20 év után Vilmos és Harry végre elmondták, ki hozta meg azt a felkavaró döntést, hogy kamaszként az édesanyjuk koporsója mögött vonuljanak

Borítókép: 20 év után Vilmos és Harry végre elmondták, ki hozta meg azt a felkavaró döntést, hogy kamaszként az édesanyjuk koporsója mögött vonuljanak Forrás: Getty Images
Milliók nézték a gyászoló kamasz hercegeket élőben – a döntést nagyon sokan kritizálták azóta is. Miért volt erre szükség, és ki döntött így? Most végre megtudjuk, méghozzá maguktól az érintettektől.

Néhány hete Harry herceg keserűen idézte fel, amikor éppen húsz évvel ezelőtt, édesanyja, Diana hercegnő tragikus halálát követően a temetésen neki és bátyjának, Vilmos hercegnek közvetlenül a koporsó mögött kellett haladniuk. Vilmos akkor 15, Harry 12 éves volt.

Anyám épphogy meghalt, és nekem hosszú utat kellett végigsétálnom a koporsója mögött. Mindezt ezrek tekintetének a kereszttüzében kellett megtennem, és további milliók néztek bennünket élő adásban. Nem hiszem, hogy egyetlen gyereket is meg szabadna kérni erre bármilyen körülmények között. Szerintem ez ma nem történhetne meg
nyilatkozta Harry a Newsweeknek.

A herceg jóval később, terápiában tudta csak feldolgozni a történteket, ezért is beszélt ilyen nyíltan erről, hogy segítsen felhívni a figyelmet a mentális zavarok kezelésének jelentőségére.

Most pedig Vilmos herceg adott magyarázatot a történtekre, méghozzá egy Dianáról szóló BBC-dokumentumfilm egy részletében, amely most szivárgott ki. Vilmos elmagyarázza, hogyan született meg a döntés, amely szerint a két fiúnak a gyászoló tömeg és a kamerák előtt kellett eltemetnie az édesanyját.

„Nem volt könnyű döntés, és a család közösen hozta meg. Ez volt az egyik legnehezebb dolog, amit valaha csináltam. Képtelenek voltunk elhinni, hogy ekkora tömeg jelent meg a temetésen, hihetetlen volt. Muszáj volt egyensúlyt teremteni a család és a kötelességeink között, és ez az, amit tennünk kellett.”

Harry pedig a korábbi nyilatkozatával eléggé ellentétes módon emlékszik vissza a temetésre a dokumentumfilmben: „Csapatban született meg a döntés. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy öltönyt, nyakkendőt és fehér inget viselek, és része vagyok a folyamatnak. Igazából nem tudok véleményt mondani arról, hogy jó vagy rossz döntés volt-e. Visszatekintve örülök, hogy benne voltam.

Azt hiszem, azzal a ténnyel a legnehezebb megbirkózni, hogy azok az emberek, akik halálba kergették, ugyanazok voltak, mint akik fényképeket készítettek róla, miközben ő az autó hátsó ülésén haldoklott
osztja meg élete legnagyobb traumáját Harry.

Vilmos azért hozzáteszi, hogy „hosszú, magányos út” volt, amit a koporsó mögött vonulva megtettek.

Korábban is többen élesen kritizálták a királyi családot, amiért a két kamaszfiúnak végig kellett ezt csinálnia, például Charles Spencer gróf, Diana öccse egyenesen azt mondta egy másik dokumentumfilmben, hogy megpróbálta megakadályozni a dolgot.

Nagyon aggódtam – micsoda trauma egy kiskölyöknek, hogy az édesanyja teste mögött vonuljon. Szörnyű. Hogy őszinte legyek, megpróbáltam megakadályozni.

„A szüleink mindketten úgy neveltek – mondja még Vilmos a dokufilmben –, hogy megértsük, mi a kötelességünk és a felelősségünk, és hogy meg kell tennünk dolgokat, amiket nem akarunk. Ha ilyen személyesre fordul a dolog, hogy az ember az édesanyja temetési menetében vonuljon, akkor a kötelesség egy más szintjéről beszélhetünk.”

Én arra gondoltam, hogy ő [Diana] mit akarna és hogy büszke lenne Harry-re és rám, és egész konkrétan ott volt velünk. Úgy éreztem, velünk együtt sétál, hogy átsegítsen bennünket az egészen.

Egy kicsit vidámabb téma: nézd meg, mennyire hasonlít György herceg Vilmosra!