"Egy apa is lehet jó anya!" - Interjú egy GYES-en lévő apukával

Borítókép: "Egy apa is lehet jó anya!" - Interjú egy GYES-en lévő apukával Forrás: Europress
Jelenleg már a második gyermekükkel van otthon interjúalanyunk, Péter, akit három nappal azután rúgtak ki munkahelyéről, hogy bejelentette: ő szeretne otthon maradni GYES-en második fiukkal is. Nem oviapu, nem papucs férj, csak szimplán ez volt hosszútávon minden szempontból az egész család számára a legokosabb, legpraktikusabb döntés.

Vágjunk bele a közepébe: miért te maradtál otthon a gyerekekkel?

Az első fiunk születése után 6 hónappal, amikor lejárt a TGYÁS, a feleségem egy nagyon jó lehetőséget kapott a munkahelyéről mind szakmailag, mind pedig anyagi szempontból. De persze, csak ha mihamarabb visszamegy dolgozni. Azt már nem tudták neki megígérni, hogy sokáig megtartják a helyet. Én előtte nem sokkal léptem ki a munkahelyemről, magánvállalkozásom volt, otthonról tudtam dolgozni. Viszont a feleségem fizetésének kiesésével jelentős bevételcsökkenésünk volt. Így miután alaposan átbeszéltük a dolgot, végül első gyermekünk 9 hónapos korától én maradtam otthon vele GYES-en.

A másodiknál már alapból úgy is vágtunk bele a dologba, hogy tudtuk: én leszek majd otthon. Akkor már a feleségem nem is maradhatott volna, a munkaszerződésében benne volt, hogy 6 hónapnál tovább egyhuzamban nem maradhat távol a munkahelyétől.

Hogy reagált a döntésetekre a környezetetek?

Családon belül volt, aki azt mondta, hogy nagyon gáz. Nehezen fogadják el ezt azok, akik csak kívülről, felületesen látnak bele az életünkbe. Az időseknek pedig szintén fura, hiszen nem ehhez szoktak.

De például azoknak az anyukáknak, akik voltak otthon gyerekkel, végigcsinálták már ezt úgy, hogy nem volt igazán segítségük, általában felcsillan a szemük, hogy bizony van ilyen is, lehet így is. Mára úgy érzem, sokan kifejezetten büszkék erre az egészre.

Viszont amikor a második gyermekünket vártuk, és bejelentettem az akkori munkahelyemen, hogy GYES-re megyek, 3 nap múlva ki is rúgtak. Magyarországon többnyire sem az emberek, sem a munkahelyek még nincsenek ehhez hozzászokva. Pedig pont nemrég olvastam egy friss tanulmányban, hogy Európában egyre több apuka megy GYES-re hozzám hasonlóan.

A játszótéren mit szólt hozzád a sok anyuka?

Furán néztek eleinte, de idővel megszoktak. Azért érthető módon picit mindig kilógtam a sorból, hiszen nem tudtam hozzászólni az összes anyukás témához. (Nevet) De ezt leszámítva nem volt gond.

Forrás: Europress

Ti hogy éltétek meg a feleségeddel a szerepcserét?

Nem mondom, hogy nem voltak súrlódások, mert voltak. Én se ezt a mintát láttam. De ezt az egészet, az új szerepeket saját magamban kellett lerendeznem. Igen, persze, veszekedtünk is. Tizenharmadik éve vagyunk házasok, jó, hogy veszekedtünk. És igen, voltak nehéz periódusok is. Viszont ezekben a nehéz időkben mi még inkább összetartottunk, mintsem széthúztunk. Sok olyan párt láttunk az ismeretségi körünkben, akik a problémák hatására nem csak, hogy elváltak, de a gyerekekre is nagyon negatív hatással voltak. Ezt mi nem szerettük volna sosem. Ráadásul mindig arra törekedtünk, hogy teret adjunk a másiknak a kibontakozásra, támogassuk, segítsük egymást, amiben csak tudjuk. Ha így, akkor így.

