A bőrönd, ami túl gyorsan cserélt gazdát – avagy így (ne) lomizzon manapság az ember!

A bőrönd, ami túl gyorsan cserélt gazdát – avagy így (ne) lomizzon manapság az ember!
Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

K

Kinek van kedve vitázni az önjelölt "halomőrökkel" egy kupac szemét fölött, nem igaz? – kolléganőnk vicces története egy lomtalanításról.

Peti unokatestvérem nagy gyűjtögető hírében áll, azt hiszem tőle kaptam kedvet évekkel ezelőtt a már ütött-kopott bútorok kipofozásához. Mindketten a belvárosban laktunk, viszont nem ugyanabban a kerületben, így más-más időpontra volt kiírva hozzánk az éves ingyenes lomtalanítás. Petire eddig nem volt jellemző, hogy bármit is kidobjon, inkább az, hogy innen-onnan összegyűjtögesse a kincseket, amiket aztán persze kérdéses, hogy felhasznál-e még valaha, vagy mennek az „egyszer még jó lesz” kategóriába a többi lom közé.

Nálunk már a végéhez közeledett a műsorszám, aminek rendkívül örültem, ugyanis napokig megközelíthetetlen volt a házunk előtti terület – nem csak autóval, hanem gyalogosan is. Folyton azt kellett néznem, hova lépek, és kivételesen nem a kutyagumi miatt. Azt hiszem, én semmit nem tettem ki a házunk elé, ellenben jó alaposan végigmustráltam az azévi felhozatalt.

Ahogyan az utcákat szeltem, az járt a fejemben, hogy mégis hogyan kerülhet ki minden évben ugyanannyi fölösleges holmi vagy szemét minden egyes házból. De tényleg: magától újratermelődik a padlásokon? Ezt máig el nem tudom képzelni.

A nagy elmélkedés közepette egyszer csak belém hasított, itt a nagy alkalom, hogy találjak egy kiszuperált régi bőröndöt és átalakítsam a kutyánk fekvőhelyévé. Attól fogva minden sarkon azt lestem, hátha látok egy, a célnak megfelelő darabot, de hiába. Sajnos nem találtam és másnapra már tényleg levonultak a kerületünkből a hulladékkal, ahogyan az elő volt írva. Pár nap szomorkodás után eszembe jutott, hogy még csak ezután következik a többi kerület és azokban is meg lehetne nézni.

Kép
forrás: erdmost.hu

Na de most komolyan fel fogok kerekedni, hogy minden kerületben kukázzak egyet mások szemetében? – tettem fel a kérdést magamnak. És igen, ezzel gyorsan le is beszéltem magam a dologról, mondván, hogy az irtó ciki lenne. Csodával határos módon másnap épp felhívott Peti, a hangját alig lehetett hallani a telefonban a háttérben zajló csörömpölés miatt.

– Itthon csak most kezdődött a lomizás és ne tudd meg milyen káosz van itt, alig tudom kitolni a kapunkon a bringámat.

– Vigyázz, hova kötöd, nehogy az is megtetszen valakinek!

– Haha, nyugi, addig felviszem a lakásba, amíg ez van – nevetett.

– Apropó, ha holnap átugrok, nem jössz el velem egy körre szétnézni, hátha találok egy bőröndöt a Nudlinak?

– Milyen bőröndöt? Utazóst?

– Aha, gondoltam csinálok belőle fekvőhelyet a kutyának.

– Bakker, csak most mondod? Negyedórája vittem ki a tárolóból az előző tulaj két szakadt kofferét!

-Jujj de jó, visszamész érte gyorsan? Mindegy milyen, nekem egy is elég! Csak beleférjen a Nudli!

-Oké, akkor most leteszlek, gyorsan megnézem megvan-e még!

Ezzel letette a telefont és levágtázott a harmadikról, hogy az Akácfa utcai lakás bejárata előtt tornyosuló „dzsumbujban” megtalálja a nekem szánt bőröndöt. Meglepve konstatálta azonban, hogy a röpke negyedóra alatt egy önjelölt halomőr ült a kupac tetején egy kopott piros sámlin, és úgy kihúzta magát, mintha ő lenne a fiatal Stallone a Rocky forgatásáról.

A kép illusztráció.
forrás: pinterest
A kép illusztráció.

Itt azonban csak a lom forgott, az viszont a jelek szerint igen gyorsan, mert Peti már alig találta meg a kitett kofferokat. Mikor meglátta őket, odalépett és az egyiket kiemelte a rápakolt szemét alól. Kicsit leporolta és már indult volna vele be a lépcsőházba, amikor a testes „Sylvester” ráfüttyentett:

– Mit akarsz apám, nem ingyé’ van!

Peti próbált udvariasan válaszolni, mert nem akart ő balhéba keveredni.

– Bocsánat, de 20 perce tettem ki ide ezt a két bőröndöt, de a testvérem telefonált, hogy kell neki az egyik.

– Van róla papírod?

-Ööö, tessék? (Lássuk be, ettől mi sem kaptunk volna szikrát.)

– Hát nincs itt nálam, de fölmegyek és kinyomtatom, jó lesz? – vágott vissza Peti a rögtönzött ötlettel.

– Jó, addig félreteszem neked.

-Köszönöm, nagyon kedves! (Peti, ahogyan ismerem, itt már alig bírhatta visszatartani a röhögést, de azért csak felment a lakásba valami fecniért.)

Gyorsan kinyomtatott a netről valami tulajdonilap-mintát: ahogy a billentyűzet engedte, ráírta, hogy „xy márkájú utazó bőrönd, gyártási szám 123789asd”. Gyorsan aláírta és már szaladt is le vele a kigyúrt „vagyonőrhöz”.

Az megvizsgálta a „hivatalos” papírt és így szólt:

– Jól van, vigyed! De csak az egyiket!

- Persze, csak erről van papírom, látja! – vágta rá Peti.

Ezzel kezet ráztak, Peti elindult a kutyám leendő fekhelyével felfelé, miközben fejét ingatva magában nevetett a lehetetlen szitun. Míg beütötte a kapukódot, még elcsípett egy alkufoszlányt a sarokról:

– Az a bőrönd? Az ötezer!

Ha a Nudli tudná, milyen értékes darabon nyújtózik el minden este...!

Tovább olvasok
Napi horoszkóp január 20.: a Vízöntők racionalitásukról híresek, a Halak másokat szeretnének boldoggá tenni

A hét utolsó napján is érdemes a horoszkópod elolvasni, izgalmas részleteket rejtenek ugyanis az egyes csillagjegyek!

5 érzés, amit bizony a kutyád is képes érezni

Ha van kutyád, biztos tisztában vagy vele, hogy ő is lehet boldog, vagy éppen szomorú, sőt, még félhet is bizonyos dolgoktól.

Kövess minket

60%-os kedvezmény!!! Fizess elő fél évere (5 lapszám) és fél évig az InStyle-t is megkapod!

Csak 3180 Ft

Weboldalunkon cookie-kat használunk annak érdekében, hogy jobban megismerjük a felhasználói viselkedést és érdeklődést, valamint ezek segítségével személyre szabjuk és javítsuk a reklámokat. Weboldalunk használatával ezen feltételeket ön automatikusan elfogdja. További információkat az adatkezelési tájékoztatóban olvashat.
Megértettem