Igaz történet: válásom napja

Igaz történet: válásom napja
Forrás: Europress

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

K

Kétszázharminc kilométer oda-vissza, sírás-nevetés, egy-két feles, felsővezeték- és szívmegszakadás, rosszullét, veszekedés és megbocsátás. És közben elvált asszony lettem.

Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.

Néztem a kezemet. A körmeimet a lány éppen szép, diszkrét gyöngyházszínűre festette. Mintha nem lenne jobb dolgom a válásom napjának reggelén, mint a manikűrösnél ülni. De már megvolt az időpontom, amikor megkaptam az idézést a tárgyalásra, és arra gondoltam, csak ezért nem fogom lemondani.

Még így is simán elértem a vonatot, amellyel hazautaztunk a szülővárosunkba, hogy ott váljunk el. A férjemmel kedélyesen végigbeszélgettük az utat. Szinte napra pontosan négy hónap telt el az elhatározásunk óta, hogy elválunk, nyolcévi együttlét, négy és fél év házasság után. Mesélt az új kapcsolatáról és arról, hogy hogyan jön ki a párja fiaival, én pedig munkahelyi ügyekről beszéltem. Higgadtnak éreztem magam, addigra már túl voltam a legnagyobb mélyponton és a fekete alagútban, amelybe a döntésünk után tehetetlenül és kétségbeesetten belecsúszni éreztem magam, már láttam a fényt.

A vidéki vasútállomáson az anyósom várt bennünket. A könnyeivel küszködve elmondta, mennyire sajnálja, hogy így alakult. Engem is hívott ebédre, de inkább ki-ki hazament a saját anyukájához. (Egyébként mindkettőjüket le kellett beszélni arról, hogy később a bíróság előtt várjanak bennünket vigasztaló brigádként.)

Olvasd el ezt is!

Tudod, milyen nehéz volt?

Három órakor volt jelenésünk a városi bíróságon. Ahogyan lépkedtem az épület felé, na, akkor már a torkomban dobogott a szívem. A kapu előtt találkoztunk a férjemmel. Mint két riadt kisgyerek, úgy néztünk össze, majd megkerestük azt az első emeleti tárgyalót, ahová mennünk kellett. Az ajtó mellett kifüggesztett napirendi pontok között felfedeztük a saját nevünket: aznap mi voltunk az ötödik váló pár. A folyosón csizmámat fekete lakkcipőre cseréltem, ami jól passzolt egyszerű, de univerzális, fekete pamutruhámhoz. Adjuk meg a módját, válni csak csinosan, szépen. A férjem a folyosón leült egy padra, ami megnyikordult, mintha… Röhögtünk.

Behívtak. A kis tárgyalóteremben egy szál bírónő képviselte a törvényt, mi pedig vele szemben, szorosan egymás mellé ültünk le. Kiszáradt a torkom, de igyekeztem érthetően, pontosan válaszolgatni a kérdésekre.

A kezemet néztem. Bárcsak megfogná a kezem a férjem, kívántam, úgy könnyebb lenne. És a férjem megfogta a kezem. Ezt is végigcsináljuk szépen együtt, mint annyi minden mást. Erre gondoltam, nem pedig arra, hogy felperesként és alperesként vagyunk jelen egy bírósági tárgyaláson.

„Mindig szeretni foglak” – mondtam patetikusan, ő pedig: „Tudod, milyen nehéz volt elválni tőled?”

Mindenben megegyeztünk, nem volt vita, formaság csupán az egész. A végén a bírónő megkért bennünket, hogy álljunk fel az ítélethirdetésre. Kimondta: a házasságot felbontja. A volt férjemmel egymás nyakába borultunk. Így álltunk néhány másodpercig. „Biztos, hogy el kellett választani magukat? – kérdezte a bírónő. – Nem hamarkodtuk ezt el egy kicsit?” Igen, igen, bólogattunk könnyes szemmel, el kellett választani. Nem, nem hamarkodtuk el, intettük a fejünkkel.

Valahogy kikecmeregtünk a tárgyalóból. Ismét összeölelkeztünk, a könnyeinken át mosolyogtunk. „Mindig szeretni foglak” – mondtam patetikusan, ő pedig: „Tudod, milyen nehéz volt elválni tőled?”

