Like me, please! – te is függő vagy?

Borítókép: Like me, please! – te is függő vagy?
Veled is előfordult már, hogy újra és újra ráfrissítettél az épphogy közzétett szelfidre, hátha az elmúlt 3 másodpercben érkezett rá még egy lájk? A digitális korban mindennél jobban szomjazzuk a pozitív visszajelzéseket – erről szól a szeptemberi Éva magazinban megjelent cikkünk. Olvass el belőle egy részletet itt!

Mindenki szeret nyertesnek látszani: ehhez a való életben határozottság, magabiztos fellépés szükségeltetik. A Facebookon személyes jelenlét híján efféle tulajdonságok nemigen csillogtathatók, helyette a posztok elrendezése alakítja imázsunkat, amit aztán előszeretettel hasonlítunk össze mások produktumaival.

[cikk=32910]

Katát például nagyon zavarta, hogy összes nőismerőse egzotikus szigeteken, jóképű fiúkkal karonfogva szelfizik, vagy drága kocsikból kacsint a fényképezőgép lencséjébe. Így törölte magát. „Sosem tudnék megengedni magamnak egy ilyen utazást, és évek óta egyedül élek. Nem bámulom tovább, mennyivel színesebben élnek mások, miközben én magányosan besavanyodom.”

Kővágó szerint sok ember érzi úgy a Facebookot böngészve, hogy élete szürke és jelentéktelen amások életéhez képest. „A posztok segítségével bárki sikeres celebnek tűnhet. Ám ha összeadjuk, hogy egy átlagos magyar életében a nyaralások mennyi időt tesznek ki, látható, hogy a másokkal történt pozitív eseményeket hajlamosak vagyunk felnagyítani, a sajátjainkat pedig leértékelni. (Arról a stikliről nem is beszélve, hogy néha az a bizonyos egzotikus sziget csak egy plakát, a csilivili kocsiba pedig egy autókiállításon ugrottak a szereplők.)
Juli szintén szakított a közösségi oldalakkal. Utálta, hogy válása után lépten-nyomon exférje barátnőjének képeibe botlik. „Kevés depressziósabb hely létezik a Facebooknál, ha valakit épp elhagytak, hisz minden arra emlékezteti: az élet megy tovább, de nélküle” – állítja Kővágó.

A cikk folytatódik a szeptemberi Éva magazinban!