Még 2015-ben történt, hogy november másodikán jött a hír: ettől a naptól az év végéig a nők ingyen dolgoznak, miközben a férfiak megkapják a fizetésüket. Bosszankodunk rajta, elsiklunk felette, berontunk a főnök irodájába, hogy az asztalra csapjunk? Mit kezdjünk ezzel az információval mi, érintettek? Hogyan jelenik meg a nemek közti bérszakadék a kutatási adatokban és az életünkben? És legfőképpen: van remény a változásra?

Az Európai Bizottság 2015-ös adatai szerint az Európai Unióban a nők átlagos órabére 16,3 százalékkal kevesebb, mint a férfiaké. Ugyanez a különbség Magyarországon 18,4 százalék.

Az Eurostat 2013-as adatai azt is mutatják, hogy az éves átlagkeresetet tekintve átlagosan 41,1 százalékkal maradnak le a nők a férfiak mögött az EU-országokban, Magyarországra vetítve ez az arány 32,7 százalék. Az okok természetesen szerteágazóak és bonyolultak: egyes szakmákban, ágazatokban jóval több nő dolgozik, mint férfi és fordítva; azok a szakmák, amelyekben a nők túlreprezentáltak, jellemzően alulfizetettek; a részmunkaidős állásokat javarészt nők töltik be, ezekben pedig kevesebb lehetőség van az előmenetelre. Az Eurostaton kívül számos más kutatás igyekszik kimutatni a nemek közti bérszakadékot – ha végigböngésszük őket, kirajzolódik, mire számíthat egy nő élete során nagyjából bárhol a világon, így Magyarországon is. Lássuk hát akkor a puszta tényeket!

1. Erőfeszítéseinket már gyerekkorunkban kevésbé honorálják.
Úgy tűnik, a megkülönböztetés már azokat is sújtja, akik még be sem léptek a munkaerőpiacra. Egy brit honlap, amelyen a szülők online számlát hozhatnak létre gyermeküknek és arra utalhatják nekik a zsebpénzt, azt találta, hogy a fiúk ugyanazért a házimunkáért átlagosan 15 százalékkal több jutalmat kapnak szüleiktől, mint a lányok. Hasonló megkülönböztetésre derült fény egy ausztráliai vizsgálatban is.

2. Már azzal hátrányba kerülünk, hogy ráírjuk a nevünket az önéletrajzunkra.
Az amerikai Yale Egyetem kutatói 2012-ben végeztek egy kísérletet, amelyben laboratóriumvezetői állásokra nyújtottak be azonos kvalitású pályázatokat, csak éppen a kitalált jelentkezők egyik felének férfi, másik felének női hangzású nevet adtak. Az eredmények azt mutatták, hogy a döntéshozók a férfi jelentkezők közül választottak szívesebben, őket ítélték alkalmasabbnak a pozícióra és nekik ajánlották a magasabb kezdő fizetést.

3. Első fizetésünk biztos, hogy kevesebb lesz, mint férfi egyetemi évfolyamtársainké.
A Frissdiplomások 2014 tanulmány szerint a Magyarországon elhelyezkedő frissdiplomások közül a férfiak átlagosan havi 55 ezer forinttal keresnek többet a nőknél. Ez persze függ attól is, hogy mit tanultak: a természettudományi és közigazgatási területeken közel 20 ezer forint a különbség, a skála másik végén pedig az informatikai, műszaki és gazdaságtudományi terület áll, ahol a különbség 60 ezer forintnál is több lehet. Egy hasonló tanulmány az Egyesült Királyságban azt mutatta, hogy a kezdő diplomásoknál a nők átlagosan évente 2000 angol fonttal (kb. 888 ezer forinttal) keresnek kevesebbet, mint a férfiak, a különbség azonban éves szinten akár 8000 font (kb. 3 552 000 Ft) is lehet.

