Óvodás kislányának írta az első meséjét. Ma, 14 évvel, 3 további gyerekkel és 40 könyvvel később elmondhatja magáról, hogy megél az írásból. Persze attól még, hogy valaki sikeres író, nem biztos, hogy egyszerű az élete. De ez talán nem is baj.

Legismertebb műved, a Rumini szereplői egerek és más rágcsálók, akik azért elég emberszerűek. Miből táplálkozik az írói világod?

Távol álljon tőlem, hogy csupán cukiságokról meg aranyos lényekről írjak. Rumini is kizárólag azért lett egér, mert Lilu, a nagylányom, akinek a mesét kitaláltam, mindenáron egeres mesét akart. Én eleinte tiltakoztam. Világéletemben fiús voltam, a kalandokat szerettem, a bunyókat, a fiúkkal játszottam. Úgy indultam neki az életnek, hogy lesz három fiam. Vagy négy. Aztán megszületett a három lányom, és persze nagyon boldog voltam és vagyok velük. A negyedik terhességem alatt igazából meg sem nézettem az ultrahanggal, hogy fiú-e vagy lány, mert biztos voltam benne, hogy lány. Nagy ajándék, hogy ő végül fiú lett. Amiből a mesék táplálkoznak, az valamiféle életszeretet és az, amit én tapasztaltam a világból, illetve hogy a gyerekeimet mi érdekli. Milyen típusú konfliktusok vannak az életünkben. Ezekből állnak össze a mesék.

Hiányzik, hogy a régi álmaid némelyikét, például a kaszkadőrködést nem élted meg? Pótolja ezt az írás?

Részben megélem ezeket is. Amit megírok, azt muszáj gondolatban átélnem. Az összes gonosz szereplőnek az összes gonosz gondolatát is végig kell játszani.

Kész terápia.

Így van! Az írás által olyan dolgokat is megéltem, ami másként sosem történt volna meg. De én a való életben is kipróbáltam ezt-azt. 36-37 évesen tanultam meg lovagolni. Első alkalommal féltem a lovon, azt mondtam az oktatónak, hogy tanítson meg ugratni, mert aki ugrat, az nem fél. Nyilván nem az ugratással kezdtük, de aztán eljutottunk odáig is. Volt egy csúnya esésem is, vágta közben lezuhantam a lóról, műteni kellett a térdemet. De én világéletemben annyira szerettem volna vagány lovas lenni, hogy ez nem maradhatott ki. Az, hogy valami veszélyes vagy tiltott, soha nem riasztott vissza semmitől. Amióta megvannak a gyerekeim, azóta már nem keveredem életveszélyes helyzetekbe.

Az interjú folytatódik a szeptemberi Éva magazinban!