Azaz nem semmi, de majdnem. Süssünk bundáskenyeret! Oké, de nincs itthon kenyér. Tulajdonképpen tojás se. Akkor legyen tejbegríz (vagy grízpuding). Jó, a tejesdoboz még félig tele van, de előző héten kidobtuk a csomag grízt, mert molylepkepetét találtunk benne. Na jó, akkor… együnk halrudacskát! Abból legalább még van pár darab a mélyhűtőben. Igaz, az olaj is elfogyott. Hát akkor süssük ki vajban! Így is lett. Rizst és tartármártást tudtam hozzá készíteni. Nem túl fantáziadús, de van az a helyzet, amikor ez maga a mennyei manna.

Szerencsére a barátnőm sem az az ember, aki úgy tesz, mintha tökéletes lenne, így én is el tudtam engedni a parát, és inkább nevettem az abszurd helyzeten. Eszembe jutott, hogy nagyanyáink hányszor meg hányszor varázsoltak terüljasztalkámat valóban a semmiből. Végül vidám vacsora lett, és ez a lényeg.

Mindenesetre az után az este után elhatároztam, hogy néhány hozzávalót mindig tartani fogok a (mély)hűtőmben vagy a spájzban, a biztonság kedvéért. Bármikor jöhet olyan váratlan helyzet, amikor hálás leszek magamnak ezért az előrelátásért.

1. Két csomag ravioli a hűtőben. Vagy: spagetti és egy-két üveg spagettiszósz, illetve bármilyen tészta és egy csomag instant por, amiből percek alatt valami szószt tudok fabrikálni. A legtutibb vésztartalék. (Mondjuk amikor először vettem raviolit B-tervnek, az egyik csomagot rögtön két nap múlva megettük, csak úgy. Ez a veszély fennáll, úgyhogy az aranytartalékok ellenőrzését is fel kell vennem a heti teendők listájára.)

2. Egy kiló kenyér a mélyhűtőben, felszeletelve. (Ez tényleg szinte semmibe nem kerül, és ezer olyan helyzet adódhat, amikor jól jön. Ráadásul a sütőben átmelegítve olyan lesz, mintha most hoztuk volna a pékségből.)

3. Valami mirelit húsféle: a legszuperebb a saját készítésű minifasírt, de a készen vásárolt Cordon Bleu, bélszínroló, halrudacska, svéd húsgolyó is megteszi. (Apropó, ha van időd valami frisset készíteni, íme a házi csirkenuggets, aminek egy gyerek sem tud ellenállni, és gyorsan kész van.)

4. Konzervek minden eshetőségre! Nekem most a kukorica és a tonhal a kedvencem a vésztartalék kategóriában, de – vessetek meg – nálam még egy-egy babfőzelék vagy lecsó is bejátszik. Volt már az a helyzet, amikor ez mentett meg az éhhaláltól.

5. Pogácsatésztából már eddig is mindig dupla adagot készítettem, és a tészta felét fóliába csomagolva eltettem a mélyhűtőbe. Nagyon tudtam magam szeretni, amikor egy-egy vendégség előtti este csak elő kellett kapnom a masszát (azaz tömböt) és áttennem a rendes hűtőbe, hogy ott kiolvadjon, és másnap már csak nyújtani, szaggatni és sütni kelljen. Ha vérprofi lennék, szintet ugorhatnék az előrelátásban. Mi lenne, ha a kiszaggatott pogácsákat fagyasztanám le (gondolom, úgy kell, ahogyan a gurulós málnát, vagyis gondoskodni arról, hogy ne tapadjanak egymáshoz), és így rakhatnám el a mélyhűtőbe: ha hirtelen van szükség rá, már tehetném is be a sütőbe felolvasztás nélkül.

Indulok is a boltba, utána pedig hátradőlök, és várom a váratlan vendégeket.