8 kellemetlen dolog az esküvőm előtt, hepienddel

Borítókép: 8 kellemetlen dolog az esküvőm előtt, hepienddel Forrás: europress
Az esküvőm előtti héten történt egy s más. Időrendben elmesélem, mi minden zavarta meg az idillt, hogy aztán a legfontosabb pillanatokban mégis minden jól alakuljon.

1. Az esküvőm előtt bő egy héttel kitört rajtam a nátha.

Az egész őszi-téli szezont megúsztam betegség nélkül, miközben valaki folyton prüszkölt körülöttem. Erre itt a tavasz, és képes vagyok megfázni egy szép (de hűvös) napon.

2. Ez a pont kilóg ennek a könnyednek szánt írásnak a keretei közül, de nem hagyhatom ki. Egy héttel az esküvőm előtt a 93 éves nagypapámat belső hasi vérzés miatt megműtötték, majd másnap ismét megoperálták. Intenzív osztályra került, és egész héten labilis volt az állapota. Az egész család nagyon aggódott érte.

3. Hosszú várakozás után végre kitört a tavasz. Az esküvőm előtti napokban húsz fok fölé is felkúszott a hőmérő higanyszála.

A nagy napra azonban 3-6 milliméter esőt és markáns, mintegy tíz fokos lehűlést jelzett a meteorológia.

4. Az esküvőm előtt két nappal lomtalanítás volt az utcánkban. Már a hét elején hulladéktenger és a fölöttük őrködő „lomizók” lepték el a környéket. Romantikus ráhangolódás No. 1.

5. Az esküvőm előtt egy nappal elmentem manikűröshöz. A szakembernek sikerült annyira belevágnia a körömágyamba, hogy az két ujjamnál is bevérzett.

Úgy jöttem el tőle, hogy a körmömet gyakorlatilag alvadt vérből álló gyászkeret szegélyezte a másnap egyik főszereplőjén, a jobb kezem gyűrűsujján.

6. Szintén az esküvőm előtti nap délutánján, a legnagyobb véghajrában váratlanul csengettek.

Csótányirtás! Romantikus ráhangolódás No. 2.

7. Egész héten nem aludtam jól. Többször is előfordult, hogy hajnalban felébredtem, majd nem tudtam visszaaludni.

Az esküvőm napján is kipattant a szemem hajnali ötkor. Hiába alhattam volna még két órát, csak forgolódtam, miközben tudtam, hogy napközben majd nagyon fog hiányozni az a pihenéssel töltött két óra.

8. Az esküvőm reggelén elmentem fodrászhoz és sminkeshez. Amikor hazaértem, a vőlegényem száján egy nyersebb komment csúszott ki a hajamat illetően: meglepődött, mert úgy érezte, nem az a nő jött haza, mint aki elment. (Megjegyzem, szerintem jó lett a frizurám.)

Biztos vagyok benne, hogy nem akart megbántani és abban a pillanatban meg is bánta, csak hát az elmúlt napok idegfeszültsége, amivel egy esküvői készülődés jár, őt is megviselte. Ahogyan engem is, ezért is történhetett, hogy elsírtam magam.

Bezárkóztam a fürdőszobába és konstatáltam, hogy ha 2, azaz két órával az esküvőm előtt bőgök (full sminkben), az katasztrofális következményekkel fenyeget a külalakomat illetően. Ezért aztán ellenálltam a kísértésnek, hogy apait-anyait beleadva egy jó kiadós sírás kíséretében kiadjam magamból az összes felgyülemlett feszültséget, és erőnek erejével megnyugodtam.

És a nagy napon:

A megfázásom az esküvő szombatjára lecsengett. A lomizók új kincseikkel együtt eltűntek. Valami csoda folytán egész nap egy csepp eső sem esett, az idő elég meleg volt ahhoz, hogy ne fázzak a ruhámban, és néha még a nap is felderengett. Sokan dicsérték a ruhámat és a hajamat, ami végül – miután egy picit beletúrtam és a saját képemre formáltam – már a férjemnek is tetszett. A reggeli sírás nyoma felszáradt, mint egy nyári záporé.
És a nap csúcspontja: bár eljönni természetesen nem jöhetett, délután annyira jól volt a nagypapám, hogy tudtunk beszélni telefonon, és sok boldogságot tudott kívánni nekünk.