Mi újság Cserdiben, épül-szépül?
A mezőgazdasági munkák folytatódnak, a falu fejlődése nem áll meg, de nem esünk túlzásokba. Nem akarok mindenáron uniós pályázatokon másokat arcba könyökölni, hogy nekünk minél több legyen, mert az egész térségnek fontos, hogy fejlődjön és változzon.

Mit nevezünk túlzásnak?
Már 3 falubuszunk van és 2 traktorunk. Ez bőven kimeríti a luxuskategóriát.

Akkor már nem is hiányzik semmi?
Dehogynem. Az emberi kapcsolatok erősítése, az emberek fejlődése. A változás igényét megteremteni a legfontosabb. Minden polgármester el tudja költeni a pénzt, ha megkapja az uniótól vagy a kormánytól, de sokkal nehezebb attitűdöt formálni, sztereotípiákat ledönteni. Én inkább ebbe az irányba akarok menni, hosszú ideje ezzel próbálkozom. Már 2008-ban volt egy akciónk, hogy a társadalmi feszültség oldódjon cigány és magyar közt. Szó szerint épült a faluban egy 21 lépésnyi híd vasak, szögek és ékek nélkül. 21 másodperc, hogy ne legyél gyűlölködő, ne éket verj, ne árkot áss, válaszd a legrövidebbet: az egyenes utat.

Nem könnyű ezt a hidat megtalálni, még sokszor sok 21 lépés hiányzik, 2008 óta nem javult alapjaiban a helyzet.
Változni kemény dió, a változás félelmet indukál mindannyiunkban, de ennek legyőzése a szabadságunk ára. Ezt kell jól megértetni az emberekkel. Agyengeség persze jelen lehet bármely pillanatban, de mindig rajtad múlik, hogy mit reagálsz, hogyan éled meg a történteket. Fel akarod pofozni, ki akarod ütni vagy meg akarod érteni. Nem vagyok liberális, de hiszem, hogy a jó szándék mindenkiben ott motoszkál, csak vannak pillanatok, amikor megfeledkezünk magunkról. Ennek a pozitív attitűdnek a tudatosítása hozhat jó fordulatot.

Ember és polgármester legyen a talpán, aki bírja ezt a küzdelmet hittel és erővel.
Szerintem nekem nincs más választásom. Nem is gondolkodom azon, hogy valami különleges lenne abban, amit teszek, egyszerűen szeretem a hazámat.

Mégis mi ad neked energiát?
Hiszek abban, hogy kilencmillió ember nem úgy indul el reggelente, hogy mindenkire haragszik. Mindennap van esély, hogy valódi beszélgetéseket kezdjünk, személyes élményeket szerezzünk egymásról, tisztuljon a kép, és ne a „mondták, gondoltam, hallottam” győzzön felettünk. Ezen ügyködöm minden áldott nap. Nem akarunk mi folyton sírni. Az idén is negyven tonna saját termelésű krumplit, paradicsomot, hagymát tervezünk szétosztani az országban a rászorulóknak, és már nem egy, hanem három Zsigával jövünk. Az élelmiszerboltokban meg mindjárt apolcokon lesznek az új cigánybrand, a Lasipe (Jóság) termékei. Lecsó, savanyúság és szilvalekvár. Olyan minőség lesz, hogy nincs más választásod, meg kell venned, és meg kell nyalnod a tíz ujjadat.

Ez a cikk az Éva magazin egy régebbi számában jelent meg.