December hatodikán reggel már minden kisgyerek csizmájában ott halmozódnak az ajándékok, a Mikulás töltötte bele őket, ezt mindenki tudja... Az öröm és a meglepődés egységes, ám a sok jót osztogató szakállas jótevővel való első személyes találkozás már egy másik történet, nem mindegy, milyen korban és hogyan mutatjuk be a Mikulást a gyermekünknek. A baba 6-8 hónapos kora előtt könnyen előfordulhat, hogy a pici megijed az új jövevénytől, bármennyire is kedves és jószándékú. Ez esetben sokszor annyi is kiváltja a sírást, hogy egy idegen érkezett az ő kis világába, számára ismeretlen hanggal és külsővel.

A babák, ahogy kezdik megismerni a világot, úgy nő bennük a bizalom, egy-másfél éves kor körül már képes otthagyni az anyukáját/apukáját, ha megfelelő pótlás érkezik (pl. nagymama vagy játék…). Ennek ellenére még ebben a korban sem ajánlható, hogy a piros ruhás apóval riogassuk. E korban egyelőre csak barátkozzon a hagyománnyal, meséljünk neki a Mikulásról, de ne zúdítsunk rá egyből mindent, az ajándék, a kikészített csizma bőven megfelel arra, hogy bevezessük egy kicsit az ünnepbe, később várja majd ezeket.

Lassan, fokozatosan

A második vagy a harmadik ünnepén már eljöhet a nagy pillanat, hisz addigra már tudatosult benne, ez a bizonyos úr hozza azt a sok jót. Ekkor már nem ijed meg, hanem várja őt, hozzákapcsolja az ünnephez és nem tekint rá idegenként. Persze, még ekkor is mérlegelnünk kell, hogy mennyire szoros kapcsolatot tolerál a gyerek, sokan imádják a Télapót, de az ölébe nem akarnak beülni, erre figyeljünk.

A virgács nem szerencsés

Mindennek az alapja a kommunikáció, így készíthetjük fel a gyereket a nagy találkozásra és alakíthatjuk is benne az ünnepről alkotott képet, persze a jó irányba. Ha mindent jól csináltunk, semmi sem riasztja el a decemberi ünneptől. Bölcsődében, óvódában a közös decemberi díszítések, programok miatt már egy igazi közösségi élménnyé válik a várakozás, megjelennek az ellenpólusok, a jó gyerek, aki ajándékot kap és a rossz, aki virgácsot. Ez utóbbit érdemes minél későbbre halasztani, hisz a büntetés, vagy annak a fenyegetése nincs jó hatással a gyerekre.

Ismeretlen ismerős

Öt-hat évesen már abszolút nem kezeli idegenként a Mikulást, sőt, néha jobban bízik benne, mint más embereknek, ezért a szülőknek figyleniük kell, menyire engedik bele a gyerek életébe. Kézenfekvő és érdemes az apára, vagy a nagyapára bízni a beöltözés feladatát, hogy azután se legyen tragédia, hogy „lehull az álarc”, hisz a gyerekek elég sokáig élnek abban a hitben, hogy valóban Lappföldről érkezik a Mikulás. Az iskolás gyerek már más dió, túl van számos teletömött csizmán, nem lehet meglepni, az viszont saját döntésünk, mikor is áruljuk el neki, hogy valóban egy kitalált személyt les az ablakból. Mielőtt mások mondják el neki.