Hogy kerül egy eredetileg esztétika–művészettörténet–magyar szakos budapesti egyetemista egy nemzetközileg is híres márka textiltervezői stúdiójába? Mesélj kérlek magadról!

Ebből a három szakból végül csak az esztétikát fejeztem be, mert már menet közben éreztem, hogy valami kreatívabb, manuálisabb munka lenne nekem való. Rajzolni-festeni már egy ideje tanultam a Várban lévő Galéria-Körben Sinkó Istvánnál és Lajta Gábornál, ezt később kiegészítették magánórák Latin Anna textiltervezőnél. Felfedeztem egy két éves intenzív szakmai képzést New Yorkban, a Fashion Institute of Technology-n, ahol művtöri-olasz- és rajzórákat adtam tanársegédként, majd elvégeztem a Textile-Surface Design szakot. Ezután munkát kaptam egy ágynemű-tervező cégnél, azonban rájöttem, hogy ha többet akarok kézi festéssel foglalkozni, vissza kell jönnöm Európába. Elszegődtem gyakornoknak egy nagy nevű olasz stúdióhoz Comóba. Fél év Como után egy évig szabadúszó voltam, elkezdtek bejönni megrendelések a régi New York-i cégemtől és elindítottam egy önálló praxist.

Honnan veszed az inspirációt? Mi az, ami feltölt esztétikailag?

Rengeteg helyről – egyrészt nem nagyon kell keresni, mert bennem mindig pezseg valami.. de egyébként a természetből, főleg a fákat tudom órákig nézni, azon kívül a zenéből, táncból, és persze a festészetből, kiállításokból.. meg épületrészletekből, templomdekorációkból, stb. Ha csak lehet, mindig magamnál hordok egy kis rajzfüzetet, amibe lejegyzem, amit látok meg ami az eszembe jut.

Számos kultúrát megismerthettél. Melyik az, ami időről-időre megjelenik a tervezői gondolatkörödben?

Nagyon erősen bennem maradt az olasz reneszánsz mintakincs, valószínűleg a comói időszak miatt. Az ottani tervezőknek ez a vérükben van, és csak ámuldozva lestem, milyen cirkalmakat improvizálnak a papírra.. De egyébként szomjasan iszom be valamennyi kultúra stílusát, és ha kell, vegyítem őket. Sokszor kaptam megrendelést paisley-re, vagyis kashmír-motívumra. Ez indiai természetesen, de annyiszor újrainterpretálták már, hogy számtalan változata létezik. Most meg lehet figyelni, hogy ahogy a világ is tele van olasztótégelyekkel, és folyamatosan zajlik a kulturális összeolvadás, ugyanez történik a designban is.

[cikk=43754]

Hála Istennek Barcelona csak két és fél óra repülőn, úgyhogy nem egy nagy táv. Ennek ellenére persze elsősorban a család hiányzik, a barátok.. a budai hegyek, a zeneakadémiai koncertek... na meg a nyelv és az irodalom... az utóbbi időben valamiért különösen... Ezt leszámítva eléggé otthon érzem magam itt, különösen Gráciában, a városrészben, ahol lakom. Ez pici és otthonos, Szentendrére emlékeztet.