10 dolog, amire csak mi, anyák vagyunk képesek

Borítókép: 10 dolog, amire csak mi, anyák vagyunk képesek Forrás: Europress
Nem alvás hónapokig, akár évekig és fürdés-hajmosás 5 perc alatt? Dolgok, amelyek egy anya számára természetesek és megszokottak.

Minél nagyobb a fiam, annál jobban tisztelem és szeretem az édesanyámat. Bár szerintem nem voltam annyira problémás tinédzser, sem rossz gyerek, azért most ha tehetném, alaposan megreguláznám magam azokért a pillanatokért, amikor nem úgy viselkedtem, vagy beszéltem vele, ahogy azt megérdemelte volna. Ó, ha tudtam volna, hogy addig mi mindent megtett és átélt értem. Mert most már én is tudom, hogy mennyire igaz a klisé, miszerint anyának lenni a világ legszebb dolga, de a legnehezebb is.

[cikk=38139]

Anya vagyok. És mi a te szupererőd?

Biztos te is találkoztál már olyan képpel valamelyik közösségi oldalon, amelyen ez a szöveg látható. Korábban nem igazán értettem a lényegét, az üzenetét. De ma már világos. Mert ahogy telnek a napok, úgy lepem meg saját magam, és lepnek meg a velem egy cipőben járó anyuka ismerőseim. Tényleg hihetetlen, mire nem vagyunk képesek a gyermekeinkért. Inspirációként őket (is)felhasználva jöjjön most 10 olyan dolog, amire csak mi, anyák vagyunk képesek. És még ha nem is ismerik el, nem dicsér meg érte senki, és nem is köszöni meg senki, mi tudjuk egymásról, hogy fantasztikus dolgokat viszünk véghez mindennap. De elég a szóból, jöjjön a 10-es lista, amire csak egy anya képes:

  1. Hónapokig, de akár évekig is kibírni napi 3-5 óra alvással.
    Fogzás idején még ennyivel sem. És nem is egyhuzamban.

Egy kézzel megcsinálni bármit. De tényleg bármit.
Főzés, porszívózás, mosogatás. Nincs lehetetlen.
5 perc alatt megfürödni, hajat mosni, megborotválkozni.
És talán még hajat is szárítani és kisminkelni.
Egész délelőtt megmosni, meghámozni, feldarabolni, összetörni, összeturmixolni, passzírozni, megfőzni, minden nap mást, azért, hogy aztán egyetlen egy falatot egyen belőle a gyerek.
Majd azt is ránk köpje.

Ha két különböző dolgot szeretne enni a két gyerek ebédre, akkor két különbözőt főzni.
És még egy harmadik félét is, Apának.
238 versszakot énekelni az 'Én elmentem a vásárba fél pénzzel' című népdalból.
Pedig nincs is annyi. És közben persze fel alá járkálni a lakásban a (legalább) 10 kilós gyerekkel, csak hogy el tudjon aludni. Mindezt hajnali 2 és 4 között.

Minden nap meghallgatni 23-szor az Alma együttes 'Ma van a szülinapom' című dalát.
De nem baj, hisz minden nap életünk legszebb születésnapi ajándéka kéri, hogy játsszuk le még egyszer. Meg még egyszer. Meg még egyszer.
Sírni akkor, amikor nem kell.
Mikulásünnepségen, szavalóversenyen, amikor először eszik egyedül kanállal, amikor először mászik le egyedül az ágyról, sérülések nélkül.

Nem sírni akkor, amikor kéne.
Amikor beteg, nyűgös, amikor fáradtak vagyunk, amikor oltást kap, Anyák napi ünnepségen (nehogy miattunk elrontsa a szöveget).
Feltétel nélkül szeretni.
Tegyen, vagy mondjon bármit, akkor is imádni, életünk végéig. (És még azon is túl.)

Te mivel folytatnád még a listát?