Az apokalipszisra ébredtem.

Minden óra mást mutat. Madarak riadt rajai lepik el az eget,. Rémülten bégetnek a birkák az aklokban. A lovak kirúgják a karám oldalát. Lefagynak az életmódapplikációk, odaég a reggeli kakaó.

A gyerekek a múlt pénteki dolgozatot hármas alára írják újból. Rezignáltan töltik ki a kárbejelentőt a bóklászó emberek a kismillió koccanás után. Egymásnak gyalogolnak az emberek a járdán. Esik is.

Szóval, el ne feledjem, átállíttatták az órámat. Azok. Valakik. Valamiért. Hiszi a piszi.

Nem akarok így spórolni. Lopjanak kevesebbet, akkor nem kell évente kétszer kómázva munkába indulni napokig.

Én azt sem tudom, hol vagyok.