Felesek be és ki

Csizma vissza, kabát fel, újra ki a latyakos kora tavaszba, immár mint elvált házasfelek. Az első utunk a bankba vezetett, ahol a volt férjem a jelenlétemben átutalta nekem azt az összeget, amelynek fejében övé lett a részem a közös házunkból.

Kép
forrás: Europress

A második utunk a vasútállomás melletti kocsmába vitt, mégpedig abba, amelynek falra festett szlogenjén – Lögd ide a sört!, g-vel – már évek óta vihorásztunk, és ahová mindig is el akartunk menni. Most eljött az idő. Bedobtunk egy-két felest, és beszélgettünk: az mindig is nagyon jól ment. A kezemet néztem, a jobb kezem gyűrűsujját, már egy ideje nem viseltem rajta az arany karikagyűrűt, amelynek olyan finom súlya volt, és amely még most is megvan, bár fogalmam sincs, mit tegyek vele. Nem hiszem, hogy valaha más ékszert csináltatok belőle, sőt, lehet, hogy soha többé nem veszem majd elő, mégis megtartom. (A volt férjem már beolvasztatta az övét.)

Már az utolsó előtti vonattal haza akartunk indulni, de pár perccel lekéstük. Kénytelenek voltunk visszamenni még egy kicsit a kocsmába, és várni egy órát az utolsó, esti vonatig. A vonatút jól indult, de aztán kellemetlen témák is szóba kerültek: a közös barátaink biztosan az én pártomat fogják, tőle pedig elfordulnak, és erről én is tehetek – szegezte nekem vádjait a volt férjem, én pedig egyre rosszabbul éreztem magam. Közben egy felsővezeték-szakadásnak köszönhetően a vonatunk a sötét semmi közepén vesztegelt hosszan, ablakot nem lehetett nyitni, a fejem pedig kezdett megfájdulni, és nem volt nálam gyógyszer. Veszekedtünk és sírtam – mennyire ismerős forgatókönyv. Mire Budapesten lekecmeregtünk a vonatról, annyira rosszul lettem, hogy kénytelen voltam belehányni egy kukába a Nyugati pályaudvaron. Így ért véget a házasságom szerda este fél tizenegykor. A volt férjem szerint szimbolikusan.

Egy év elmúlt

Később a volt férjem felhívott, hogy talán kicsit erős volt, amit a barátokkal kapcsolatban mondott, és megegyeztünk, hogy később majd még beszélgetünk erről. Így is lett. Azóta is gyakran beszélünk, igényünk van arra, hogy tudjuk, mi van a másikkal. Egy év telt el. Személyében különleges új kategória született életem fontos szereplőinek a sorában. A párom? Már nem. A barátom? Igen is, meg nem is. Egy ex a múltból? Annál azért több. A volt férjem? Igen, ezt a kifejezést találta ki rá a rendszer, de ez nem teljesen fedi azt, amit ő jelent nekem. Lehet, hogy nincs rá szó, de nem baj.

Úgy érzem, bizonyos értelemben tényleg mindig szeretni fogom. Még mindig fáj, hogy elváltunk, ez egy hegesedve gyógyuló seb. Mégis el kellett válnunk – hogy miért, az egy másik történet –, és büszke vagyok magunkra, hogy meg mertük tenni.

10 rosszkedvűző tévésorozat, amiben mellesleg erős női karakterek is szerepelnek

Néha ilyen jófajta minőségi, csajos tévésorozatokra is szükség van, lássuk be.

Hogy érdemes választani: állami, vagy magánkórházban szüljünk?

Sorra vettük a legfontosabb szempontokat, hogyan érdemes szülészetet, kórházat választani.

Ha Gwyneth Paltrow-t nem bírod – attól még a tésztáját imádni fogod

Egy-két évvel ezelőtt, a csapból is Gwyneth carbonrájára folyt, miközben az akkor megjelent receptkönyve - csak úgy, mint sokszor ő maga is -, a támadások kereszttüzébe került. Ha a színésznőt nem is, az egyik receptjét mégis szerette az internet népe, amit többek között a popsugar, a delish is lehoztak. Én is sokszor elgondolkodtam azon, hogy ideje lenne végre kipróbálnom. A napokban épp carbonarára vágytam, hát megtettem!

5 reggeli, amit az irodai konyhád mikrójában is elkészíthetsz, méghozzá 5 perc alatt

Néha egy bögre forró finomság elég ahhoz, hogy a helyes vágányra terelődjön az ember munkanapja. Készítettél már fűszeres zabkását és más ínyencségeket a mikróban? Én most kipróbáltam néhány mikrózható reggeli receptet.

