Randikrónikák: a fiú, aki annyira kívánt... vagy nem

Borítókép: Randikrónikák: a fiú, aki annyira kívánt... vagy nem
Így (ne) pasizz be manapság: sokat látott, hallott és tapasztalt barátnőnk elképesztő fiúzós kalandjairól mesél. 14. rész.

Na jó huncutkáim, ez a sztori most egyrészt számomra tök érthetetlen, másrészt meg tök szexuális, úgyhogy aki nem szeret ilyesmiről olvasni, az kattintson ki a cikkből. Köszi.
Szóval az történt, hogy összejöttem ezzel a fiúval. Ez mondjuk (mármint az összejövés) azért elő szokott velem fordulni: ez a srác meg – nevezzük Petinek – tényleg nagyon bejött. Úgy ismerkedtem meg vele, hogy tartottunk egy kis csapatépítő esti sörözést, amire végül több baráti társaság közeli belvárosi kocsmákban állomásozó kisebb-nagyobb csapattestei is becsatlakoztak: odajött Zsuzsa és Gergő, meg mások is. Peti az egyik HR-es kolléganőm egyetemi haverja volt, széparcú, magas, fekete hajú srác, akiről messziről látszik, hogy milyen finom illata van mindig az inge alatt. Azonnal rám villant a szeme, amikor belépett a kerthelyiségbe. Határozott léptekkel odajött, bemutatkozott, és leült mellém. Aznap este gálánsan hazakísért, de meg se csókolt, csak átölelt és randira hívott néhány nap múlva.

Olvadoztam, nyilván.

Forrás: Europress

Aztán, ahogy megbeszéltük, találkoztunk egy kávéra, és közös megegyezéssel elkezdődött köztünk egy jó kis dögös vonzalom. De azért nem sóhajtoztam a munkám felett, és tudtam az esti randin kívül másra is gondolni. És azt vettem észre, hogy igazából ő is megfontoltan halad, és komolyan veszi a dolgot. Mindenféle programot szervezett kettőnknek, olyasféléket, amikre az ember ismerkedni hívja a másikat: múzeumba, étterembe, borkóstolásra, koncertre. Ettől egészen lelkessé váltam. Olyan volt, mint egy felnőtt kapcsolat, nem mint a kocsmák mögötti tűzfalnak dőlő részeg tapizás, amit a huszon-harmincévesek, vagyis hát mi (persze én is), még olyan nagy lelkesedéssel tudunk művelni. És amilyen lassan haladtunk, annyira kezdtem egyre jobban kívánni is, persze. Meg ő is engem. Már csókolóztunk a kapualjban, és nekem becsúszott a kezem a pólója alá, meg a nadrágja derekába, és az ő szép, hosszú ujjú tenyere is elkószált erre-arra melltartópántom irányába, meg a fenekem felé. És aztán, talán a hatodik randin, némi pinot noir után, amit egy belvárosi étteremben fogyasztottunk el, hazataxiztunk, és a hosszas csókolózás után, nagy levegőt véve megkérdeztem, hogy feljön-e.

Feljött.

És lassacskán levetkőztetett, ágyba bújtunk, szép volt a teste, de még mennyire, te jó ég!, elkezdődött a szex is, kissé persze ügyetlenkén, mint mindig, ha először vagy egy másik emberrel... míg egyszer csak azt nem vettem észre, hogy a srác egyáltalán nem kíván. Vagyis hát... csókolgat, simogat, ilyesmi, de hogy nuku. Semmi. Full semmi. Nem tartom magam egy szupermodellnek, de azért ez eléggé lelombozott. Peti meg mintha fel se vette volna a dolgot. Próbálkoztam egy kicsit, kézzel, szájjal, nem ment, utána vállat vont, megkérdezte, kiny**hat-e, majd lefeküdt aludni. Én pedig így.... öö.... nem aludtam túl sokat, csak bámultam a plafont, és azon kattogtam, hogy ez most mi a franc volt? Végül az alkoholra fogtam, annak ellenére, hogy egyáltalán nem ittunk sokat. Vagy hogy új helyen van. Vagy akármi.
Ezek után a következő estén nyilván volt bennem némi görcs, amit, azt reméltem majd a srácom fel fog oldani. Ezt meg is tette, mert okos, mert helyes, mert egyébként ugye minden rendben volt és ezúttal nem ittunk még annyit sem, és hozzá mentünk, és szintén nagyon jól indult a szex, már ziháltunk, mire eljutottunk az ágyig...., ahol körülbelül tizenöt perc után döbbenten meredtem rá. Mert nem. Megint nem. Majdnem elsírtam magam, ami na, valljuk be, nem a szekszisség csúcsa. Peti is ideges volt, elővett valami síkosítót, káromkodott, én felültem, szipogtam, olyanok voltunk, mint egy norvég kamaradráma. De hogy így nem. Se kézzel, szájjal, dirtytalkkal, valahogy egyszer csak megszűnt kívánni. És ezt még eljátszottuk párszor, és amúgy mindig a rá jellemző gavallériával ki is elégített, csak tudjátok iszonyúan feszengtem ettől. És elkezdtem észrevenni a hibáit. És azon gondolkoztam, hogy vajon mit lát bennem ő, ami nem, és mit lát, ami viszont igen, és az ágyig, meg a következő randiig elviszi. Vagy mit titkol. Vagy a volt csajára gondol? Vagy neadjisten meleg?

De akkor miért nem azt mondja?

Forrás: Europress

És amikor végre egyszer sikerült erőt vennie magán, és egy mozi után rendeset d*gni, akkor meg azon kattogtam. Furcsa módon a sikeres szex vitt tőle a lehető legtávolabb. Most mi volt más? A ruhám, a hajam, a sminkem, az illatom? Vele történt valami aznap? Pontról pontra elemeztem a randit, és nem találtam olyan nagy eltérést, ami ekkora különbséget kellett volna okozzon. És ott álltam a fürdőszobájában, néztem magam a tükörben, szex után, kócosan, kipirulva, szerintem elég szép huszonévvégi csaj vagyok, és azon gondolkoztam, hogy ez így nem megy. Nem tudom, mi a para, de ha a legsimább, elemi vágy ennyire nem működik, akkor mégis mit várok ettől az egésztől. Már most gallyra ment tőle az önbizalmam. Úgyhogy megfésülködtem, kimentem, és elköszöntem tőle. Próbáltam pirulás és hebegés-habogás nélkül elmondani neki, hogy miért nem fogok vele többször találkozni. Megértette. Kikísért. De nem adott magyarázatot. Persze lehet, hogy ő se tudta. De azóta, mikor eszembe jut, ezen ölöm magam, hogy miért.

És közben, úristen, mennyire örülök, hogy akkor eljöttem onnan.