Új rovatot indítottunk, amelyben Habis Melinda pszichológus válaszol online (és anonim) feltett kérdésekre. A levelekben a neveket megváltoztattuk.

Neked is van ilyen kérdésed? Tedd fel a pszichológus oldalán:onlinetanacsadas.com/pszichologus-valaszol/

„otthon is hallottam a megvető, gúnyolódó szavakat”

Kedves Doktornő! Köszönöm szépen előre is megtisztelő figyelmét.
A gond, amelyet szeretnék Önnel megosztani, az a mobbing. Két gyermek szülése után visszamentem dolgozni, és ekkor a korábban szeretett munkahelyi légkör helyett teljesen új életszemlélet fogadott. Sajnos, más osztályra kerültem, és ki tudja miért, két kisgyermek fiatal édesanyjaként sok-sok megaláztatásban volt részem. Lelkileg igen rossz állapotba kerültem, otthon sem voltam képes kikapcsolódni, mert hallottam a megvető, gúnyolódó szavakat, kárörvendő mosolyokat. Nagyszülői segítség híján tanulni a GYES alatt és most azóta sem tudok, és négy otthon töltött év sajnos nagy idő. Segítő, támogató közeg helyett gúnyt, kárörvendést kaptam, sőt, néhányan mindent megtettek azért (a folyosói megtámadást sem kerülve!), hogy kitúrjanak az állásomból. Mindezen okok és félelmek miatt pánikbeteg lettem, amely sírógörcsökben, és pánik rohamokban nyilvánul meg. Ezekre Xanaxot írtak fel.
Sajnos még nem sikerült eljönnöm ettől cégtől, de a férjem már türelmetlen, mikor gyógyulok már meg.
Tanácsát kérném, sokszor félek, úgy érzem, pánikrohamaim miatt elvesztem a szeretteimet ebben a gátlástalan és lelketlen munkahelyi versenyben.

Kedves Kérdező!
Sajnos a munkahelyi bántalmazás, zaklatás egyre nagyobb méreteket ölt és igen nehéz felvenni vele a harcot. Fontos, hogy amennyire lehet, vonja ki magát a megterhelő eseményekből, vagy adott esetben álljon ki magáért (ha nincs ennek önre káros következménye), legalább addig, míg jobb állásra nem lel. A pánikbetegség hatékony kezeléséhez elengedhetetlen a pszichoterápiás támogatás.
Üdvözlettel: Habis Melinda

„férjem már alig várja a fizetésemet”

Kedves Doktornő!
Férjem vállalkozó, de az egész vállalkozása csak kínlódás. Ő mégsem akarja abbahagyni, mert azt mondja, nem fog munkát találni.
Nekem van munkám, és mivel a vállalkozásából pénzt alig látok, ezért az lenne kézenfekvő, hogy az én fizetésemből fedezzem a család megélhetését: számlákat, ruhát, élelmiszert, stb.
De a valóság az, hogy férjem már alig várja a fizetésemet, és elkéri, mert mindig van valami sürgős fizetnivalója. Így csak gyűlnek a kifizetetlen csekkek. Nem tudok tervezni, egyszerűen semmire nincs pénz, hiába dolgozom. Ez már évek óta tart. Nem lehet vele beszélni erről, mert mérges lesz, ha felhozom.
Holott inkább azt érzem, ez neki így kényelmesebb, mert nem kell időre járni dolgozni.
Nem is érdekelne a dolog, ha külön lehetne választani a pénzeket, és az én fizetésem a háztartásé lehetne, mert keresek annyit, hogy simán megélnénk belőle.
Ezt már sokszor beszéltük, elhatároztuk, de fizetés napján elkéri mégis a pénzt, az összeset. Ebbe már teljesen belefáradtam. Próbáltam nem odaadni a pénzt, nagyon összevesztünk, hogy házasságban nem lehet olyan, hogy én pénzem, te pénzed, minden közös kell hogy legyen.
Ön szerint csináljam meg, hogy ne adjam oda a pénzt, és rövid időn belül fizessek ki belőle minden számlát stb. és a szemrehányásokat, veszekedéseket emiatt vállaljam be? Mert más ötletem nincs. Csak félek, ez eltávolítana egymástól.

Amúgy ha ez nem lenne, semmi gondunk egymással, nagyon jól élnénk együtt, csak pénzről ne legyen szó. Pár éve van ez így, előtte jobban ment minden. Az is hozzátartozik, hogy évekig nem dolgoztam, itthon voltam 4 gyerekkel, majd a sok év kihagyás után 3 évig kerestem munkát és szereztem meg egy második diplomát. Ő soha nem éreztette ezt, hogy ő „tart el”, hogy én nem keresek, sőt szó nélkül fizette a tanulásomat is. Tehát nem olyan egyszerű az egész részemről, hogy mit tegyek.

KedvesZsuzsi!
Érzelmileg valóban sokkal bonyolultabb a helyzet, mint amilyennek első ránézésre tűnik, hiszen a férje is támogatta önt anyagilag, mégis muszáj racionálisan viselkednie a családja anyagi biztonsága érdekében. A legjobb az volna, ha (akár szakember bevonásával) tudnának beszélni erről a párjával, közösen hoznának egy döntést, például hogy az ön fizetésének csak egy részét fekteti a vállalkozásába, a többit pedig család megélhetésére fordítják.
Üdvözlettel: Habis Melinda