Kis hideg tejjel – kávéházi történetek #10

Borítókép: Kis hideg tejjel – kávéházi történetek #10
Maros András író új rovatában néhány napon keresztül minden nap közzéteszünk egy rövid kávéházi történetet. Ezek könyv alakban is megjelennek nemsokára.

A vendég asztalán slusszkulcs, mobiltelefon, kés és villa, poharában gyömbér. Megszólal a mobiltelefonja „Trill” típusú csörgéssel. A kijelzőjére pillantva úgy dönt, nem veszi föl. Hagyja csörögni az asztalon, jó fél percig. Utána a csörgés abbamarad, de csak egy rövid szünet erejéig, aztán megint hívják a nőt. Ezúttal sem veszi föl – alighanem ugyanaz próbálkozik, aki korábban; a nő nem akar beszélni vele. Amikor már percek óta csörög (rövid megszakításokkal), nagyjából 10 nem fogadott hívás után, a környező asztaloknál ülő vendégek megjegyzéseket tesznek; nem személy szerint a nőnek, hanem csak úgy bele a levegőbe, jó hangosan: „Le lehetne némítani!”, „Fel lehetne venni!”, „Ki lehetne nyomni!”, „Ki lehetne menni!”. Az újabb csörgésre az egyik vendég, egy harmincas férfi odalép az asztalhoz, szakszerűen felveszi a telefont, és beleszól: – Nincs itthon! Nincsenek itthon! – Aztán kinyomja, és megmutatja a készülék tulajdonosának, hogyan kell elnémítani, ha legközelebb megszólalna.