Megcsináltam a minimalista kihívást: csak 33 ruhadarab maradt a szekrényemben. Ezek a tapasztalataim

Borítókép: Megcsináltam a minimalista kihívást: csak 33 ruhadarab maradt a szekrényemben. Ezek a tapasztalataim Forrás: Instagram
Van ez a híres Project333-kihívás, amelynek követői kapszulagardróbot hoznak létre. Ez 33 darabból áll, amiben benne foglaltatnak a cipők és a kiegészítők is. Kipróbáltam – és most elmondom, mi sikerült belőle.

Ó, az a kapszulagardrób. Letisztult, kacatmentes otthon. Megszabadulni mindentől, ami fölösleges… csak ránk jól szabott, minőségi, mindenhez passzoló ruhadarabokat hordani… nem vásárolni soha többet impulzívan, csak azért, mert jól néz ki és márkás és le van árazva… Merész álmok, nem igaz? És hát mi más, illetve ki más állna az álmaink útjában, mint saját magunk – mert hiszen nyakig süllyedünk az ezer éve fel nem vett, egyszermajdbelefogyok, sohanapjánmegvarrom vagy más, ilyen-olyan okból hordhatatlan cuccokban, csak valamiért sajnáljuk őket kidobni.

Nekem például nagy adomány az otthonomban, hogy van egy gardróbom, amiben korábban is kábé kényelmesen elfértem, ráadásul a lakás többi részében nem foglalja a helyet szekrény. Ez sajnos azzal is jár, hogy a gardróbom mindig is „kupiszoba” volt, hovatovább sose találtam benne semmit. Szóval akkor miért is sorakoznak jobbnál jobb felsők és szoknyák és leggingek (stb.) a gardróbomban, ha végül úgyis mindig azt veszem fel a reggeli kapkodás közepette, ami elöl van?

Olvasgass minimalista mantrákat is!

A reggeli hajtépés egyébként igen hasznos, mert esetemben nagyban hozzájárult ahhoz, hogy elkezdjem komolyan fontolgatni, hogy csatlakozzam a Project333 minimalista kihíváshoz, vagyis:

max. 33 darabosra csökkentsem a ruhatáramat és ezeket a darabokat hordjam 3 hónapon keresztül.

A Project333-at egy Courtney Carver nevű minimalista blogger hozta létre. Az alábbiakban kicsit bővebben kitérek a kihívásra, azután elmondom, hogy én mennyiben tartottam magam az „előírásokhoz” – és milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb.

Tehát a lényeg az, hogy

háromhavonta egyszer kipakold az egész gardróbodat (ruhásszekrényedet), és úgy rendezed vissza, hogy csak

33 ruhadarab maradjon az egész évszakra. (Cipőkkel és kiegészítőkkel együtt!)

– A 33-ba nem számítanak bele a jegygyűrű vagy más fontos ékszer, amit sosem veszel le, az alsóneműk, a hálóruhák, az otthoni játszós ruhák és az edzőcuccok (de azokat csak edzésre veheted fel, különben beleszámítanak).

– Courtney azt javasolja, hogy halmozd fel az összes ruhádat és kiegészítődet az ágyadra (számíts arra, hogy sokkal nagyobb kupac lesz belőle, mint gondolnád), és dobáld le őket a padlóra egyenként úgy, hogy 4 kupacot formáljanak.

1. szeretem (és gyakran hordom és jól áll nekem)

2. talán (meg akarom tartani, de nem tudom, miért vagy nem az évszaknak megfelelő)

3. elajándékozom (nem áll jól, nem kell, de még jó állapotban van)

4. szemétbe vele (rossz állapotban van, de azért ha lehet, hasznosítsd újra)

– A „talán” kupac tartalmát dobozold be és tedd fel a legfelső polcra vagy valahova, ahol nincs útban.

– Három hónap múlva vedd le a polcról a félretett ruhákat, variáld át a 33-as kollekciódat úgy, hogy az a következő évszaknak megfelelő legyen, és csekkold, hogy amit félretettél, s amúgy tudnál használni, kell-e még, illetve ha nem, miért őrizted meg.

Forrás: Halas Dóra (ez az ő szekrénye, köszönöm a fotót!)

És hogy mi van akkor, ha nem tartod be igazán szigorúan az összes szabályt? Elárulom: semmi. Én például nem számoltam meg, hogy konkrétan hány ruhadarabom maradt, és az ékszerek válogatásánál nem jártam el túl szigorúan, bár azért elég hatékonyan szelektáltam ahhoz, hogy azóta is mindent megtaláljak.

Így is alig maradt valami a szekrényemben, úgyhogy három hónappal később levettem a felső polcról a ruháimat. Be kell vallanom, hogy nagy részük nem három hónapja, hanem jóval régebben tartózkodott ott; volt olyan zsák, amelyik évek óta várta, hogy elszállítsam ruhacserére vagy a Vöröskeresztbe. Ezeket most lelkiismeretesen végignéztem és felpróbáltam; körülbelül hármat fogadtam vissza a ruhatáramba közülük, a többit elajándékoztam vagy a ruhagyűjtő konténerbe dobtam. Most pedig négy hosszú- és két rövidnadrág, 5 ujjatlan top, három blúz, két pulóver, négy ruha, egy szoknya, két hosszú ujjú felső, két legging és nyolc cipő társaságában csapatom végig a nyarat – na mégiscsak összeszámoltam, ez pont harminchárom, de az ékszerek, mint említettem, nincsenek benne; plusz a szalmakalapom is kimaradt.

Tanulságok is vannak bőven, íme:

1. Tényleg elég kéthétnyi ruha. Kész-passz.

2. Még annál is kevesebb ruhadarabot hordok, mint amennyit meghagytam a szekrényemben. A hosszú ujjúak felét például pakolhatnám is fel a felső polcra.

3. A gyakran hordott ruhák ugyanakkor megdöbbentően gyorsan el is használódnak, ha nem elég jó minőségűek, úgyhogy már csak ezért is érdemes jó minőségi darabokat venni.

4. Reggelenként körülbelül 2 perc alatt eldöntöm, mit vegyek fel. :) :)

5. Még fejlődnöm kell abban, hogy legyenek kulcsdarabjaim, amelyeket mindig előhúzhatok és mindenhez mennek. Leginkább a cipőkkel van ilyen problémám. A legtöbb ismerősöm egy fehér tornacipővel oldja meg ezt a problémát, de én nem merek ilyet beszerezni, mert magamat ismerve tudom, hogy nem maradna sokáig fehér. Még kísérletezem.

6. A vásárlási szokásaimon nem kellett sokat faragnom, korábban is simán eltelt két-három hónap anélkül, hogy bármit vettem volna (főként idő hiányában). Ez azt is jelenti, hogy ritkán vásárolok impulzívan; ezúttal is csak azt szereztem be, amire feltétlenül szükségem volt, például egy túraszandált nyaralás előtt.

7. Kipróbáltam azt is, hogy utazáshoz pont feleannyi cuccot viszek, mint amennyire szükségem lenne és menet közben mosok. Nem jött be annyira, viszont így is kevesebbet pakolok, mint korábban, mert amióta kevesebb ruha van a szekrényemben, kisebb a kísértés, hogy egy csomó mindent csak úgy belehajigáljak a bőröndömbe.

8. Egyszerűen csodálatos dolog, hogy az ember minden nap a kedvenc ruháit veheti fel! (Eddig nem untam meg őket, de ha mégis, háromhavonta úgyis váltok.)