, sőt, még arról is, hogyan fog rá hatni ez az illat. Tudatosan használva egyébként a mesterséges illatok (például egy parfüm) is lehetnek előnyösek. Egyetértek az aromakológia tudományával , amely szerint nem kell egy adott illatnak 100%-ban természetesnek lennie – mint az aromaterápiában - ahhoz, hogy biológiai, lélektani reakciót érjen el. Tehát nem ördögtől való a szintetikum, lehet a parfümnek is része, a parfüm pedig képezheti az alapját egy olfaktorikus (szagláson alapuló) önismereti tréningnek, egy coaching folyamatnak.

És a parfümválasztásunk elemzése hogyan lehet önmagunk segítségére?

Én a grafológiához szoktam hasonlítani; az illatokhoz való viszonyunk tükröt tart elénk. Megtanulhatunk általuk közel kerülni az érzelmeinkhez, emlékeinkhez. Egy parfüm coachinghez óriási bátorság szükséges, hiszen egy ilyen találkozó alatt jóval több dologra lehet rávilágítani, mint csak arra, hogy kinek milyen illat való. Kiderül, miért illik az adott személyhez a kiválasztott illat, és egy tudatosan használt parfüm jelentős életbeli változásokat is elő tud idézni. Sőt, az illatok még gyógyításra is használhatók.

Az életünket hogyan tudja befolyásolni a parfümünk?

Két példát említenék. Egyszer eljött hozzám egy banki cégvezető hölgy. Azt elégelte meg, hogy férfias pozícióban dolgozik, napi szinten kell férfias döntéseket meghoznia és szeretné végre megtalálni a saját – ő úgy fogalmazott; „hárfa” - illatát, amely kicsit ellensúlyozza azt a maszkulin szerepet, amelyet a mindennapokban képviselnie kell. A coaching során kiválasztott lágy és nőies parfüm végül rövid időn belül a kiteljesedése mellett még a várva várt párkapcsolatát is bevonzotta. Egy kutató hölgy is járt nálam, ő teljesen hétköznapi, gyakorlatias illatot keresett. Egy igen mély, gyönyörű, és kicsit erotikus illatot találtunk számára, így előtérbe kerülhetett az a női része, melyet eddig letagadott maga előtt is.. A párjával a babaprojektjük több éve húzódott, a találkozásunk után viszont nagyon hamar várandós lett. Nemrég született meg a gyermekük.

Meddig terjed az illatesztéta felelőssége ilyenkor?

Illatesztétaként felelősséggel tartozom ügyfeleimért a munkámban, így én még utána is figyelemmel szoktam követni az életük alakulását, és csodálatos érzést nyújt, amikor beigazolódik a leveleikből, hogy megérkezett a várt változás. A lényeg, hogy befolyásolhatnak az illatok, de ha ösztönösen választjuk őket, akkor ez a hatás nem egy kierőltetett, minstem inkább egy kiérdemelt változás lesz. A cél megtalálni azt, ami a fejlődést eredményezheti, én pedig éppen ebben segítek, amikor az ügyfeleim szaglásukon át megnyilvánuló belső bölcsességének teret adok.

Forrás: Klara Fowler

Hogyan tudunk élelmiszereket és illatokat összehangolni?

A FUZETEA eseményen is illatkóstoltatáson vehettek részt a vendégek. Ahogy a jegestea esetében is, úgy minden étel-ital esetében igaz, hogy egy adott ízt 80%-ban az illata miatt érzünk. Az ízek tehát eleve magukban foglalják az illatokat, ezért is tapasztalhatjuk azt, hogy ha náthásak vagyunk és bedugult az orrunk, az ízeket sem igazán érezzük. Az illat és íz nagyon jól tudják támogatni egymást, és az is érdekes téma, hogy miképp illenek az adott ízekhez, illatokhoz a parfümök. Vagy hogy az adott ízek hogyan állhatnak helyt parfümként, mint például a barack, a kamilla, a hibiszkusz. És hogy ezek közül ki mit szeret és miért.

Az is elárul rólunk valamit, ha egy adott ízt kedvelünk?

Természetesen, érdemes elgondolkodni azon is, mire következtethetünk abból, amikor valaki egy adott ízt-illatot szeret: például aki a barack illatáért rajong, általában jó kedélyű, hedonista, életigénylő és nagyon napfényes személyiség. De persze sok befolyásoló tényező lehet. Az említett ízeknél maradva, a kamilla nagyon megosztó sokak számára, főleg Magyarországon a kulturális környezetünk hatása miatt is számos embernek a gyerekkora jut eszébe. És ezen belül is kettős érzelmeket idézhet fel: egyrészt jelentheti a kamilla a gondoskodást, ahogy a nagymamánk kamillateát főzött nekünk betegségünk idején. Másrészt jelenthet szabadságérzetet, hiszen a kamillafürdős, kamillateázós időszakokban nem kellett iskolába mennünk. De ha inkább a torokfájás kellemetlen érzését hozza elő belőlünk a főzet illata, nem lesz pozitív az asszociációnk.

Miben tud az orrunk a saját magunk segítségére lenni?

Például sokan meg tudják érezni a közelgő eső szagát. Nem szükséges a térkép ahhoz, hogy megtaláljuk a tengerpartot, hiszen a levegőben érezzük az illatát. A párválasztásban is hasznos lehet, hiszen ha “ki nem állhatjuk valaki szagát”, higgyünk az orrunknak és ne győzzük meg magunkat észérvekkel, hogy a kapcsolat miért kell, hogy működőképes legyen – nagy az esélye, hogy belebukhatunk, ha csak az agyunknak fogadunk szót. Ahogy számos magyar szólásunk és közmondásunk is az orrunk (vele a megérzéseink, ösztöneink) fontosságára utal, mint például a “fejétől bűzlik a hal”, “kiszagolja a bajt”, vagy “megy az orra után”. Fogadjuk meg ezeknek a mondásoknak az igazát, és éljünk az orrunk adta élvezetes lehetőségekkel; találjunk szépséget az illatokban és ne kérdőjelezzük meg ezt az ősi bölcsességet.