Igaz történet: A férjem elvesztette a munkáját

Igaz történet: A férjem elvesztette a munkáját
Forrás: Europress

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel!

V

Vannak olyan élethelyzetek, amelyekben a legnagyobb összhang, a kölcsönös szeretet ellenére is borul minden. Ilyen helyzet lehet az, amikor valakit váratlanul elbocsátanak a munkahelyéről.

Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.

„Az a két évvel ezelőtti péntek úgy robbant fel az életünkben, mint egy földbe rejtett taposóakna. – Kirúgtak – csak ennyit mondott Dani a telefonba. Éppen ebédeltem, s először azt hittem, rosszul hallok. Délután, amikor már egy kávézóban ültünk, és a férjem elmesélte a részleteket, még akkor is azt hittem, hogy itt valami tévedés van, az egész nem igaz. Pedig igaz volt. Aznap délelőtt igazgatósági ülésen jelentették be, hogy eladták az egész cégbirodalmat, az új tulajdonos pedig a maga embereivel akarja folytatni a munkát. Nem számított, hogy addig Dani volt a cég egyik legfontosabb embere, motorja. Az első sokk után még nevettünk az egészen, sőt, Dani úgy fogta fel, hogy éppen ideje volt váltani, márpedig ha nem rúgják ki, ő magától meg nem mozdult volna. 48 éves, talán pont jókor is jött ez az egész: húsz évet lenyomott a cégnél, ideje újat próbálni.”

Aknamezőn

Dani mindenkit felhívott az egykori partnerek közül, régi kollégákat, akik valamelyik magáncégnél dolgoztak azóta, és bejelentkezett, hogy szabad lett, vihető. Eleinte mindenhonnan a mélységes döbbenet és részvétnyilvánítás érkezett, meg persze az ígéretek: hogyne, öregem, persze hogy kellenél, mindent megteszek. Teltek a hetek, aztán a hónapok, de az ígéretek csak nem akartak kézzelfogható valósággá változni. Dani a dacosan hallgató telefon mellett ülve is hitt abban, hogy a neve, az eredményei nem tűnhetnek el egyik napról a másikra a süllyesztőben – de a telefon konokul hallgatott.

Az első néhány hét után kiszámolták, hogy ha kicsit visszavesznek a korábbi életvitelükből, Éva keresetéből kijönnek addig, amíg Dani nem helyezkedik el. Ráadásul a kirúgás előtti nagy partik, baráti összejövetelek, kiruccanások is elmaradtak, de nemcsak azért, mert nem akartak erre költeni, hanem azért is, mert a nagy társaságból feltűnően kevesek keresték a barátságukat. „Én is úgy láttam már akkor, mint Dani, csak nem akartuk kimondani: azoknak, akik továbbra is benne voltak a forgásban, kínossá vált találkozni 
a munka nélkül maradt Danival. Néhány közelebbi baráttal persze tartottuk a kapcsolatot, de fél év eltelte után Dani már nem volt a régi. Nem beszélt a munkáról, ahogy régen mindig, elfogytak az ötletei, nem lelkesítette semmilyen téma. Szinte alig nyitotta ki a száját, helyette annál többet ivott. Ilyenkor aztán napokig annyira rosszkedvű volt, hogy megfordult a fejemben, el kéne vágni az összes korábbi szálat, ha ezek a találkozások így megviselik. De nem szóltam, igyekeztem felszítani Dani érdeklődését, nem akartam hagyni, hogy az egyre növekvő unalom és a mellőzöttség érzése elhatalmasodjon rajta.”

Kép
forrás: Europress

Dani egy idő után félretette a korábbi büszkeségét és sorra felhívta mindazokat, akiktől ajánlatot várt – de nem kapott jó híreket. Volt, aki kerek perec megmondta, hogy nincs felvétel, nem tehet semmit, és volt, aki ködösített, alkalmas pillanatról, túlképzettségről beszélt. A hirdetésekben persze kerestek jó közgazdászokat, Éva rá is vette Danit, hogy jelentkezzen ezekre az állásokra, de annál tovább sehol sem jutott, hogy néha behívták egy-egy interjúra. Ám mindenhonnan azzal a válasszal ment haza: köszönjük, majd értesítjük.

Egyre lejjebb

Az első hónapokban még mindent megtett, hogy értelmesen töltse el a napokat: futni és úszni járt, rengeteget olvasott – főleg külföldi szakirodalmat –, hogy frissen tartsa a tudását és az agyát, később azonban ezeket is elhagyta. Az internet elé már csak online pókerezni ült le, sokszor úgy, ahogy az ágyból kikelt reggel, és csak dél körül vette rá magát a borotválkozásra és a felöltözésre. Minek? – kérdezte Évától, amikor az asszony szólt emiatt. „Megijedtem, amikor azt láttam, hogy Dani kezdi magát elhagyni. Ráadásul az én felelősségem sokkal nagyobb lett, csak az én keresetemből éltünk, pluszmunkákat vállaltam, sokszor még otthon is dolgoztam.”

