1978 körül az egész világon heves ABBA-láz dúlt, a nővérem isóriási ABBA-fan volt. Így az lettem én is. Egymás mellett aludtunkegy franciaágyban, fejünk fölött hatalmas ABBA-poszterlógott. Mivel három évvel idősebb nálam, nyilvánvalóan ő letta főnök, és persze mindenben a főnök választása érvényesült.Abban is, hogy melyik oldalon alszik, melyik az ő íróasztala,milyen zenét hallgatunk. És természetesen ő lett Agnetha,a szőke nő az ABBA-ból. Nekem csak a barna Frida jutott,ami persze bosszantott, mert egy barna nő – gondoltam –soha nem olyan szép, mint egy szőke.

Ma már alig hasonlítunk.

Ő a nyugodt, én a nyughatatlan. Ő a lassú, én a gyors. Ő azálmodozó, én a praktikus. Ebből persze van vita, néha ordibálás,nem egyszer valamelyikünk odavágja a másiknak: pontolyan vagy, mint a mama! A másik az egyiknek: már papa ismegmondta, hogy nem lehet úgy csinálni, ahogy te csinálod!

Aztán persze béke.

A nővérem azóta is ABBA-rajongó, én viszont más iránybaindultam, és a gyerekkori hasonlóság után egymás ellentéteilettünk.

Egy dolog nem változott. Testvérek vagyunk.

A szeptemberi Éva magazin– Sulinapok kuponmelléklettel és Éva Kölyökkel– már az újságárusoknál!