Milyen érzés férfiként „anyának” lenni?

Átállva a „másik” oldalra azt hiszem elmondhatom, hogy (majdnem) pontosan tudom, milyen anyának lenni. Milyen például otthon lenni, bezárkózva a négy fal között kettesben, a gyerekkel. Azért igyekszem mozgalmassá tenni az életünket, minden nap megyünk valahova. A második gyerek mellett pedig még tanulni is visszamentem, bevállaltam az egyetemet. Ez nekem is jót tesz, kizökkent a hétköznapi monotonitásból. De például én is rendszeresen fürdettem egyedül a gyerekeket, ami valóban nem egy egyszerű dolog.

Pótolható száz százalékosan egy anya?

Természetesen nem, de minden megoldható. Nyilván, szoptatni nem tudtam a gyerekeket, de erre is felkészültünk: mindig volt otthon lefagyasztott anyatej, így nem szenvedtek a gyerekek ebben sem hiányt. Összességében úgy érzem, hogy ugyanúgy meg tudtam adni mindent a kisfiunknak, mintha az édesanyja adta volna meg – amellett természetesen, hogy ő is megadott mindent. Mert egy apa is lehet jó anya!

Forrás: Europress

Mi volt a legnehezebb az egészben?

Talán a bizonytalanság, hogy jól döntöttünk-e - amit sokan nem is könnyítettek meg. Voltak, akik azt mondták, hogy ez nem tesz jót a gyereknek. Amiatt aggódtak, hogy meglesz-e a fiúkkal az anyai kötődés.

És tényleg, megvan? Milyen a fiúk kapcsolata az anyjukkal?

Nagyon jó! És igen, érzelmi síkon teljesen megvan az anya-gyerek közti kötődés. Persze, szerintem érthető módon mindkét fiú inkább apás. A pici kevésbé, a nagyobb inkább.

Miben nyilvánul ez meg?

Elaltatni a picit például csak én tudom, és ha alvás közben felsír, akkor is engem hív.

Az „anyaság” mellett a házimunkát is magadra vállaltad?

Igen! Főzök, mosok, takarítok. (Nevet.) Na jó, édesanyám sokat segít, de minden ilyen dolgot is megcsinálok. Hozzá kell tennem, hogy most ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a feleségem nem is tudja tisztába tenni a gyereket. De tényleg sokat dolgozik, így természetes, hogy ilyen dolgokból is kiveszem a részem, segítek.

Forrás: Europress

Mit szóltak a haverjaid, barátaid a döntésedhez? Változott a baráti köröd?

Az embernek változik a baráti köre, ahogy gyerekei lesznek. De a régi, gyerekkori barátaim megmaradtak. Az igazi barátokat nem tántorít el egy ilyen döntés. Akkor nem barátnak hívnánk őket.

Ha nem akarsz, nem muszáj válaszolnod erre a kérdésre, de fel kell tennem. Mi a helyzet a szexuális életetekkel?

Szexuális téren egyáltalán nem hatott ránk ez az egész. Nyilván a gyerekek miatt beszűkülnek a lehetőségek, de náluk úgy egyébként ezzel szerencsére soha nem volt gond. Egy anya a kakis pelenkák tömkelegéből kiszabadulva estére nehezen válik vadmacskává, de egy férfi egy nehéz nap végére is fickós tud lenni. (Nevet)

És a legjobban utált kérdés: szeretnétek-e még gyereket, és ha igen, vele is te maradsz majd otthon?

Én nem szeretnék többet. A feleségemet nagyon megérinti a menekült helyzet, ő szeretne örökbe fogadni egy menekült árvát. De mondtam neki, hogy csak akkor, ha ő marad itthon. (Nevet)

Te mit gondolsz arról, hogy a férfi, vagyis az apa maradjon otthon a gyerekekkel?