A deréktetovált lány – elolvastam Amy Schumer új könyvét

Borítókép: A deréktetovált lány – elolvastam Amy Schumer új könyvét Forrás: Agave Kiadó
Hangsúlyozottan nem önéletrajzot írt az amerikai színész-komikus, inkább csak meg akart osztani velünk egy-két dolgot magáról.

Szóval van ez a nagyon vicces csaj, Amy Schumer, aki a Kész katasztrófa című filmjével vált világhírűvé (ez volt az első filmszerepe), előtte leginkább amerikai tévéműsorokban és a stand up fellépésein lehetett találkozni vele. Most írt egy könyvet, ami hangsúlyozottan nem önéletrajz. „Azt majd akkor írom meg, ha kilencvenéves leszek… Egyszerűen csak szerettem volna megosztani ezeket a történeteket az életemből, amelyekben gyermek, nővér, barát, komikus, színész, barátnő, egyéjszakás kaland, alkalmazott, alkalmazó, szerető, harcos, gyűlölködő, tésztaevő és borivó voltam.”

És valóban, nagyjából ezekben a szerepekben bukkan fel Amy a könyvének háromszáz oldalán. Bár introvertáltnak mondja magát – külön fejezetet is szentel ennek –, egyáltalán nem csinál titkot szinte semmiből. A könyvének a fejezetei ilyen címeket viselnek: “Hogyan veszítettem el a szüzességemet?” (ez egy nem túl vidám történet egyébként, és a végén még Amy vigasztalja a fiút), illetve „Mit mondjanak az emberek a temetésemen” (részletes leírás arról, hogy nézzen ki egészen pontosan egy-egy beszéd és a szertartás, amelyben elég nagy mennyiségű virslis falatka szerepel). A „Dolgok, amelyeket nem tudsz rólam” című fejezetben pedig elég sok minden kiderül arról, hogy mit hogyan szeret az ágyban, és melyik ételtől sebesedik ki a szája. De azután, hogy megnéztem egy-két stand up-videóját, csodálkoznék is, ha éppen a könyvében fogná vissza magát.

A kedvenc részem a könyvében – ez az a rész, ahol hangosan röhögtem olvasás közben – a „Részlet a naplómból, lábjegyzetekkel”, s négy ilyen fejezet is van, különböző életkorból származó naplókkal. Ilyen kommenttel kezdődik például az „itt az idő, hogy számot vessek az elmúlt hónappal” kezdetű bejegyzés: „Milyen mély, Amy! Egy guatemalai jótékonysági útra reflektálsz? Vagy amikor egy hajléktalanszálláson önkénteskedtél? Ó, dehogy. Te azokkal a bárokkal vetsz számot, ahol megfordultál. Milyen éleslátó elme! Kérlek, folytasd!” Remek műfaj, ki fogom próbálni.

Kiderül az is, hogyan lesz valakiből stand up-komikus; hányszor kell újraírni egy viccet, milyen gyakran kell belépőjegyet vennie a barátodnak és az anyukádnak ahhoz, hogy cserében kezdő humoristaként felléphess egy klubban; hogyan sírdogálod magad álomba a turnébuszban. Amy kitér a szereposztó dívány kérdésére is:

Soha nem kaptam semmit olyan pasitól, akivel együtt voltam, még csak egy Starbucks-ajándékkártyát sem. Bár ez amúgy elég kedves gesztus lett volna.

Ha bárkinek kétsége lenne, A deréktetovált lány erősen feminista könyv. Részletesen kiderül belőle, hogyan bántalmazta a barátja és hogyan kellett menekülnie, idegen lakásokba becsengetnie segítségért. „Azért mesélem el ezt a történetet, mert kemény nő vagyok, nem pedig olyan, akit az emberek elképzelnek, amikor egy ‘bántalmazott nőre’ gondolnak. De ez bárkivel megtörténhet… Én megtaláltam a kiutat, és soha többé nem térek vissza oda.” Amynek eléggé megvan a véleménye korunk szépségeszményéről is; a „Levél a szerkesztőnek” című fejezetben (amitől mélyen magamba szálltam és önvizsgálatot tartottam) gyakorlatilag egy manifesztumot olvashatunk arról, mennyire idejétmúlt dolog, hogy a kifutókon és a magazinokban csak 36-os vagy az alatti ruhaméretű nők szerepelhetnek.

Az élet nem úgy néz ki, mint egy divatbemutató. Lássunk némi feneket is odafent. És ne csak a speciális tematikájú ‘plus size’ show-n… Mi, 38-as, 40-es, 42-es, 44-es, 46-os és 48-as feletti lányok… mi nem egy különleges napot akarunk, mi minden napot akarjuk, és azt, hogy elálljatok a kibaszott utunkból, mert már itt vagyunk! A múltban éltek ti régimódi, furcsa magazinok, egy különc világot képviseltek...

Amy életében nagyon komoly szerepet játszik a családja. Persze kiében nem, ugyebár. A deréktetovált lánynak azonban alig van olyan oldala, ahol ne bukkanna fel valamelyik szülő vagy testvér. Maga a Kész katasztrófa is „szerelmeslevél apámnak”, és a film készítésében Amy testvérei is részt vettek. A családtagok azok a szereplők, akikhez egyértelműen a legerősebb érzelmek fűzik a szerzőt, és ez a legjobban az Anya című fejezetben mutatkozik meg, ahol nagyon súlyosan kritizálja az édesanyját, és felelősnek állítja be a család széteséséért. Végül levonja a tanulságot: „Ha szülőként olvassátok ezeket a sorokat, megvan rá az esély, hogy nem vagytok olyan rosszak, mint az anyám. Tudom, ő egy ritkaság. De azért ne veregessétek túl korán vállon magatokat. Bármi történjék, ti is el fogjátok cseszni a gyerekeiteket. És utálni fognak titeket egy percig (vagy kettőig, vagy háromig), ahogy összerakják gyerekkoruk darabkáit. És ha bárki azt állítja, hogy kijátszotta ezt a rendszert, az egyszerűen hazudik. Igen, ez a legdurvább sértés a könyvemben”.

A deréktetovált lány egy okos, rokonszenves harmincas csajt ismertetett meg velem, aki akár a barátnőim egyike is lehetne. A magyar kiadás komoly popkulturális műveltségről árulkodik a kiadó munkatársai részéről, ugyanakkor a szöveg lehetne gördülékenyebb. Aki teheti, eredetiben olvassa. (Ami persze a világ szinte minden könyvére igaz.)

Amy Schumer: A deréktetovált lány (The Girl With The Lower Back Tattoo.)

Fordította Molnár Berta Eleonóra. Agave Könyvek, 2017. 3580 Ft.