Ezért ne kérdezgesd a gyereket, hogy „mi leszel, ha nagy leszel”!

Borítókép: Ezért ne kérdezgesd a gyereket, hogy „mi leszel, ha nagy leszel”! Forrás: gettyimages
Te vajon azt válaszoltad gyerekként a kérdésre, amit felnőttfejjel feleltél volna? Szinte biztos, hogy nem!

Abban a korban, amikor elkezdik kérdezgetni a gyerekektől, hogy mik szeretnének lenni, amikor felnőnek, általában ők még másra sem tudnak koncentrálni, mint hogy az aktuális problémáik megoldódjanak. Olyan „észbontóan nehéz” dolgokra gondolunk, mint hogy többet nézhessék a kedvenc meséjüket vagy megehessenek még egy sor csokit. Ha most, felnőttként belegondolunk, hogy van-e érteleme feltenni ezt a kérdést, nos, talán a legtöbben azt válaszoljuk magunkban, hogy nem igazán.

Forrás: GettyImages

Mert gondolj csak bele! Mennyi minden szerettél volna lenni gyerekkorodban? (Vagy legalábbis mennyire emlékszel belőle?) Nekem olyan emlékem van ezzel kapcsolatban, hogy az unokaöcsém 5 éves korától nagyjából 15 éves koráig naponta váltogatta az ötleteket, hogy mi is akar lenni, ha majd elég idős lesz hozzá. Talán nem meglepő, hogy a paletta igen színes volt, a helikopterpilótától kezdve, az orvoson át a taxisofőrig volt ott minden. Hogy bármelyik bejött-e? Á, dehogy! Szerintem, ha ma feltenném neki ugyanezt a kérdést – bár most jól érzi magát az adott területen és munkahelyén, ahol dolgozik –, talán még most sem tudna egzakt választ adni rá.

Forrás: GettyImages
Ez a kérdés egy gyerek számára legalább annyira megválaszolhatatlan, mintha azt kérdeznénk, hogy hol fog majd élni, ki lesz a házastársa, esetleg milyen tetoválásokat varrat majd magára.

A gyerekkor arról szól, hogy a kölykök felfedezzék, kik is ők valójában, hogy próbálgassák a képességeiket, és amíg ezzel a kérdéssel irányítgatni szokás az orientációjukat, előfordulhat, hogy stresszhatásnak vannak kitéve.

Az pedig ismét a gendertémákat súrolja, hogy az ilyen kérdések rendre kiegészülnek még némi skatulyázással is. Például: ha egy kislány azt mondja, tűzoltó akar lenni, a szülő vagy ismerős rávágja, hogy az „nem lányoknak való munka”. És ezzel máris letöri a lelkesedését és elrontja az adott pillanat örömét, amire a gyereknek épp szüksége lehet.

Mit tehetünk szülőként?

Ha azt szeretnénk megtudni a gyerekünkről, hogy mi az, amit igazán el tud képzelni jó munkának, vagy hogy lássuk, mihez lesz majd affinitása, érdemes feltenni neki a következő kérdést: „szerinted mitől lehetne jobb a világ?” Amellett, hogy egy ilyen kérdéssel eleve nem is irányítjuk, megtanítjuk neki, hogy miként fejezze ki szebben a gondolatait és hogyan használja aktívan a fantáziáját.