4. Minél több időt töltünk el a munkaerőpiacon, annál nagyobb lesz a lemaradásunk.
Pedig a legtöbb kutatás szomorú eredményei szerint ez csak a kezdet: minél idősebbek leszünk, annál nagyobbra nő a különbség a fizetésünk és a velünk egykorú férfiak fizetése között, még mindig az ő javukra.

5. Amint gyermekeink lesznek, behozhatatlan hátrányba kerülünk, ellentétben a férfiakkal, akiknek a fizetésén csak javít a gyermekvállalás.
Az amerikai PayScale fizetéselemző cég azt állapította meg 2015-ös, 1,4 millió főállású munkavállalóra kiterjedő elemzésében, hogy a bérszakadék az olyan férfiak és nők között a legnagyobb, akik házasságban élnek, családjuk van. Ha ráadásul még vállalják is, hogy évente több alkalommal a családot helyezik előtérbe a munkával szemben, akkor a fizetéskülönbség még nagyobb lesz – vagyis egy férfitól bérnövelően vonzó, ha például a gyerek betegsége miatt mond le egy fontos tárgyalást, egy nőtől azonban ugyanez bércsökkentő nyűg. Ennek fényében talán nem meglepő, hogy az egyetlen csoportpár, ahol a PayScale-felmérés 0,0 százalék különbséget talált a bérek között, az az olyan egyedülálló, gyermektelen nők, illetve férfiak csoportja, akik azt mondják magukról, hogy soha nem helyezik a családot a munka elé.

6. A legkevésbé akkor honorálják a munkánkat, ha egyedül neveljük a gyerekeinket.
Szintén a PayScale-felmérés mutatta ki, hogy a nők közül a legalacsonyabb bért az egyedülálló anyák kapják.

7. Nem merünk kiállni magunkért.
A PayScale-felmérés adatai alapján a férfiak négyszer gyakrabban kezdeményeznek bértárgyalást, mint a nők, és 30 százalékkal nagyobb emelést kérnek, mint a nők.

8. Minél előrébb jutunk a ranglétrán, annál rosszabbul járunk.
Közismert tény, hogy a vezető beosztásban lévő nők egyrészt kevesebben vannak, mint a vezető beosztásban dolgozó férfiak, másrészt kevesebbet is keresnek náluk. Ám a PayScale-felmérés azt is megállapította, hogy hiába vesznek részt a nők vezetői tréningeken: a bérük ugyan ennek hatására nő, ám nő a szakadék is az ő és azon férfiak bére között, akik szintén részt vettek ilyen tréningen. Ugyanez a hatása a mentorálásnak, a cégen belüli tanácsadásnak, segítségnyújtásnak: bár valamennyivel több női résztvevő számolt be a felmérésben mentorról, ennek mégis a férfiak élvezték inkább anyagi előnyét. A nőknek mentor helyett inkább olyan pártfogóra lenne szükségük, aki segít nekik feljebb jutni a középvezetői rétegből, az üvegplafonon túlra.

9. A fizetésünk sokkal hamarabb tetőzik, mint a férfiaké.
A nők bére sokkal korábban, a PayScale-felmérés szerint 35–40 éves korban eléri a maximumot, és attól kezdve nem növekszik, ám a férfiaknál ugyanez 50–55 éves korukban következik be.

10. A különbség az aktív éveink után is megmarad.
Az Európai Bizottság szerint a nők nyugdíja 39 százalékkal lesz alacsonyabb a férfiakénál.