Attól féltem, ha kiszállok, teljesen kicsúszik a lába alól a talaj, hiszen rajtam kívül senkije nem maradt. De közben láttam magamat is, ahogy egyre jobban őrlődöm és szinte belepusztulok a boldogtalanságba.

Dani pedig egyre furcsábban viselte az estéket. Már nem kérdezte ki a hazaérkező Évát, hogy telt a napja, köszönés után visszaült a tévé vagy a számítógép elé, és ingerülten válaszolt, amikor Éva arról kérdezte, mit csinált egész nap. Számonkérésnek érezte a kérdést, mégis mit csináltam volna, semmit, tudod, munkanélküli vagyok, értéktelen ember, aki nem kell senkinek – mondta ilyenkor dühösen, Éva pedig alig tudta a sírást visszatartani.

„Magam sem tudtam, milyen érzések kavarognak bennem: egyrészt nagyon sajnáltam a férjemet, meg is értettem az idegességét és a növekvő depresszióját, másrészt rémülten láttam, hogy kezdi feladni, már nem akar változtatni a helyzeten. Közben azt is éreztem, hogy szinte haragszik rám, amiért nekem van dolgom, van munkám. Egyre kevesebb időt töltöttünk együtt, tény, hogy én is kevesebbet tudtam figyelni rá. Volt, amikor Dani napközben felhívott, de éppen nyakig voltam valamiben, nem értem rá, mondtam, hogy majd otthon beszélgetünk, most rohannom kell. Erre sértődötten lecsapta a telefont, otthon pedig nekem esett: a nagyságos asszony már olyan fontos ember, hogy nincs három perce sem a párjára? Hamarosan ott tartottunk, hogy nyíltan féltékenykedett mindenre: arra, hogy reggelente elmegyek, hogy dolgom van, hogy sikereim vannak. Ha később értem haza, sokszor hajnalig gyötört olyan kérdésekkel, hogy valljam be, kivel voltam ennyi ideig, nyilván hogy összeszűröm a levet valakivel, azért járok későn haza. Egy idő után már sehová sem tudtam elrángatni, kimozdulni sem akart a lakásból – nem akart embereket látni, nem akart beszélgetni, nem akart moziba menni.”

A második év végére Éva már alig ismert magára a tükörben. Daninak közben sikerült elcsípnie egy-egy projektet, ez pár hetes elfoglaltságot jelentett. Ilyenkor majdnem olyan volt, mint régen, bár kegyelemkenyérnek nevezte ezeket a megbízásokat, amiket egy-egy régi baráttól kapott, szánalmas gesztusnak. „Sok éjszakát végigvirrasztottam, azon gondolkodtam, hogy mit csináljak, kiszálljak vagy kérjek külső segítséget. Daninak is megpendítettem, de hallani sem akart sem pszichológusról, sem semmiféle tanácsadóról. Nem mertem lépni, attól féltem, ha kiszállok, teljesen kicsúszik a lába alól a talaj, hiszen rajtam kívül senkije nem maradt. De közben láttam magamat is, ahogy egyre jobban őrlődöm és szinte belepusztulok a boldogtalanságba.”

Pár hónapja egy hatalmas veszekedés után Éva ultimátumot adott a férjének: vagy elkezdenek együtt pszichológushoz járni, vagy elválik. Mert ha a férfi önbizalma nem áll helyre, akkor biztosan nem talál munkát és biztosan kinyírja a maradék életüket. Dani megijedt, egy csapásra kijózanodott és beleegyezett a terápiába.

Most itt tartunk. Kerestek egy jó nevű pszichológust, járnak hozzá együtt, s mind a ketten fegyelmezetten tartják magukat az elhatározásukhoz. Még nem látszik az alagút vége, Daninak nem lett hirtelen munkája, de otthon már sokkal nyugisabb a légkör, s az is lehet, hogy Dani belekezd valami egészen új dologba. Visszatért a sportoláshoz, jár úszni, futni, s beiratkozott egy masszőrtanfolyamra, mert úgy érzi, van hozzá tehetsége, s mindig is szívesen foglalkozott emberekkel. A végén még Éva is sokat profitálhat ebből a fordulatból!

10 rosszkedvűző tévésorozat, amiben mellesleg erős női karakterek is szerepelnek

Néha ilyen jófajta minőségi, csajos tévésorozatokra is szükség van, lássuk be.

Hogy érdemes választani: állami, vagy magánkórházban szüljünk?

Sorra vettük a legfontosabb szempontokat, hogyan érdemes szülészetet, kórházat választani.

Ha Gwyneth Paltrow-t nem bírod – attól még a tésztáját imádni fogod

Egy-két évvel ezelőtt, a csapból is Gwyneth carbonrájára folyt, miközben az akkor megjelent receptkönyve - csak úgy, mint sokszor ő maga is -, a támadások kereszttüzébe került. Ha a színésznőt nem is, az egyik receptjét mégis szerette az internet népe, amit többek között a popsugar, a delish is lehoztak. Én is sokszor elgondolkodtam azon, hogy ideje lenne végre kipróbálnom. A napokban épp carbonarára vágytam, hát megtettem!

