Olvasónk igaz története: nekem is szóltak már be az örökbefogadott gyerekeimre a boltban

Olvasónk igaz története: nekem is szóltak már be az örökbefogadott gyerekeimre a boltban
Forrás: Europress (A kép illusztráció)

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

R

Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen. Ezt gondolják. Már megint ezt gondolják!

Nagy visszhangot keltett a nyílt levél, amelyet egy örökbefogadó anyuka írt a hölgynek, aki beszólt neki az áruházban. Egy blogger, Iveta például elküldte nekünk egy korábbi posztját, amelyből kiderül, hogy nagyon hasonló helyzetben van. Olvassátok:

Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen – mondom el újra magamban, miközben a két gyereket vezetem az autóhoz, patakzik rólam a veríték, és olyan üresnek érzem magam, mint már rég nem.

Beszállunk az autóba, némán kapcsolom be a biztonsági öveket, nem nyerítek, nem kiabálok, csak keresem a öv kapcsát, nehéz betalálni reszkető kezekkel.

Ezalatt a gyerek egyenesen a fülembe ordít, amiért nem vettem meg neki a következő hülyeséget, amivel bepróbálkozott.

Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen – hallom újra az ítéletet. Olyan érzés, mintha valaki ráolvasná a fejemre az egészet. Leírna vele engem is, a gyereket is, az egész életünket.

Rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen. Elindulnék, de nem bírom elfordítani a kulcsot. Zsibbadni kezd a jobb vállam, hatalmas nyomás van a fejemben. Sírni kéne, kinyitni minden zsilipet. Csak egy könnnycsepp, mondom magamban, csak egy csepp és elviselhetőbb lesz ez az egész!

Nem megy, nekem már ez sem megy. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne kiborulni, látványosan, hangosan, sírva, toporzékolni! Én ehelyett itt ülök az autóban és tartva magam legutóbbi magamnak tett ígéretemhez, nem reagálok ösztönösen és rögtön.

Rossz, kezelhetetlen, buta – ezek neki szólnak.

Neveletlen – ez pedig nekem.

Mert könnyebb így megbélyegezni gyereket és anyát, mint megérteni a sorsukat, felismerni a keresztjüket és odalépni melléjük, segítve útjukat.

Kilenc évvel ezelőtt úgy lettünk szülők egyik napról a másikra, hogy nem volt időnk elgondolkodni a dolgokon. Azok csupán megtörténtek, peregtek, egyik a másik után. Néha mi irányítottuk az eseményeket, de legtöbbször nem. Úsztunk az árral, néha ellene, de a felszínen maradtunk és mára úgy érzem, sikerült jól helyt állnunk.

A második örökbefogadást már az egygyerekes szülők tapasztalatával vártuk. Fele annyi sem volt az kétség, sem az izgulás. Kevesebb volt a kérdés, nagyobb volt az önbizalom.

Amikor először a kezemben tarthattam Nonót, tudtam, hogy ő az enyém. Nem volt több kérdés, akkor és ott már minden elrendeltetett. Nézett rám azokkal a nagy és értelmes szemeivel. Nyugodt volt, már már szinte bölcs, gondoltam akkor. Csak figyelt, én pedig éreztem, hogy mostantól már semmi sem a régi, nekem már attól a pillanattól fogva két lányom volt.

Amikor megsimítottam, kirázta a hideg és látszott rajta, hogy boldog a puszta emberi érintéstől. Nem szokott hozzá. Milyen hihetetlen, ugye?

Lélekben legalábbis. Mert ez a rendszer, amelyben élünk, amelyben egymásnak ítéltetnek egymásnak rendeltetett gyerekek és szülők, nem nézi egyikük érdekeit sem. Ez a rendszer, amelyben gyilkossági ügyek és válóperek közé benyomnak egy örökbefogadást, amelyben a bíró azt mondhatja x hónapnyi várakozás után nekem, aki napi huszonnégy órában pusztulok el amiatt, hogy a lányom, az a bizonyos második nem lehet velem, hogy ne legyek türelmetlen, ennyi hónapig várni egy tárgyalás kitűzésére teljesen normális. A fenét normális! Ez a rendszer, amelyben mindenkinek jogai vannak, csupán nekünk hármunknak nincsenek! Ez a rendszer, amely nem segített, hanem fojtogatott bennünket. Belerokkantam azokba a hónapokba, de hazavittem az akkora már majd egy éves picit. Tudtam, hogy a miénk és bíztam, hogy szeretettel és törődéssel...

Mára már tudom, hogy ez nem így megy. Az ő élete nem akkor kezdődött, amikor kaptam egy bírósági határozatot arról, hogy mi egymáséi vagyunk ország és törvény előtt. Az ő életéből akkorra már majdnem egy évet elraboltak. Hány millió pillanatnyi szeretet, törődés, babusgatás, egymás arcába lélegzés, ölelés maradt el? Amikor ránéztem, hálásan nézett rám. Amikor megsimítottam, kirázta a hideg és látszott rajta, hogy boldog a puszta emberi érintéstől. Nem szokott hozzá. Milyen hihetetlen, ugye? Nem szokott hozzá.

Tudtam és tudom én valaha pótolni azt a rohadt egy évet? Lehet egyáltalán? Ki adja azt neki vissza? Ki adja azt nekem vissza? Ebben a pillanatban nem tudom. Nehéz terheket cipelünk.

Gyorsan telnek az évek. Nonó egy igazi csibész lett, életvidám, energikus, nagyon lehet szeretni. S hogy mennyire kell, az most tudatosul bennem igazán.

Mikor ott zúg a fülemben a „rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlen”. Amikor semmit se ér a hangos szó, a magyarázat. Amikor csak szorítani kell, erősen és őszintén, mert neki ez kimaradt. Neki ez járt volna. Tőle ezt elvették és én ordítva gyűlölöm az egész rohadt világot, mert ők ebből a gyerekből csak a rossz, kezelhetetlen, buta, neveletlent látják. Nem tudják, milyen fájdalom az, amikor ki vagyunk fosztva. Mi igenis ki lettünk fosztva! Tőlünk annyit vettek el, amennyit nem lehet. Nyomok és következmények nélkül nem!

Istenemre mondom, hogy ha kell, én egy életen át tartogatom a karjaimban ezt a gyereket!

Lassan négy éves. Felveszem, mint egy kisbabát. Ugyanolyan nagy szemekkel néz rám, gügyög is valamit, az ujját is a szájába veszi, pedig sosem dudizott. Ő most az én kisbabám, négy évesen. A kezemben lenyugszik. Hallja a szívem dobbanását, amit nem hallhatott. Érzi a testem melegét, amit nem érezhetett. Meleg takaróként vonja be a leheletem. Istenemre mondom, hogy ha kell, én egy életen át tartogatom a karjaimban ezt a gyereket!

Visszalépve sokmilliót kell továbblépnünk, folytatnunk mindent, miközben újrakezdünk, néha addig meg sem élt dolgokat. Előre, hátra, jobbra, balra, koreográfia szerint, majd freestyleban. Mindenhogy, bárhogy, csak segítsen. Mindenhogy, bárhogy, csak neki jó legyen!

Annyi erőpróba jutott nekem eddigi 36 évem alatt, amennyi másnak talán sosem. Hogy igazságos-e ez? A fene tudja, de hol ígértek nekünk olyasmit, hogy az életben bármi is igazságos lesz?

Mára már tudom, hogy oda pakolnak, ahol van erő, ahol van akarat, ahol van szeretet. S az ember cipeli a pakkot még akkor is, amikor egyre többen hagyják őt magára. Cipeli, mert ez az ő sorsa. Kiválasztott, nem pedig áldozat.

Vannak egymásnak rendelt emberek. Mi ilyenek vagyunk. Mások, de nem rosszak, kezelhetetlenek, buták vagy neveletlenek. Erre gondoljon monstantól mindenki, aki az én négy éves kisbabám szemébe néz!!!

-Ez meg mi a csuda? -Hát büszkeségfal a gyerekeknek! -Hogy mi???

És vajon jót teszünk vele, vagy sem? Igaz történet.

Nehéz megfelelő méretű otthonra lelned? 6 szempont, amit mérlegelj a keresésnél!

Hezitálsz, hogy mekkora otthon lenne a megfelelő? Segítünk a döntésben.

Napi horoszkóp január 21.: a Rákok fontos információhoz jutnak, a Mérlegek a legjobbkor kapnak segítséget valakitől

A hét utolsó napjára is üzentek a csillagok, érdemes tehát ma is elolvasnod a horoszkópodat!

9 növény és gyümölcs, amiről talán nem is tudtad, hogyan termesztik

Így talán még sosem láttad a kedvenc gyömölcseidet, fűszereidet.

Napi horoszkóp január 20.: a Bikák önzetlenül segítenek valakinek, a Skorpiók számára új kihívás adódik

Hétvégén is érdemes elolvasnod a horoszkópodat, hisz mára is izgalmas üzeneteket küldtek a csillagok!

10 bababiztos intézkedés, ami elengedhetetlen az otthonodban

Biztosan mindenre gondoltál? Azért adunk néhány hasznos tippet.

11 film, amit receptre kellene felírni rosszkedv esetén

Néha egy bögre kakaó mozdít ki a holtpontról. Máskor egy habkönnyű limonádé.

Gyors, különleges, finom desszert: étcsokoládés sütőtökkenyér

Egyre több zöldséges édességet próbálok ki, s ez a legújabb kedvencem.

Tessék? Ez az anyuka lakbért szed az 5 éves gyerekétől, hogy az életre nevelje

Több ezren vitatkoznak az édesanya gyereknevelési trükkjén.

Napi horoszkóp január 19.: az Ikrekben érlelődik a váltás gondolata, az Oroszlánok extrém kalandon gondolkodnak

A hét utolsó munkanapján is érdemes elolvasnod a horoszkópodat, mert mára is izgalmas üzeneteket tartogatnak az egyes csillagjegyek!

Ferenc pápa sem lehetne már spontánabb: repülőútján adott össze egy párt

Mit szólnál, ha a repülőn, amin utazol a pápa felajánlaná, hogy összead a szerelmeddel?

5 dolog, amitől szabadulj meg az egészségesebb, boldogabb önmagadért

Igazán tehetnél már magadért valami jót. Kezdd mondjuk ezekkel!

A legjobb dekorációs ötletek farsangra

Farsangi dekorációt készítenél? Most számtalan klassz ötletet hoztunk hozzá!

Az amerikai tornászlányok zaklatási ügye felvet néhány fontos kérdést, ami a #metoo-n is túlmutat

Legalább 140 fiatal lányt zaklatott Larry Nassar sportorvos, akit 2017 decemberében 60 év börtönbüntetésre ítéltek. Nem mindegyikük azért hallgatott eddig, mert szégyellte, hanem azért, mert kényszerítették rá, és amelyikük mégis megszólalt, annak volt, hogy a saját szülei sem hittek.

Ilyenek lennének a régi szexista reklámok fordított nemi szerepekkel

Régen sem kellett a szomszédba mennünk egy kis szexizmusért...

Kövess minket

Legyen stílusos új éved! Féléves Éva-előfizetéshez most féléves InStyle-előfizetést kapsz ajándékba!

Csak 2995 Ft