Már jó ideje húztam-halasztottam a pillanatot, amikor végre odaállok a munkaadóim elé és azt mondom: „köszönöm, nekem itt ennyi volt”. Persze jobb később, mint soha, és hamarosan úgy hozták a körülmények, hogy nem akartam tovább várni a nagy döntéssel, miszerint teljesen független, egyéni vállalkozásba kezdek. Én egymagam. Aztán eljött a nap, amikor úgy ébredtem fel, hogy tudtam, nem kell bemennem oda, ahova addig minden nap, éveken keresztül. Emlékszem, az járt a fejemben, hogy akkor „itt a lehetőség, irány a mélyvíz!” Hozzákezdtem az egyéni munkához, lelkes voltam, egyre inkább megteltem energiával és persze rengeteg felismeréssel, amit elém sodort az élet. Ezekből a tanulásokból hoztam most néhányat, hogy lássátok, miért is érdemes megtenni azt a bizonyos lépést.

1. Meg kell bíznom a megérzéseimben!
Egyszerűen hangzik, de csöppet sem az, ha azelőtt hosszú ideig parkoló pályán kell tartanod az intuíciódat, de legalábbis nem adhatsz neki korlátlan szárnyakat. Szép fokozatosan megtanultam, hogy hallgatnom kell a belső érzeteimre, mert azoktól leszek egyedi mások szemében, és ez utóbbiért akarnak majd velem dolgozni az emberek.

2. Sokkal értékesebb vagyok, mint gondoltam!
Egy olyan környezetben, ahol természetesnek veszik és kihasználják a hozott értékeidet, ám csak ritkán adnak róluk pozitív visszajelzést, igen hamar szürke egérnek érezheted magadat. Amikor magam mögött hagytam a korábbi életem, eltartott egy ideig, amíg újra megszoktam, hogy képes vagyok adni az embereknek, újat, hasznosat, és hogy kapok is érte köszönetet vagy viszonzást. Ma már tudom, hogy e nélkül nem tudnék létezni, és fogalmam sincs, hogy voltam képes rá azelőtt.

3. Segítséget kérni és elfogadni nem szégyen!
Kemény meló a saját malmodat hajtani, de nem kell, hogy teljesen egyedül legyél! Ma már tudom, hogy meg kell ragadni minden segítő kezet, mindegy mit gondolok arról, hogy mások mit gondolnak rólam. Értitek miről beszélek! :-) Az kell meghatározza a döntéseidet, hogy beláthatóan milyen pozitív hozadéka lesz egy-egy segítségnyújtásnak. Ha pedig építheted általa önmagad, a vállalkozásodat, az életedet, nincs mese, el kell fogadni! Minden mást úgyis magad kell csinálnod.

4. Cselekedni kell!
Nincs olyan, hogy várok a sült galambra és tényleg jönni fog. Lehet, hogy nyűgnek érzek valamit, lehet, hogy fárasztónak, és az is lehet, hogy szimplán csak félek valamitől. De meg kell lépni, amit úgy érzel, hogy szükséges, máskülönben nem marad egyéb, mint a „mi lett volna ha”. Ezt meg ugye nem akarod visszhangként ismételgetni magadban az idők végezetéig?

5. Kinyílik a világ, ha nyitott vagy!
Muszáj befogadónak, nyitottnak lenni mindenre és mindenkire, mert olyan helyről jöhetnek az újdonságok és a jó ötletek, ahonnan egyáltalán nem számítasz rá! Rá kellett jönnöm, hogy ha én magam megnyílok az emberek felé, megosztom velük a gondolataimat, akkor ők sem rejtegetik előlem az övéket. A kapcsolatok érik a legtöbbet, ha valami újba kezdesz. Rájuk tudsz építeni, ezért ki kell terítened a lapjaidat.

[cikk=48540]

6. Tudok egyedül dolgozni!
Méghozzá nem is akárhogyan. Tartottam attól, hogyha nem lesz, aki megmondja, mit csináljak és mikorra, akkor elúszok az idők tengerében. De szerencsére egy jó adag tudatossággal, tervezéssel, időkorlátokkal és konkrét célokkal könnyedén és hatékonyan megy az egyéni munka. Fontos, hogy mindig kijelölj magadnak új célokat és mérföldköveket, hogy azt érezd, van hova tartanod! Így egész biztosan nem lankad a motivációd.

7. Mások véleménye nem támadás!
Régebben sokszor éltem meg támadásnak, negatív kritikának egy-egy erőteljesebb véleménynyilvánítást. Mindegy, hogy a szüleimtől, a barátaimtól, vagy a kollegáimtól érkeztek, legtöbbször elengedtem őket a fülem mellett, hogy ne kelljen velük foglalkoznom. Jelenleg a visszajelzésekből, véleményekből dolgozom, azok mentén fejlesztem magamat és a szolgáltatásaimat, hiszen mi lehet fontosabb annál, hogy azt add az embereknek, amire tényleg vágynak, és amire igazából szükségük van. A véleményeket, kritikákat – még a rosszabbakat is – építő jellegűnek kell felfogni, hiszen azokból tanul a legtöbbet az ember.

8. Van saját „hangom” és akaratom!
A magam ura vagyok, én döntök a jövőmről. Szintén én döntök arról, mit és hogyan akarok kommunikálni magamról, a vállalkozásomról. Nem kell, hogy beálljak valaki mögé, hiszen van saját elképzelésem, véleményem, értékrendem; ezekhez pedig elegendő kitartásom és akaraterőm, hogy végigvigyem őket. Igenis ragaszkodni kell a saját gondolatokhoz, még ha elsőre az tűnik a nehezebb útnak, ám hosszútávon attól leszel egyedi és különleges!

9. Alkalmazkodni tudni kell!
Megtanultam, hogy alkalmazkodni kell az emberek elvárásaihoz. Sokszor olyat is meg kell csinálnom, amit magamtól eredetileg nem akartam volna. Persze ez nem azt jelenti, hogy bármire beadom a derekam úgy, ahogy van! Éppen az a lényeg, hogy úgy biztosítom azt a valamit, hogy önmagam számára is elfogadhatónak érezzem, tudjak vele azonosulni, jó szívvel tudjam ajánlani. Nem szabad leragadni csak az elveknél, meg kell tanulni rugalmasnak lenni, mert anélkül nem lehet érvényesülni.

10. Tényleg szükséges a „lifelong learning”!
Egy olyan egyetemen végeztem, ahol az élethosszig tartó tanulás a létezés alfája és omegája. Vagyis elég rendesen belém sulykolták már korábban is, hogy „tanulj, tanulj, tanulj”! Most értettem meg csak igazán, mire is gondoltak. Nem kifejezetten arra, hogy életed végéig mindig vegyél részt valamilyen képzésen, és legyen egy bérelt helyed az iskolapadban. Hanem arra is, hogy mindig állj készen arra, hogy befogadd az újdonságot, hogy szeress új dolgokat kipróbálni és megtanulni, hogy úgy járj-kelj a világban, hogy tudd, mindenkitől tanulhatsz valamit. Azóta ennek megfelelően élem a napjaimat: befogadok és elfogadok, és nem utolsósorban megköszönöm, ha valaki megtanít valami új dologra.

Ha hasonló cipőben jársz, és jól jönne még néhány tipp, olvasd el ezt a cikket is a blogomon!