Amikor végleg eldöntöttem, hogy elindítom a saját vállalkozásomat és teljesen felszámoltam az előző munkahelyemet, őrületes lendülettel vetettem bele magam az új feladatokba. A környezetemben a legtöbben azt mondták: „ejha, nem semmi, hogy belevágsz ebbe”, vagy „nagyon bátor vagy, gratulálok”, majd a kezdeti dicséretet általában aggodalmaskodó lecsengés követte: „azért veszélyes dolog saját lábra állni, én biztosan nem merném”, vagy „biztos kemény munka lesz, kevesen vállalják be”. Az az igazság, hogy nem sokkal azelőtt, hogy megtettem az első lépést, én is azok közé tartoztam, akik valamiért így gondolják.

Hogy mi változott bennem azóta, és mi a valódi oka legtöbbször a maradásnak, a kockázatmentes, ámde jóval kevesebb izgalmat nyújtó életbe való belekényelmesedésnek?
Egyáltalán nem az, amire elsőként gondoltok. Nem a pénz, nem a kapcsolati tőke, nem az idő és nem is a minket körülvevő emberek az elsődleges gátló tényező. A félelmeimet kellett leküzdenem. A vágyaink és magunk közé felhúzott képzeletbeli falért leginkább a félelem a felelős. A félelem, ami végtelen formájában képes kinyilatkozni a szemeink előtt.

Mert mitől is félünk, amikor nekikezdünk egy új dolog felépítésébe?

1. Félünk a gondolattól és az érzéstől, hogy talán mégsem vagyunk elég jók az adott területen. Látjuk azt a sok előttünk járót, akik már megérdemelten „lubickolnak” a saját maguk teremtette sikerben, és gyakran bebeszéljük magunknak, hogy mi nem biztos, hogy ugyanúgy képesek vagyunk arra, amire ők képesek voltak korábban. Pedig épp az lenne ilyenkor a fontos, hogy még véletlenül se kezdjük el magunkat másokkal összeméregetni, hasonlítgatni, hiszen mi valamiben úgyis különbözünk, mások az elképzeléseink, habitusunk, tapasztalatunk, szakértelmünk, stb. Abból kell főznünk, amink van, de azt napról napra tökéletesítgetnünk kell, formálni az egyre növekvő igényeinkhez.

Az a gondolat gátol meg legjobban az előrejutásban, amit arról gondolsz, hogy ki nem vagy, ahelyett, hogy arra építenél, aki már most vagy.

2. Félünk attól, hogy mi lesz, ha nem jön össze a tervünk. Először is, ha nem a levegőbe kezdtünk el valami újjal foglalkozni, akkor jó eséllyel ismerjük a piaci lehetőségeket, van mögöttünk valamiféle kutatás a keresleti igény felmérésére, tudunk a potenciális versenytársainkról, és arról is van elképzelésünk, hogy miben tudunk újat nyújtani. Akkor, ha mindehhez kemény munka, szorgalom és jó nagy adag ambíció társul, nincs miért aggódjunk, idővel be fog érni az a gyümölcs. De ha mégsem jön össze?! És akkor mi van? Tanultál valami újat legfőképpen magadról, amely tapasztalatokra a későbbiekben támaszkodhatsz. Lehet, hogy tényleg befürdesz a terveddel, de sokkal rosszabb érzés lenne úgy gondolni rá, hogy meg sem próbáltad, nem igaz?

[cikk=45505]

3. Félünk attól, hogy elfecsérelt idő lesz az egész, ha nem sikerül. Kidobtunk egy évet az ablakon? Nem gondolom, hogy így van. Minden, amiben kipróbáljuk magunkat, minden akadály, feladat, probléma, amivel szembenézünk életünk során, csak növeli a tapasztalatainkat. Ha nem sikerül a vágyunk, akkor sem kell lemondani róla, lehet, hogy más formában, más helyen, vagy időben lesz még lehetőségünk a megvalósítására. Ügyelnünk kell rá, hogy ne hagyjon alább a vállalkozó kedvünk és a motivációnk!

4. Félünk attól, hogy mit gondolnak rólunk mások. És persze attól is, hogy mit pletykálnak a hátunk mögött, egyszer az elirigyelt sikerünkről, másszor pedig az esetleges kudarcunkról. De mióta is van szükségünk olyanok véleményére, akik nem építő jelleggel fogalmaznak meg kritikát az irányunkba, vagy akik egyáltalán nem járatosak az ügyünkben, mégis mindenbe bele akarnak szólni? Számoljunk le ezekkel a kéretlen megjegyzésekkel, amennyire tőlünk telik, de leginkább ne vegyünk róluk tudomást! Segítséget, ötletet, véleményt kérni teljesen rendjén való, de jól válogassuk meg, kiktől kérjük mindezt!

5. Félünk attól, hogy nem vagyunk felkészülve az elénk gördülő nehézségekre. Mégis mikor nem jön valami bonyodalom az életben? Akkor is kapunk belőle, ha nem a karrierünket építgetjük, hanem egész más területen kell helytállnunk. Ez soha nem lesz másképp. Minden egyes nehézség megoldásával tanulunk valami újat, ami később természetes lesz, és csöppet sem számít majd megterhelőnek a szemünkben. El kell fogadjuk, hogy bizonyos fajta működéshez, bizonyos új elemek megismeréséhez elengedhetetlen tanulnunk, anélkül nem lennénk képesek átlátni a saját magunk irányította folyamatokat. Ez tehát egy túlgondolt, felesleges félelem.

6. Félünk attól, hogy ha csődöt mondunk, mindaz, amit egy korábbi munkákban felépítettünk, már nem vár vissza bennünket. Lehet, hogy ez így lesz, de az is lehet, hogy tévedünk. Sosem baj, ha valaki képes több lábon állni egyszerre, vagy meg van benne az elszántság és képesség arra, hogy több területen is jól bizonyítson. Ha ez így van, akkor egész biztos, hogy lesz hova „visszatérni”, még ha nem is szó szerint. Az is elképzelhető, hogy a terveink megvalósítása közben botlunk bele egy olyan új területbe, ami azelőtt ismeretlen volt számunka, és élvezettel vetjük bele magunkat a megismerésébe. Miért is ne? Minél több mindenhez értesz, annál több vagy te magad is.

[cikk=45613]

És ezeken kívül persze még végtelen sok mindentől félünk attól függően, hogy milyen környezet, milyen hatások érnek minket.

Az igazság az, hogy a félelem természetes dolog. Nincs olyan ember a világon, aki ne félne valamitől. A jó hír viszont az, hogy időről időre bebizonyítottuk már magunknak és egymásnak is, hogy képesek vagyunk úrrá lenni rajta, átlépni felette, és óriási dolgokat tudunk véghez vinni, alkotni, teremteni.

Egyetlen dolgod van tehát: túltenni magad a félelmeiden, megtanulni, hogyan tudod őket leküzdeni. Lehet, hogy a sikerhez vezető úton tényleg kapsz majd hideget-meleget a nyakadba, de éppen erről fogod tudni, hogy jó úton jársz. Hidd el, érdemes elindulni!

A cikk szerzője life coach. Ide kattintva találod az elérhetőségét.