Dávid, a legkisebb fiam öntörvényű. Nem szeretem ezt a szót,de kiegyezem vele. Mert éppenséggel lehetett volna belőlerossz gyerek is,

de olyan tanítónői vannak, akik nem akasztjákezt a címkét arra, aki

• németórán fel-alá mászkál,
• másórákon rajzolgat,

• látszólag oda sem figyel,
• csúnyán ír,
• időnkéntverekszik,
• folyton nyüzsög, de ő az utolsó, aki átöltöziktornaórára,
• mindent szétszerel, amit lehet,
• és szinte mindeniskolai teendőt elfelejt: eltéveszti a nyílt óra időpontját,
• háromhétig a táskájában hordja a befizetésre váró ebédcsekket,
• napokigotthon hagyja a tornacuccát.

[cikk=39016]

A tanítónői viszont azt veszikészre benne, hog

• minden érdekli;
• elég egyszer hallaniavalamit, hogy megjegyezze;
• tűpontos a logikája;
• ha felszólítják,mindig tudja a választ, még ha látszólag egész másholjárt is fejben;
• többnyire akkor üt, ha provokálják;
• tájékozott,rengeteget olvas, mesét, ismeretterjesztő könyveket, napilapot;

• szinte bármikor bármilyen témáról tud kiselőadást rögtönözni;
• segítőkész és élénk a fantáziája.

A tanítónői ahelyett, hogy megbélyegezték volna, ilyesmiket csináltak:

• azt kértéktőlem,csomagoljak a gyereknek egy firkafüzetet, hogy nyugodtanrajzoljon órán, csak ne a tankönyveit, füzeteit tegyeolvashatatlanná.

• ha ingerültebbnek látták Dávidot, próbáltákvelem együttműködve kideríteni, hogy mi bánthatja, ami miattgyakrabban keveredik konfliktusba a társaival;
• stresszoldótechnikákat tanítottak neki;
• olyan feladatokkal látták el, amikbenkooperálnia kell azokkal a gyerekekkel, akikkel korábbankonfliktusa volt;
• testhezálló szerepeket osztottak rá az osztályelőadásaiban, műsoraiban.

A cikket teljes egészében a január–februári Éva magazinban olvashatod!