Ezért ne kérdezgesd a gyereket, hogy „mi leszel, ha nagy leszel”!
Abban a korban, amikor elkezdik kérdezgetni a gyerekektől, hogy mik szeretnének lenni, amikor felnőnek, általában ők még másra sem tudnak koncentrálni, mint hogy az aktuális problémáik megoldódjanak. Olyan „észbontóan nehéz” dolgokra gondolunk, mint hogy többet nézhessék a kedvenc meséjüket vagy megehessenek még egy sor csokit. Ha most, felnőttként belegondolunk, hogy van-e érteleme feltenni ezt a kérdést, nos, talán a legtöbben azt válaszoljuk magunkban, hogy nem igazán.
Mert gondolj csak bele! Mennyi minden szerettél volna lenni gyerekkorodban? (Vagy legalábbis mennyire emlékszel belőle?) Nekem olyan emlékem van ezzel kapcsolatban, hogy az unokaöcsém 5 éves korától nagyjából 15 éves koráig naponta váltogatta az ötleteket, hogy mi is akar lenni, ha majd elég idős lesz hozzá. Talán nem meglepő, hogy a paletta igen színes volt, a helikopterpilótától kezdve, az orvoson át a taxisofőrig volt ott minden. Hogy bármelyik bejött-e? Á, dehogy! Szerintem, ha ma feltenném neki ugyanezt a kérdést – bár most jól érzi magát az adott területen és munkahelyén, ahol dolgozik –, talán még most sem tudna egzakt választ adni rá.
A gyerekkor arról szól, hogy a kölykök felfedezzék, kik is ők valójában, hogy próbálgassák a képességeiket, és amíg ezzel a kérdéssel irányítgatni szokás az orientációjukat, előfordulhat, hogy stresszhatásnak vannak kitéve.
Az pedig ismét a gendertémákat súrolja, hogy az ilyen kérdések rendre kiegészülnek még némi skatulyázással is. Például: ha egy kislány azt mondja, tűzoltó akar lenni, a szülő vagy ismerős rávágja, hogy az „nem lányoknak való munka”. És ezzel máris letöri a lelkesedését és elrontja az adott pillanat örömét, amire a gyereknek épp szüksége lehet.
Mit tehetünk szülőként?
Ha azt szeretnénk megtudni a gyerekünkről, hogy mi az, amit igazán el tud képzelni jó munkának, vagy hogy lássuk, mihez lesz majd affinitása, érdemes feltenni neki a következő kérdést: „szerinted mitől lehetne jobb a világ?” Amellett, hogy egy ilyen kérdéssel eleve nem is irányítjuk, megtanítjuk neki, hogy miként fejezze ki szebben a gondolatait és hogyan használja aktívan a fantáziáját.