A tudósok visszhangjelenségnek hívják ezt a helyzetet: az ember hajlamos automatikusan utánozni a mellette ülőket. Minderről egy nemrégiben készült tanulmány is értekezik, amely a napokban látott napvilágot a Current Biology című folyóiratban. A visszhangjelenség más neurológiai folyamatokat is érint, például amikor önkéntelenül megismétlünk korábban hallott szavakat (echolália) vagy mozdulatokat (echopraxia).

Az ásítás ráadásul nem csak az emberek körében ragadós. Állatok, például a kutyák és a csimpánzok is fogékonyak a jelenségre.

A fent idézett tanulmány készítői 36 embert kértek meg, hogy nézzenek videóbejátszásokat ásító személyekről. A kutatók TMS-t (mágneses agyi stimulációt) használva mérték a résztvevők agyi reakcióit. Az eredmény: a kutatási alanyok csak részben bizonyultak sikeresnek abban, hogy elfojtsák az ásítást, amikor másokat láttak a képernyőn ásítani. Amikor kifejezetten arra kérték őket, hogy fojtsák el az ásítást, akkor az inger csak erősebb lett.

Vagyis az ásítási inger annál erősebb lesz, minél jobban próbálja az ember visszafogni azt.

Olvasgass még tudományos érdekességeket jópofa illusztrációk kíséretében: