Minden szombat este a lottósorsolást nézve szóba kerül, hogy mire költenénk azt a tömérdek pénzt, ha mi nyernénk. „Talán először lottóznunk kellene Apa, aztán álmodozni, nem!?” – teszem fel mindig ugyanezt a kérdést. Aztán persze ettől függetlenül úgy 10 perc múlva már el is költöttük a pénzt. Mind az egy milliárdot. Pedig általában onnan indulunk, hogy a végéről csak a huszonhét millió is elég lenne. Vagy a húsz. Vagy a hét.

[cikk=45910]

Aztán jön az aranyhalas téma. Mit kívánnék az aranyhaltól, ha egyetlen egy kívánságom lehetne csak? Ez könnyű: még további kívánságokat. Tudom, hogy ezt tiltja a 'játékszabályzat', de hiába gondolkozom, nem tudok csupán egyetlen dolgot kiemelni. Persze, legyen a világban végre béke, és ne legyenek háborúk. Legyen minden ember boldog. Ne legyenek betegek. Se szegények. Kipróbálnám, milyen lehet repülni. Jó lenne halhatatlannak is lenni. És jó lenne visszamenni picit az időben és még egyszer táncolni a Papával az esküvőnkön. Sőt, még jobb lenne, ha még mindig élne. De hogy a realitás talaján maradjunk, inkább visszatérünk a „lottónyereményünkhöz”.

Zárójel. Azért vicces, hogy mennyit változik az ember, lassan 20 éve még azért írtam Dévényi Tibi bácsinak, hogy hozza el nekem a Backstreet Boys-t. Akkor ugyanis ők voltak az egyetlen kívánságaim. Zárójel bezárva.

Minden közeli rokonunknak vennénk egy házat, meg egy autót, magunknak néhány lakást, amit kiadnánk, elmennénk végre külföldre nyaralni, vennék egy-két új cipőt is, meg a férjemnek néhány trombitát, félretennénk a gyerek taníttatására, a többit pedig őriznénk a párna alatt. Vagy a széfben. Nem mondanánk el senkinek, nem mondanánk fel a munkahelyünkön és nem élnénk luxus életet. Titokban adományoznánk pénzt kórházaknak, kutyamenhelynek, családoknak, és alapítványoknak. De jó is lehetne, ha megtehetnénk...

„Apa, holnap veszek is egy lottót. Vagy egy aranyhalat!”