11. Ami a kutatásokból kimarad
A felmérések erről ugyan nem szólnak, de valószínűleg minden nőnek van legalább egy története arról, amikor családi állapotát hozták fel ürügyül arra, hogy miért került előnytelenebb helyzetbe férfi kollégájánál. Ha a nő egyedülálló, akkor azzal az indoklással kaphat kevesebb fizetést nős, gyermekes férfi kollégájánál, mert annak családot kell eltartania, neki meg csak saját magát. Ha egy munkahelyen dolgozik egy pár, akkor mondhatják azt, hogy a férfi kap „rendes” fizetést, a nő pedig jóval alacsonyabbat, hiszen kettejüknek összesen még mindig szép összeg jut. Ha két azonos pozícióból az egyiket meg kell szüntetni, akkor két családos munkatárs közül a nőt küldhetik el, hiszen neki jól keres a férje, a férfi kolléga felesége pedig nem dolgozik: mi lenne az ő fizetése nélkül a gyermekes családdal? És a sort hosszan lehetne még folytatni.

12. Fejben dől el
Persze könnyű bűnbaknak és ellenségnek elképzelni egy rosszindulatú férfi főnököt, aki szándékosan kevesebb fizetést ad női beosztottjainak, mint férfitársainak. Ám a probléma alapvető oka a tudatalatti diszkrimináció, véli Heal Edina, a Google magyarországi vezetője, akivel a témáról beszélgettünk. Hiszen mindannyiunkban, férfiakban és nőkben egyaránt él a sztereotípia, hogy a férfiak a dolgozók, a nők a családellátók, ahhoz szoktunk hozzá, hogy a vezetői székben férfiak ülnek. Nőt nem is szívesen juttatunk oda, vagy ha már ott van, kevésbé fogunk egyetérteni vele. A tudatalatti előítéletek pedig minden döntésünket befolyásolják – például azt is, hogy mekkora bért ajánlunk egy pályakezdő nőnek és egy férfinak.

Heal Edina szerint a helyzet rendezését a fiataloknál kellene elkezdeni. Egyrészt a diákokat, főleg a lányokat fel kellene készíteni arra, hogy mi vár rájuk, hogyan kell egy felvételi beszélgetésen fellépni, miért nem szabad az első bérajánlatot kérdezés, gondolkodás nélkül elfogadni. Másrészt a cégeket kellene – akár kormányzati vagy ellenőrzői szerv oldalról – elszámoltatni vagy szembesíteni bérképzési politikájukkal. Vagy egyszerűen rábírni őket a törvény betartására, hiszen az EU-ban illegális a bérdiszkrimináció. Az is eszköz lehetne, ha cégen belül készítenének kimutatást arról, hogy milyen béreket kapnak a férfi és a női alkalmazottak.

Ám a másik oldalról az is igaz, mutat rá Heal Edina, hogy ha egy cég, főleg egy nagyobb vállalat úgy döntene, hogy korrigálja a nők béreit, az tetemes költségekkel járna, és ezt nem lehet akármikor realizálni. Ezért tűnik szerinte itt is logikusnak a fiataloknál kezdeni és a belépési szinten azt mondani, hogy ezentúl egyenlő fizetéssel veszik fel a pályakezdő nőket és férfiakat, és mikor előléptetik őket, a középvezetői szinten sem tesznek különbséget a bérben.

13. A legfontosabb azonban a tudatosítás:
az, hogy minél többször találkozzunk ezekkel a gyakran sokkoló adatokkal. Edina szeme előtt sem a gonosz felettes képe lebeg, hisz abban, hogy a férfiak nagy része pozitívan áll a kérdéshez, hiszen a legtöbbjüknek van felesége, lánya, és a férfiak sem bánnák, ha ők jobban keresnének.

Mire számíthatunk a jövőben?
Az előrejelzések alapján úgy tűnik, hogy ezt a harcot sem elsősorban magunkért, hanem unokáinkért (és az ő unokáikért) vívjuk. A Világgazdasági Fórum legfrissebb jelentése szerint a nők annyit kerestek 2015-ben, mint a férfiak egy évtizeddel ezelőtt, és ha a fejlődés ebben az ütemben folytatódik, a nemek közti gazdasági különbség 118 év múlva tűnik el végleg. Az Európai Bizottság ennél optimistábban számol: 70 évre becsüli, amíg a bérszakadék eltűnik.