5 reggeli, amit az irodai konyhád mikrójában is elkészíthetsz, méghozzá 5 perc alatt

Néha egy bögre forró finomság elég ahhoz, hogy a helyes vágányra terelődjön az ember munkanapja. Készítettél már fűszeres zabkását és más ínyencségeket a mikróban? Én most kipróbáltam néhány mikrózható reggeli receptet.

Annyi ételt vásárolj, amennyit meg is eszel – Tippek az élelmiszerpazarlás ellen

Én ugyan soha nem éltem pazarló életet, de pár éve még inkább figyelek arra, miből mennyit vásárolok és használok fel. Ezzel a tudatos gondolkodással te is sokat tehetsz magadért, a bolygóért, sőt rengeteg pénzt is spórolhatsz. Talán még egy adag lelkiismeret-furdalástól is megkímélheted magad. Tegyünk együtt az élelmiszerpazarlás ellen!

Vajon mit gondolna a 20 éves önmagam a mostani életemről? Levél magamnak a múltba és a jövőbe

"...most még nehéz elképzelned, de mindent ügyesen csinálsz: semmilyen erőfeszítésed sem hiábavaló, idővel minden meg fog térülni, így hát soha ne add fel!"

Garnélás-kapros cukkinileves (akár vegán)

Íme egy könnyen és gyorsan elkészíthető, ízekben mégis gazdag leves. Rák nélkül tökéletes vega leves.

Böllér, hentes, pékné – te tudod, hogy milyen ételre utalnak ezek a kifejezések?

Számtalan fogásunk van, ami egy tájegységről, népcsoportról, személyről, egy foglalkozást űző személyről, vagy épp annak feleségéről kapta a nevét. Ezek az elnevezések többnyire készítési módokat jelölnek. Te tudod, hogy melyik mit takar?

A jó szüléshez idő kell, nem pedig futószalagon végzett műtétek - a WHO új irányelvekkel állt elő a nők érdekében

A WHO nemrég új ajánlásokat fogalmazott meg a pozitívabb szülésélmény érdekében.

„Nagyon fontos, hogy egy társadalom elismerje a művészi munkát” – Topor Tünde, az Artmagazin főszerkesztője

A kortárs műveknek lehet pénzben kifejezhető értéke, a művészeknek nemzetközileg komolyan vehető karrierje – érvel az Unicredit Bank mecénás programja, a Korszakalkotók egyik zsűritagja. Topor Tündével beszélgettünk.

Csak én nem akarom megkeresztelni a gyerekemet a családban - avagy így lettem hirtelen fekete báránnyá

"Vajon miért gondoltam azt, hogy anyai alapon jogot formálhatok arra, hogy eldöntsem, lesz-e szenteltvízbe mártás, avagy sem?"

17 optikai illúzió, amit az agyad nem fog helyesen látni, akárhogy is erőlködik

A szemünket és az agyunkat kiábrándítóan könnyű becsapni.

Ezért kell körtét enni alkoholos italok fogyasztása előtt

A körte nemcsak azért szuper gyümölcs, mert tele van vitaminokkal, nagyon finom, sok ételhez illik, így jól felhasználható a főzéshez is, hanem még a borokhoz kapcsolódóan is vannak nagyon pozitív hatásai.

10 kérdés Borbély Alexandrához: Legnagyobb rémálmáról, korai filmes élményeiről és az Oscarról beszélgettünk vele - VIDEÓ

Az Oscar-jelölések előtti napokban volt alkalmunk beszélgetni Európa legjobb színésznőjével, ő pedig elbűvölő szerénységgel nyilatkozott a jelölés lehetőségéről, illetve például arról, mennyire vonzza a külföldi karrier.

Nem olyan voltam, mint a többi gyerek, de te homokba dugtad a fejed, Anya!

Flórának nem volt könnyű gyerekkora. Ma már tudja, mi volt ennek az oka és ettől végre felnőtt fejjel megcsillant benne a remény. Az ő levele következik, amit az édesanyjához intézett...

Az ötmásodperces szabály, amely egyszer és mindenkorra véget vet a halogatásnak

Folyton csak tolod magad előtt a kisebb-nagyobb elvégzetlen feladatok garmadáját? Pedig lehet, hogy csak öt másodpercen múlik.

11 hack, ami lazán felpörgeti a reggeli készülődést gyerekekkel

Van vis maior, amiket könnyedén meg lehet előzni! Segítünk az előre tervezésben, hogy a reggeli rohanásban legalább a fejedet ne veszítsd el.

Kövess minket

Ragadd meg a pillanatot! Három hónapos akciós előfizetésünk:

Csak 1185 Ft