Talán csak engem vesznek körül ilyen beállítottságú férfiak, de én mindeddig azt tapasztaltam, hogy a pasik bizonyos dolgokat jóval könnyedebben kezelnek, mint ahogyan én tenném vagy teszem egy adott élethelyzetben. Szerencsére a férjem is közéjük tartozik – azért mondom, hogy szerencsére, hiszen így jobban kiegészítjük egymást, mintha hasonlóan élnénk meg a dolgokat –, és azt figyeltem meg, hogy egy idő után én is részben átvettem bizonyos életvezetési szokásait. És ez így jó. Sokkal jobb, mint azelőtt, amikor például sokkal jobban be tudtam feszülni valamitől, túlgondoltam vagy épp a kelleténél jobban aggódtam valami miatt.

> Valami nem sikerül? A miért-et keresd, ne a hibát!

Volt egy durva évünk, amikor épp állást akartam váltani. Pontosan tudtam, hova vennének fel, mert HR-esként végeztem. Mindent úgy csináltam, ahogyan a nagy könyvben meg volt írva, azonban az utolsó körben rendre alulmaradtam. Ekkor a férjem azt kérdezte, miért a hibákat keresem ahelyett, hogy megvizsgálnám, biztosan azt akarom-e, amit. Nem azt akartam. Váltás helyett a szakirányú továbbképzést választottam, és így találtam rá arra, ami igazán nekem való.

> Foglalkozz másokkal, de magaddal is!

Egyszer azt mondta nekem, nagyon szereti, hogy az első perctől kezdve ilyen odaadó vagyok a családjával: mindenben számíthatnak rám, segítek, ha szükség van rá, és szeretek „csak úgy” örömet szerezni nekik apró figyelmességekkel. Viszont azt is jól megfigyelte, hogy ez át is tud billenni nálam: például előrébb sorolom, hogy megsüssek egy adag pogácsát a családi bulira, mint hogy időben lefeküdjek és tényleg ki is pihenjem magam. Sok idő kellett, amíg lazítani tudtam.

> Mondj le a tökéletesség hajszolásáról!

Rajtad kívül senkit nem érdekel, hogy minden élére legyen állítva a lakásban, miközben majd’ megszakadsz a többi feladattól. Rávilágított, hogy engedjek a maximalizmusomból az élet számos területén, és ezen azóta is folyamatosan dolgozom. Van, ahol működik és van, ahol még kevésbé. De azt már magam is megtapasztaltam, hogy a túlzott tökéletesség senkinek sem egészséges.

> Néha a szórakozás előbbre való, mint a munka!

Az én értelmezésemben azelőtt ez elképzelhetetlen kategória volt. Soha nem voltam képes lazítani, amíg a kötelezettségeimnek eleget nem tettem. Így volt ez annak idején a suliban is, a vizsgáimmal, meg úgy általában minden mással is, amit fontosnak ítéltem. Ezzel szemben ő simán leül a munkáját megszakítva például játszani egy meccset a PS-en, hogy elterelje a figyelmét. Majd utána visszaül és tiszta fejjel folytatja. Hosszas unszolás után kipróbáltam a magam módján: félretettem a munkát, továbbolvastam a könyvemet, majd egy órával később folytattam. Hihetetlen volt számomra, de működött: sokkal frissebb voltam, és volt, hogy új szemszögből láttam azokat a dolgokat, amikkel addig teljesen el voltam akadva. Próbáld ki te is!

Most pedig következzen néhány hasznos tipp arról, mivel fűzheted szorosabbra a kettőtök kapcsolatát!