Így érzik magukat a férfiak, miután elvetélt a szerelmük

Borítókép: Így érzik magukat a férfiak, miután elvetélt a szerelmük Forrás: europress
Őszinte, megrázó, erőt adó gondolatok következnek.

Egyre többször olvashatunk őszinte vallomásokat, igaz történeteket arról, hogy napjaink igazi, hús-vér női hogyan élik meg életük talán legsötétebb pillanatait: amikor el kell búcsúzniuk meg nem született gyermeküktől, és a vágyott, félig megélt, befejezetlen anyaságtól. A vetélés minden formája borzasztó pszichés törést tud hozni a párok addig felhőtlen örömébe és mindennapjaiba. Arról viszont nagyon kevés szó esik, hogy a férfiaknak, akik mindvégig részesei ennek a folyamatnak, hogyan sikerül megemészteni, átvészelni a megterhelő időszakot, túl tenni magukat a történteken. Megkérdeztünk néhány, véleményét, gondolatait felvállalni nem félő férfit, akik nemrég mentek keresztül a kedvesükkel, élettársukkal, feleségükkel közösen átélt poklon.

Forrás: europress
Nem terveztük a babát, és mindketten kicsit meg is ijedtünk, amikor kiderült, hogy a barátnőm terhes, mert elvileg gyógyszert szedett. Aztán eldöntöttük, hogy megtartjuk, és mindent megteszünk, hogy jó szülei legyünk, én már egészen beleéltem magamat. Egyik este jöttek a görcsök, a kórházban azt mondták, ennyi volt. Nehezen fogtuk fel egyik pillanatról a másikra, ez talán jobban sokkolt, mint a két csík a teszten. Pár hétre magunkba zuhantunk, aztán arra jutottunk, hogy talán nem véletlen, talán még nem álltunk készen.
Péter, 27 éves
12 hetes volt a babánk, amikor azt mondta az orvos, hogy nem csak, hogy szívhang nincs, de valahogy felszívódott a magzat. A vetélést be kellett indítani, a párom benn töltötte az éjszakát a kórházban. Ennek már vagy fél éve, most már szerencsére újra próbálkozhatunk. Engem nagyon megviselt, mert már a babakocsikat nézegettem a neten. Legközelebb semmit nem fogunk elkapkodni, ezt megbeszéltük.
András, 33 éves
„Hetekig sírtunk még utána. Nem csak a feleségem, én is. Aki, azt mondja, hogy egy korai vetélés olyan, mintha még semmi nem lett volna, az még biztos nem élt át ilyet. Nem is kívánom senkinek. Nehéz kimászni a gödörből, amibe hirtelen bekerszülsz, de az idő sok mindent begyógyít.”
Tibor, 36 éves
Forrás: europress
A legnehezebb az volt az egészben, hogy láttam, a párom magában keresi a hibát, még miután többször átbeszéltük is, hogy erről egyikünk sem lehet. Látni, hogy lelkileg mennyire szenved, akit a legjobban szeretsz, és nem tudsz neki többet segíteni, nagyon tehetetlenné, elveszetté tesz. Sikerült rábeszélnem, hogy menjünk el pszichológushoz, azóta már megszületett a gyönyörű kisfiunk, és majdnem minden visszakerült a régi kerékvágásba. Azért egy ilyen dolog, nagyon mély sebet tud ejteni a nőkön. Nem csodálkoznék, ha nagy részük sosem jutna egészen túl rajta.
Balázs, 42 éves
Én nagyon tartottam magam, és próbáltam igazi támasza lenni a feleségemnek. Mindketten egyetértettünk abban, hogy inkább az elején derüljön ki, ha valami gond van, minthogy később történjen meg a baj, vagy esetleg egy nem teljesen egészséges babát hozzon a világra. Ennek tudatában mindkettőnknek könnyebb volt elengedni. Ettől még jóval később is volt, hogy kitört belőle a zokogás, neki jóval több időre volt szüksége, hogy feldolgozza, hiszen ő fizikailag és megélte az egészet.
Bálint, 34 éves
Nekünk ún. missed ab-nk volt, ami annyit tesz, hogy félbemaradt a vetélés. Ebben az volt a legrosszabb, hogy a párom végig úgy érezte, valami nem stimmel, de mivel első terhessége volt, ezért nem tudta, hogy oké-e amit érez, vagy sem. Egy hetet kellett várnunk a műtétre, hogy befejezzék a vetélést, ami egy örökkévalóságnak tűnt. Folyton attól féltünk, hogy egyszer csak elönti a vér, és hogy azt sem tudjuk hirtelen mit csináljunk. Szerencsére kibírtuk a műtét napjáig, ami után mindamellett, hogy nagyon szomorúak voltunk, mindketten meg is könnyebültünk. Nagyon sajnáltam, amikor láttam, hogy megint pityereg,...én ilyenkor a zuhany alatt sírtam kicsit, hogy ne lássa. Muszáj volt erősnek maradnom és segítenem neki.
Zsombor, 32 éves