És neked mit ad a futás?
ÖNMAGAMBA VETETT HITET
2006. júliusa, Fertő-tó körüli futóverseny. Rekkenő hőség, már reggel 9-kor majdnem harminc fok. Két nap alatt kell körbefutni a tavat, az első nap etapja 75 kilométer. Van biciklis kísérőm, a férjem, Andris vállalta, hogy hozza a frissítést. A mezőny végén kocogunk néhány futócimbivel. Álmos kis falvak és unalmas búzamezők követik egymást hosszú egyenes aszfalt utakkal összekötve. Szél nem rebben, szinte nem tudunk annyit inni, hogy ne lennénk azonnal szomjasak. 40 kilométer környékén egy kis falu határához érünk. Érdekes, de valahogy úgy érzem, hogy egyre könnyebben megy a futás… mintha felhőkön lépdelnék… olyan puha és rózsaszín minden…
Te most elestél, vagy elájultál?- hajol fölém a férjem aggódva egy pillanattal később.