"Úgy unatkozom!"

A mondat, amitől minden szülő retteg, amitől lever bennünket a víz, és azonnal pörgetni kezdjük az agyunkat, hogy vajon milyen minőségi időtöltést tudunk SOS biztosítani drága csemeténknek... Ismerős? Nekünk nagyon is, főleg a nyári vakáció alatt futunk bele újra és újra a problémába.

Baráti társaságban, rokonokkal számtalanszor megbeszéljük, hogy a mai gyerekeket milyen sokat kell szórakoztatni, hogy képtelenek elfoglalni magukat a gyerekszobában, kertben a millió játék között (tévé vagy számítógép nélkül, persze, mert ha azok vannak, akkor bezzeg gond egy szál se), holott mi milyen jól megvoltunk anno azzal a három matchboxszal és a kopaszra nyírt Barbie-val. Pedig lehet, hogy előbb-utóbb ők is megtanulnák ugyanilyen jól elfoglalni magukat, csak mi nem adunk rá lehetőséget? Hisz telezsúfoljuk a napjaikat programokkal, ilyen-olyan elfoglaltságot szervezünk nekik, hogy okosodjanak, fejlődjenek, vagy – önző módon – csak azért, hogy "leszálljanak" róluk és eléggé kifáradjanak a nap végére ahhoz, hogy tiltakozás nélkül menjen a lefekvés.

Rosszul tesszük. Számtalan gyerekpszichológus és gyerekekkel foglalkozó fejlesztő szakember hangsúlyozta már, milyen fontos, hogy a kölykök unatkozzanak néha. Mert jót tesz nekik.

Az unatkozás hasznos a gyerekeknek:

1. Lehetőséget ad nekik a bambulásra, álmodozásra. Mindenkinek, a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy szabadjára engedjék a gondolataikat, csak "nézzenek ki a fejükből", álmodozzanak. A túlzottan sok szervezett program, a szervezett aktív időtöltés szorongásokhoz vezethet, mivel a gyereknek nem lesz lehetősége rendesen feldolgozni az ott szerzett élményeket, tapasztalatokat.

2. Segít nekik abban, hogy tudatosabban fedezzék fel a körülöttük levő világot és fejlesszék a kreativitásukat. Ezáltal arra is rájönnek, mi is érdekli őket igazából. Papírautókat ragasztanak? Színházasdit játszanak? Babaruhát varrnak? Lehet, hogy jó néhány projektnek nekiveselkednek (és jó néhány projektet 5 perccel később abba is hagynak), mielőtt egyikben úgy igazán elmélyednének, de időt kell adni nekik, meg kell hagyni számukra a kísérletezés lehetőségét.

3. Önállóságra tanítja őket, megtanulhatják, hogyan osszák be a szabadidejüket saját maguknak. Ha megszervezzük nekik napjuk minden percét, később nehézségeik adódhatnak az időmenedzselés terén.

4. Az unatkozás arra is ráébreszti őket, hogy az élet bizony nem elképesztő kalandok sorozata, hogy vannak benne üresjáratok, és megtanítja őket arra, hogy kezelni tudják a monotonitást.

"Az unalom lehetőséget ad a gyerekeknek arra, hogy elmélkedjen is az életről, ne csak átrohanjon rajta" – írta Adam Phillips pszichológus 1993-ban megjelent könyvében – azóta számtalan megfigyelés, kísérlet és szakértő alátámasztotta már ezt az elméletet.

Persze ha a gyerekek ahhoz szoktak, hogy hosszú órákat töltenek naponta a számítógép vagy tévé előtt, nem várhatjuk el tőlük egyik napról a másikra, hogy azonnal feltalálják magukat az offline világban is. Ha megvonást tervezünk, csak fokozatosan tegyük azt, minden nap egyre kevesebb "kütyüzés" és egyre több rendszerezetlen, szervezetlen, "szabad" játék legyen beiktatva. Számítsunk panaszra, siránkozásra, naná, de legyünk következetesek és kitartóak. Segíthetünk nekik, ha összeírunk velük egy listát olyan tevékenységekkel (szigorúan offline), amelyeket szívesen csinálnának – ha nekik nincs ötletük, dobjunk be mi egyet-kettőt, attól inspirálódni fognak –, aztán ha azzal jönnek, hogy unatkoznak, csak rá kell nézniük a listára és kiválasztaniuk róla valamelyik pontot.

Hajrá, jó és gyümölcsöző unatkozást kívánunk a nyárra!