Egy ruha általában többféle méretben kapható, de csak egyféle alakban.

Minden márka használ egy modellt, akire a ruháit tervezi. Ez a modell 36-os konfekcióméretet visel, a testméretei pedig 91-76-98 körül mozognak.

Ezután 1-1 hüvelyknyit – körülbelül 2,5 centimétert – hozzáadnak minden irányba minden eggyel nagyobb méretnél.

De az emberi test nem arányosan nagyobb, ha nagyobb, ezért a 38+-os méretű ruhák sokszor ormótlanul állnak rajtunk. Ezért fordulhat könnyen elő, hogy hiába találtál a méretedben neked tetsző felsőt, a köldököd kilátszik belőle – pedig nem crop topot kerestél –, vagy mellben egyszerűen szűk és nem kapsz benne levegőt.

Ezért a „figyelmesebb” márkák több modellt is alkalmaznak, különböző konfekcióméretekben. De a legjobb az lenne, ha nemcsak a modellek méretei változnának, hanem a magasságuk, csípőszélességük és más adottságaik is.

A hagyományosan „arányos” méretnövelő módszerrel az is a baj, hogy mivel kevesebb fogy ily módon a nagyobb méretű ruhákból, a gyártók így azt a hamis megerősítést kapják, hogy a 42-es vagy nagyobb méretet viselő vásárlók nem annyira tartoznak a célközönségükbe.

Pedig az amerikai átlag ruhaméret például 16-os (európai méretezés szerint ez 46-osnak felel meg), vagyis ha csak annyit megtesznek a márkák, hogy nem egy, hanem két modellt használnak, mondjuk 36-os és 46-os modellekre méretezik a termékeiket, máris akár a piac 50%-át lefedhetik, állítja Mark-Evan Blackman, egy New York-i divattervező intézet professzora a qz.com-nak.

Itt egy videó, amely mindezt szemléletesebben is elmagyarázza: