A 26 éves Iskra most TEDx-előadást tartott a Nevadai Egyetemen, ahol az öngondoskodásról beszélt; mármint nem a szónak abban az értelmében, hogy az ember bebiztosítsa magát nyugdíjas éveire, hanem abban az értelemben, ami az egészséges testképet és annak mindennapos ápolását illeti.

Iskra szerint ez a fajta öngondoskodás aktív tevékenységet igényel: ő például rendszeresen el szokta mondani a tükör elé állva, hogy mit szeret magán és magában, és hálanaplót is vezet, amelyet mindig elővesz, valahányszor (teszem azt) nem megy rá a kiszemelt farmer a próbafülkében. Néhány részlet az előadásból:

Miért olyan alacsony egyáltalán az önértékelésünk? Azért, mert zsenge korunktól fogva arra kondicionáltak minket, hogy a sikerünk és a boldogságunk nagy mértékben attól függ, hogy mennyire vagyunk vonzóak. A hercegek és a hercegnők karcsúak, izmosak, magasak, arányos testalkatúak.

Mindez sekélyesnek tűnhet, de szomorú statisztikákat eredményez. Egyértelmű a veszélye az alacsony önértékelésnek és annak, amilyen hatást az gyakorol a mentálhigiénénkre és az egészségünkre. Egy tinilány 12-szer nagyobb valószínűséggel hal meg valamilyen étkezési zavarban, mint bármilyen más betegségben. Csak az Egyesült Államokban harmincmillióan szenvednek étkezési zavarokban. Sajnos a szépségideál ránk gyakorolt nyomása csak növekszik. A közösségi média valóságos tömegpusztító fegyver a mentálhigiénénkre nézve, amely a nap 24 órájában aktív.

Előfordult már veletek, hogy elveszítettetek egy órát az életetekből, miközben valaki más fényképeit nézegettétek és féltékenyek voltatok, amiért ti nem úgy néztek ki, nem olyan tökéletes kapcsolatban éltek, mint ők, nincs olyan álomállásotok és életetek, mint nekik? Nos, ez ijesztő – méghozzá azért, mert a közösségi média nem a valóságos élet. Hanem egy életstílus szerkesztett, szűrőkkel ellátott, sokszor retusált (ráadásul olykor szponzorált) illúziója.

Nemrég egy tévéműsorban az volt a feladatom, hogy rávegyek három nőt arra, hogy bikiniben sétáljanak végig London utcáin, noha ezeken a nőkön még soha nem volt bikini. Amikor elkezdték felpróbálni a bikiniket (egyiküket korábban többször megszégyenítette az exe a teste miatt), akkor összeomlottak. Úgyhogy a jól bevált tükörmódszeremet alkalmaztam. Túlságosan hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a tükörbe nézve azokat a vonásainkat vegyük észre, amelyek nem tetszenek. Ezért megkértem őket, hogy válasszanak ki három dolgot, amit szeretnek magukban. Mire eljutottak odáig, hogy „nagyszerű barát vagyok”, „együttérző vagyok”, „én vagyok a parti lelke”, addigra már egyenesen büszkék voltak magukra. Ekkor megkértem őket, hogy nézzenek rá a testükre és válasszanak ki öt dolgot, ami tetszik nekik magukon. Ilyenek derültek ki: „büszke vagyok a striákra a hasamon, mert ezek a terhességem nyomai, márpedig a gyerekeim a legfontosabb dolgok, amik történtek velem.” Vagy: „A lábam lehetővé teszi, hogy fussak a folyóparton.” A végén mindhárman felvették a bikinit és kimentek az utcára. Az én életemet is megváltoztatta ez az élmény.

Itt nézheted meg Iskra előadását teljes egészében: