1968-ban vagyunk, Mihai fiatal sváb orvos Aradon, és rendszeresen jelentéseket tesz a hatóságoknak. Ebben nincs semmi rendkívüli Ceaușescu Romániájában (a diktátor ekkor még csak néhány éve volt hatalmon): a rendszer úgy van kiépítve, hogy szinte minden családban él besúgó, senki sem bízik senkiben és mindennapos a rendőri erőszak.

Mihai apja súlyos beteg, ezért gimnazista öccse beavatásával titokban megszervezi, hogy kijussanak Drezdába (az akkori NDK-ba) egy műtétre. Nagy nehezen kapnak útlevelet is, és már indulhat is a road movie. Csakhogy az NDK határát átlépve a helyi hatóságok letartóztatják és „átmeneti szálláson” helyezik el őket egy iskolaépületben. Az ok a prágai tavasz: éppen tankok vonulnak a varsói szerződés öt országából Csehszlovákiába, és Románia kihúzta magát a feladat alól.

A fogolytáborban Mihai megismerkedik a szőke nyugatnémet Ullival, aki természetesen lelkes kommunista. Azért indult el Csehszlovákiába, hogy Marx és Lenin műveit tanulmányozza.

Az elsőfilmes rendező, Anca Miruna Lăzărescu kislánykorában, 1990-ben költözött családjával Németországba. A film részben apja élményein, családi történeteken alapul. „Sokáig nem foglalkoztam a román múltammal, még a nevemet is németesen írtam” – idézte fel a filmbemutatón; csak filmrendezőtanoncként kezdte újra érdekelni a téma.

A rossz hír az, hogy az Utazás apánkkal egy újabb európai film tele hollywoodi klisékkel: színben gondosan összeválogatott keleti kocsik, giccses szexjelenet a háztetőn, „Én hiszek a hazámban!” felkiáltás, amely egyszer és mindenkorra lezárja a vitát, hogy hazamenjen-e egyedül a 18 éves fiú Romániába. Történelemleckét is kapunk 107 percben, amiből egyébként van mit tanulni; lesz valamilyen felületes benyomásunk arról, milyen, amikor nem annyira puha egy diktatúra és nem a legvidámabb a barakk. A produkcióban a román, német szereplők és tájak mellett felbukkan egy-két magyar arc és forgatási helyszín (Szeged), a zenét pedig Darvas Ferenc szerezte.