Randikrónikák: Gergő és a "kislányok"

Borítókép: Randikrónikák: Gergő és a "kislányok" Forrás: Pillanatkép az Egy lányról című filmből
Így (ne) pasizz be manapság: sokat látott, hallott és tapasztalt barátnőnk elképesztő fiúzós kalandjairól mesél. 23. rész.

Gergő felhívott, amit nem szokott, mert mindent Facebook-csetben szoktunk megbeszélni. Innen tudtam, hogy a téma fontos, és valóban, már a hangja is csupa izgalom volt: arról lenne szó, magyarázta, hogy a pénteki sörözésre elhozná Biankát is. Jó hogy telefonon keresett és nem Skype-on, így nem látta, ahogy fintorgok egy nagyot. A kis csapatunk évek alatt csiszolódott le a három plusz egy főre (Zsuzsa, Gergő, Rebi és – ha a férj engedi – Elvira) és nem szeretjük a csatolt elemeket, még Gábor, Elvira férje is csak nagy ritkán tévedhet be közénk. De persze az is fontos, hogy ha valakinek új kapcsolata van, azt a baráti kör megszemlélje, majd egy következő körben kitárgyalja és áldását adja a kapcsolatra. Vagy nem. Szóval Gergő kérése Biankával, az új csajával kapcsolatban valahol tökre érthető volt, csak én jobban szeretem azokat az alkalmakat, amikor csak mi vagyunk, egyszerűen fesztelenebbek. Whatever... Nyilván mondtam Gergőnek, hogy hozza nyugodtan Biankát is, amit megköszönt, majd megkönnyebbült sóhajjal letette a kagylót.
Én már annyira nem voltam megkönnyebbülve. Gergő fiú, sokkal kevésbé lelkizős mint mi, akik tényleg az utolsó utáni gondolatunkról és tapasztalatunkról is beszámolunk egymásnak, ezért igazán nem tudtam, mire számíthatunk az új csajtól. Gergő szűkszavúan annyit mondott, hogy jó csaj és kedves, ami valljuk be, nem szolgált túl sok izgalmas vagy új részlettel az eddigi barátnőihez képest. Úgyhogy az estét, mint általában, Zsuzsánál kezdtük, némi lélekerősítővel, hogy bátorságot öntsünk magunkba, majd átvonultunk egyik kedves belvárosi helyünkre, megszemlélni az új zsákmányt.

"Tudod milyen vagy? Mint az összes pasi. Kinézel magadnak valami buta, naiv, tapasztalatlan, de feszes húsú kis bigét. Hát gratulálok."

Hát izé, mit mondjak. Nekünk aztán semmi félnivalónk nem volt tőle. Rajta látszott igazi rettegés. Ott üldögélt Gergő mellett egy hófehér nyári ruhácskában, rémülten szorongatta a kezét és rettegve bámult ránk. Ránézésre olyan 16 lehetett, aztán némi óvatos puhatolózás után kiderült, hogy 19. Hát WOW. Bianka nagyon nehezen engedett fel, hiába itattuk, és egy idő után az az érzésem volt, hogy bármikor elsírhatja magát. Pedig tényleg igyekeztünk nem fenyegetőek vagy túlságosan szarkasztikusak lenni. Egyszerűen mi cinikusak, és mindenestül fenyegetőek voltunk számára, olyan témákkal, amiket nem értett, olyan alapvető tapasztalatokkal, amiknek még előtte állt. Egy idő után Gergő is feladta a harcot, és némi ráutaló magatartás kíséretében hívott egy taxit. Bianka nem is sértődött meg, hálásan elköszönt és elmenekült. Mi meg ott maradtunk Gergővel és értetlenül meredtünk rá. Először Zsuzsa szólalt meg, illetve hát nem is megszólalt, hanem elkezdett irgalmatlanul röhögni, ami azért valljuk be, annyira nem baráti dolog. Bocsi, bocs, mondta a könnyeit törölgetve Zsuzsa, és megpróbálta abbahagyni, ami nagy nehezen végül sikerült is.
Én viszont egyáltalán nem voltam vicces kedvemben. Ezt így hogy? – kérdeztem Gergőtől. Tudod milyen vagy? Mint az összes pasi. Kinézel magadnak valami buta, naiv, tapasztalatlan, de feszes húsú kis bigét. Hát gratulálok. Fogod, és olyannak neveled, amilyennek szeretnéd, mert nyilván a csajszika odáig lesz érted, hogy van egzisztenciád, meg okos vagy, és mindenre bólogatni fog. El lehet vinni nyaralni, képeket lőni a hosszú lábairól és felpakolni Face-re, persze, meg tök lelkes lesz bármilyen ötleted kapcsán, gyakorlatilag soha nem fog ellenkezni a véleményeddel, mert még nincs neki sajátja, és ó igen, ha elég ügyesen csinálod, nem is lesz. Aztán meg feleségül lehet venni, családi ház, kutya, gyerek, és ja, ja aztán jön majd az a rész hogy jaj basszus évek óta nem beszélgettem egy jót, jaj basszus szükségem lenne egy partnerre, jaj basszus fülig belezúgsz majd egy érettebb, okosabb nőbe, akivel majd csalod a feleségedet, de elhagyni persze nem fogod. Hát gratulálok.

Forrás: Pillanatkép az Egy lányról című filmből

Gergő csak bámult rám, majd megkérdezte, most az ő barátnőjéről beszélek, vagy a saját problémáimról a nős szeretőimmel? Erre csuklottam egyet, és belekortyoltam a sörömbe.
Tudod Rebi az a helyzet, hogy belétek untam, mondta végül Gergő. A mi generációnkba. Semmi értelme veletek kezdeni. Az egyik szitu, hogy mindent azonnal akartok, hogy két héten belül legyek szerelmes, kérjem meg a kezeteket, essek belétek úgy, mint egy hősszerelmes egy hollywoodi filmben. De még ha ez nagy nehezen meg is van, az se elég. Mert uncsi, mert visszahúz a saját egzisztenciátok, mert valami nem stimmel, és akkor ahelyett, hogy meg akarnátok oldani, inkább kidobtok. Nézd meg az utolsó három barátnőmet, mindenhol én tepertem, ő dobott. A másik verzió meg a teljes jéghidegség. Hogy de légyszi találkozgassunk, szexeljünk, aztán menj haza. Mégis mit vársz tőlem Rebi, ha kapcsolatot és szerelmet akarok, és nem kapom meg a saját generációmtól? Akkor ne haragudj, de a kislányok között fogok keresgélni. Lehet, hogy Bianka naiv, de nem csalódott még annyit az emberekben, hogy ne tudna őszintén szeretni. Nem olyan megkeseredett, mint te vagy.
Ezzel Gergő felhajtotta a sörét, és elment az asztaltól. Kicsit kapkodtam a levegőt. Szerencsére vagyunk olyan jó barátok, hogy nem hagyott ott minket, csak mosdóba ment ki… de jól tette, hogy nem kellett válaszolnom neki. Mert nem tudtam volna mit mondani. Akkor és ott, és őszintén szólva azóta sem tudom, kinek volt igaza.