Annyi ételt vásárolj, amennyit meg is eszel – Tippek az élelmiszerpazarlás ellen

Én ugyan soha nem éltem pazarló életet, de pár éve még inkább figyelek arra, miből mennyit vásárolok és használok fel. Ezzel a tudatos gondolkodással te is sokat tehetsz magadért, a bolygóért, sőt rengeteg pénzt is spórolhatsz. Talán még egy adag lelkiismeret-furdalástól is megkímélheted magad. Tegyünk együtt az élelmiszerpazarlás ellen!

Vajon mit gondolna a 20 éves önmagam a mostani életemről? Levél magamnak a múltba és a jövőbe

"...most még nehéz elképzelned, de mindent ügyesen csinálsz: semmilyen erőfeszítésed sem hiábavaló, idővel minden meg fog térülni, így hát soha ne add fel!"

Garnélás-kapros cukkinileves (akár vegán)

Íme egy könnyen és gyorsan elkészíthető, ízekben mégis gazdag leves. Rák nélkül tökéletes vega leves.

Böllér, hentes, pékné – te tudod, hogy milyen ételre utalnak ezek a kifejezések?

Számtalan fogásunk van, ami egy tájegységről, népcsoportról, személyről, egy foglalkozást űző személyről, vagy épp annak feleségéről kapta a nevét. Ezek az elnevezések többnyire készítési módokat jelölnek. Te tudod, hogy melyik mit takar?

A jó szüléshez idő kell, nem pedig futószalagon végzett műtétek - a WHO új irányelvekkel állt elő a nők érdekében

A WHO nemrég új ajánlásokat fogalmazott meg a pozitívabb szülésélmény érdekében.

„Nagyon fontos, hogy egy társadalom elismerje a művészi munkát” – Topor Tünde, az Artmagazin főszerkesztője

A kortárs műveknek lehet pénzben kifejezhető értéke, a művészeknek nemzetközileg komolyan vehető karrierje – érvel az Unicredit Bank mecénás programja, a Korszakalkotók egyik zsűritagja. Topor Tündével beszélgettünk.

Csak én nem akarom megkeresztelni a gyerekemet a családban - avagy így lettem hirtelen fekete báránnyá

"Vajon miért gondoltam azt, hogy anyai alapon jogot formálhatok arra, hogy eldöntsem, lesz-e szenteltvízbe mártás, avagy sem?"

17 optikai illúzió, amit az agyad nem fog helyesen látni, akárhogy is erőlködik

A szemünket és az agyunkat kiábrándítóan könnyű becsapni.

Ezért kell körtét enni alkoholos italok fogyasztása előtt

A körte nemcsak azért szuper gyümölcs, mert tele van vitaminokkal, nagyon finom, sok ételhez illik, így jól felhasználható a főzéshez is, hanem még a borokhoz kapcsolódóan is vannak nagyon pozitív hatásai.

10 kérdés Borbély Alexandrához: Legnagyobb rémálmáról, korai filmes élményeiről és az Oscarról beszélgettünk vele - VIDEÓ

Az Oscar-jelölések előtti napokban volt alkalmunk beszélgetni Európa legjobb színésznőjével, ő pedig elbűvölő szerénységgel nyilatkozott a jelölés lehetőségéről, illetve például arról, mennyire vonzza a külföldi karrier.

Nem olyan voltam, mint a többi gyerek, de te homokba dugtad a fejed, Anya!

Flórának nem volt könnyű gyerekkora. Ma már tudja, mi volt ennek az oka és ettől végre felnőtt fejjel megcsillant benne a remény. Az ő levele következik, amit az édesanyjához intézett...

Az ötmásodperces szabály, amely egyszer és mindenkorra véget vet a halogatásnak

Folyton csak tolod magad előtt a kisebb-nagyobb elvégzetlen feladatok garmadáját? Pedig lehet, hogy csak öt másodpercen múlik.

11 hack, ami lazán felpörgeti a reggeli készülődést gyerekekkel

Van vis maior, amiket könnyedén meg lehet előzni! Segítünk az előre tervezésben, hogy a reggeli rohanásban legalább a fejedet ne veszítsd el.

Kövess minket

Ragadd meg a pillanatot! Három hónapos akciós előfizetésünk:

Csak 1185 Ft